Jókai Mór születésének 200. évfordulója, a Jókai emlékév kapcsán nemcsak művészetének jelentőségével, hanem életkörülményeivel, életvitelével, családtagjaival, egész környezetével sokat foglalkozunk. Még ma is felbukkannak olyan tények, események, amelyek hozzáadnak irodalmunk máig legtermékenyebb, az irodalomtörténet szempontjából vitathatatlanul legértékesebb alkotójának személyiségéhez.
Családtörténetével kapcsolatosan tudjuk, hogy saját gyereke nem volt, de első felesége, Laborfalvi Róza házasságon kívül született lányát, aki ugyancsak a Róza nevet kapta, elfogadta, szerette, áldását adta
Feszty Árpáddal kötött házasságára, és azok leánygyermekét, Mária-Masát saját unokájaként kedvelte.
Feszty Masa rendkívül érdekes személyiség, festőművész, remek portrétista, templombelsők, egyházi jellegű képek alkotója, mélyen és őszintén vallásos, mindenki által kedvelt és szeretett teremtés volt. Szó szerint a légynek sem ártott, mert fennmaradt róla, hogy egy állatot, bogarat, rovart sem tiport el, ha útjába került, élni hagyta.
A Laborfalvi Róza és Feszty Árpád házasságából 1895-ben született Masa művészi tehetsége korán megmutatkozott, igaz, édesanyja is szépen festett, rajzolt és művészi karrierjéről akkor mondott le, amikor Feszty Árpád felesége lett. Feszty Árpád pedig köztudottan elismert művészember volt, tehetséget tehát volt honnan örökölnie.
A Jókai-Feszty villa Budapesten a korabeli művészvilág szalonja volt, ahol a kislány beleszületett az alkotóműhelybe, és képességeit korán felismerve támogatták művészi ambícióit, külföldi tanulmányait, ahol a legjobb művészektől, tanároktól tanulhatott.
Az olaszországi táj, Firenze szépséges épületei, de a martosi fűzfák, a Duna mente tanyavilága egyaránt visszaköszönnek alkotásain. Portréin pedig megörökítette a kor hírességeit és családtagjait. De a legszívesebben oltárképeket, szentképeket festett.
Művészetében az arc és a modellek ábrázolása volt a fontos, mindig élő modellekkel dolgozott és különösen a tágra nyílt szemek tökéletes megfestésére törekedett.
Műveinek színvilága egyedeülálló, festményei, oltárképei, szentképei ezért olyan szuggesztív hatásúak, szinte sugározzák a színeket.
Életében kiállították képeit az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban. Főiskolai tanulmányai idején gyakran ellátogatott családja birtokaira, Martosra, Ógyallára, Kingyesre, ahol a művésztelepen maga is alkotott.
Életében komoly törést jelentett közeli hozzátartozói és főleg édesanyja tragikus halála, aki egy otthoni tűzesetben elszenvedett égési sebeibe halt bele. A későbbi években sorra születtek szakrális képei Szent Erzsébetről, a Madonnáról, Szent Ferencről, Szent Antalról, Árpádházi Szent Margitról, Szent Ignácról, Szent Ritáról. Megjegyzendő, hogy a szocializmus éveiben, a múlt század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben azon kevesek közé tartozott, aki bátran megörökítette a szenteket, dolgozott az egyház, a templomok részére.
Idős korában elfogadta Domaháza felkérését, odaköltözött, fáradhatatlanul dolgozott, betegen az ózdi kórházba került, ott érte a halál 1979-ben, örök nyugalomra a budapesti Kerepesi temetőben nagyapja és édesanyja sírjában helyezték.
Feszty Masa életéről és munkásságáról Farkas Veronika Komáromban élő művészettörténész 2002-ben átfogó, rendkívül értékes, művészetéhez méltó könyvet, albumot készített.
Az előszóban Prokopp Mária művészettörténeti értékelésében méltatja az alkotót. A könyv írójának külön érdeme, hogy a festőművész még élő magyarországi és felvidéki hozzátartozóit, barátait is megszólította, visszaemlékezéseiket megörökítette.
Így olvashatunk többek között az ógyallai Feszty-család még élő tagjainak hozzáfűződő emlékeiről, több modelljének, aztán a domaházi iskolaigazgatónak a művésznővel kapcsolatos visszaemlékezéseiről.
Valamennyiük elmondása szerint Feszty Masa
nemcsak egyedülálló művész volt, hanem egy rendkívül kedves, segítőkész, mindenkit szerető, tisztelő ember, igaz hívő, naponta áldozó keresztény is.
Jókai Mór bizonyára büszke lenne rá ma is, ahogy már életében is, bár nem volt vér szerinti unokája, ahogy Laborfalvi Róza lányát, úgy Masát is szívből szerette. Nekünk is illik emlékezni rá!
(BM/Felvidék.ma)
(A fotók Farkas Veronika Feszty Masa című könyvéből valók.)
