Nemrégiben beköszöntött a nagyböjt időszaka, a „szent negyven nap”, ami egy keresztény ember életében az egyik legjelentősebb időszaka az évnek, s amely többek között – a húsvétra való felkészülés és bűnbánat mellett – az önvizsgálat ideje is egyben. De hogyan élik meg ezt az időszakot a katolikus hívek napjainkban? Mennyire maradtak meg a hagyományos böjti szokások, s milyen formában valósul meg a böjt lényege a mindennapokban?
A nagyböjti időszak folyamán több katolikus lelkipásztort is megszólítunk, akik a fenti kérdések megválaszolásában nagy segítségünkre lesznek. Meglátásaik révén bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen szerepet tölt be ez az időszak a honi katolikus közösségek életében.
Szerkesztőségünk erre a hétre a Nagyszombati Főegyházmegyében található alistáli egyházközség lelkipásztorát, Mons. Szakál László János esperes atyát kérte fel, hogy mondja el gondolatait a nagyböjti időszakkal kapcsolatosan, s hogy mint lelkipásztor miképp látja, böjtölnek-e a kortársaink és gyakorolják-e a böjti fegyelmet a mai keresztény hívek.
„A kilencvenes évek elején egy Garam menti hívő férfi azt mondta nekem, hogy bár az Egyház nem írja elő, ő mégis bevállalja a szigorú böjtöt és a pénteki böjtöléseket is, mert ezek mindig az édesapjára emlékeztetik, aki azt szokta neki mondani, hogy a böjti napok minden évben a javunkra válnak, mert ha mi akkor Isten akaratára hangoljuk a testünket és a lelkünket, ez felkészít minket arra, hogy frissen, kitisztultan és friss erőben foghassunk neki tavaszi munkáinknak”
– mondta az esperes atya, s megjegyezte, hogy a szigorú böjt gyakorlása ma sem hiányzik a kortársaink jelenéből.
László atya egy böjttel kapcsolatos történetet is elmesélt: „Éppen hamvazószerdán vittem autómat a szervizbe, ahol újságolták nekem, hogy az idősebb kolléganőjük figyelmeztette őket arra, hogy keresztény hívőkként igyekezzenek betartani a szigorú böjtöt. Egyikük azzal érvelt, hogy a böjt az hitvallást jelent, mert ha a zsidók és a muzulmánok böjtölnek, akkor nekünk keresztényeknek itt, Európában hitet kell tennünk amellett, hogy a böjt nemcsak fogyókúra, hanem testi-lelki megtisztulásunk időszaka, mert a finom fogásokról és italokról való lemondás megtisztítja a testünket is , lelküket is, és mi jobban oda tudunk figyelni Istenre és az embertársainkra, akikkel együtt élünk.”
„Boldogan látom, hogy itt Csallóközben megtelnek a templomaink a keresztúti ájtatosságok alatt is. Híveink azért nem válnak a kereskedelmi csatornák limonádés telenovelláinak a rabjaivá, mert tudják, hogy mi hívek a keresztúti ájtatosság alatt Jézus Krisztushoz csatlakozva, az Ő szenvedő és megdicsőült jelenlétéből erőt kapunk a mindennapi hősies szeretetszolgálathoz és a keresztjeink hordozásához”
– hangsúlyozta az atya.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Az esperes atya elmesélte, hogy nemrég hírt kapott arról is, hogy az egyik egyházi iskolánkban a gyermekek bekapcsolódnak a Katolikus Misszió programjába azzal, hogy lemondanak egy csokiról, vagy egy játékukról és azok árát felajánlják a világban élő szegényebb társaik számára.
„A felvidéki ifjúságunk és az iskolásaink számára példaértékű lehet, hogy magyar katolikus diákok az idén digitális böjtre vállalkoztak és nemcsak azért akarják letenni mobiltelefonjukat, hogy több időt fordítsanak tanulásra, hanem azért is, hogy több idejük lehessenek személyesen a családtagjaikkal és a diáktársaikkal”
– húzta alá a fenti hír kapcsán az atya, s megjegyezte, hogy bárcsak a gyermekek és fiatalok pici böjti önmegtagadásai a felnőtteket is megindítanák arra, hogy vállalják a lelki harcot, hogy állítsanak fel edzéstervet, hogy legyőzzék a lustaságunkat, hogy több házi munkát vállaljanak a családban, hogy elhagyják az internet céltalan használatát, hogy kiiktassák életünkből az értelmetlen és felesleges dolgok vásárlását, hogy lemondjanak az alkoholról vagy más élvezeti cikkekről, hogy tartózkodnak a káromkodástól.
„Lelkipásztori szolgálatom évtizedein a Garam mentén, Mátyusföldön és Csallóközben is megfigyeltem, hogy a falvainkban és a városainkban is ugyanannyian vesznek részt a hamvazószerdai szentmiséken, mint vasárnapokon. Ez egy reményteli üzenet arról, hogy az itteni keresztény hívek a mai korban is átérzik, hogy már a nagyböjt első napján szükségük van a befelé nézésre és önvizsgálatra, és főleg arra, hogy a negyven nap alatt többet imádkozva és önmegtagadást gyakorolva a lelki tisztulás útjára lépjenek és Jézus Krisztust követve buzgóbban gyakorolják a felebaráti szeretetet és az irgalmasság tetteit” – zárta e szép üzenettel a nagyböjttel kapcsolatos gondolatait László atya.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
