Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén. Itt végezte el az elemi iskola első négy osztályát. Göllei évei nagy hatást gyakoroltak életére, a barátai mezítlábas parasztgyerekek voltak, akikkel az erdők-mezők-nádasok világában érezte jól magát.
Élete
1910-ben a családja Kaposvárra költözött, iskolai tanulmányait itt folytatta. 1917-ben besorozták katonának, majd a szolgálat letelte után a mosonmagyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára iratkozott be, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett, amikor a Baranya megyei Bakócára kerül segédtisztnek, majd Ajkára, ahol vezető gazdatiszt lett.
Élete Ajkán teljesedett ki. Feleségül vette Piller Editet, megszülettek gyermekei, munkája során fellendül a birtok, országos hírnévre tesz szert mind a növénytermesztés, mint az állattenyésztés terén.
Az ajkai évek alatt indult irodalmi pályafutása, amikor íróként is országosan ismertté vált. 1941-ben a család Budapestre költözött, mivel a Földművelésügyi Minisztériumban kapott állást. Emellett elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és forgatókönyveket írt, nagy sikerrel.
Azonban a második világháborút követő viharos történelmi időszakban irodalmi munkássága háttérbe szorult.
Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, csupán az Új Ember és a Vigilia közölte az írásait.
Ebben az időben nagy megélhetési segítséget jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.
1955-ben jelent meg újra könyve, ettől kezdve élete végéig termékeny író volt. 1970. június 23-án hunyt el Budapesten.
Irodalmi munkássága
Fekete István irodalmi munkássága Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. Számos elbeszélés, novella, ifjúsági regény és állattörténet szerzője és az egyik legismertebb vadászíró. Valamennyi művét áthatja a természetszeretet, a szilárd keresztény hit, az egyszerű emberek iránti szeretet és tisztelet és egyfajta nyugodt derű.
Fekete István nem tanult író, hanem született tehetség.
Írni nyolcéves korában kezdett Göllén. Diákként, katonaként és akadémistaként is írt verseket, rövidebb vázlatokat. Első felnőtt írásai rövid lélegzetű megfigyelések elsősorban a vadászat és a vadgazdálkodás témaköréből származnak, amelyekkel, gyakorló gazdatisztként találkozott a mindennapi munkája során.
Ezeket a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak, a híres Afrika-kutatónak, vadásznak küldi el, aki megjelentette azokat. Ettől fogva Kittenberger – felismerve tehetségét – bíztatta az írásra, és ráébresztette arra, hogy tudása, mondanivalója érték, amit másokkal is meg kell osztani.
1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatot hirdet.
Ekkor írja meg a Koppányi aga testamentuma című történelmi regényt. Ez volt első könyve és rögtön a pályázat első helyezettje lett, ezzel tett szert országos hírnévre. Ettől kezdve az írás egyre nagyobb szerepet játszott életében, néhány év múlva már korának egyik legsikeresebb írójának számít.
A második világháborút követő viharos történelmi időszakban irodalmi munkássága háttérbe szorult. 1955-ben jelennek meg újra könyvei, ez időtől kezdve élete végéig termékeny író volt. Életében számos elismerést, díjat, kitüntetést kapott.
Legismertebb művei: a Kele, a Lutra, a Tüskevár, a Bogáncs, a Téli berek, a Vuk, a Hú, a Hajnal Badányban.
1960-ban a Tüskevár című művéért – amelyből remek tévésorozat is készült – József Attila-díjat kapott. A hatvanas évek közepétől háromkötetesre tervezett önéletírásán dolgozott, melyből 1965-ben megjelent a Csend, s 1970-ben elkészült a Ballagó idő is.
Halálától napjainkig népszerűsége töretlen
Folyamatosan adják ki újra és újra a könyveit. Több regényét sikeresen megfilmesítették, mint a Koppányi aga testamentuma, Tüskevár, Bogács, Lutra, és Vuk a kisróka pedig világszerte ismert mesehőssé vált.
Természetszeretetéből fakadó és szakértő megfigyeléseire alapozott csodálatos természetleírásai, humánuma, keresztény világnézete, finom humora és öniróniája, valamint az írásaiból sugárzó optimizmus egészen sajátos hangulatúvá varázsolják műveit. Munkásságának további nagyszerűsége, hogy írásai valamennyi korosztálynak szólnak, fiatalok és felnőttek egyaránt szívesen olvassák műveit.
1987-ben alakult meg a nevét viselő Irodalmi Társaság, amely Fekete István irodalom- és természetszerető hagyományainak ápolását és folytatását tekinti fő feladatának.
2014-ben pedig Keszthelyen megnyílt a Fekete István-emlékszoba és a Tüskevár panoptikum, valamint iskolák, intézmények, kulturális egyesületek viselik nevét.
Forrás: Wikipédia, sulinet.hír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)