Párkányban 1546-tól tartanak vásárokat. „Hivatalos” vásártartási kiváltságlevelet 1724-ben kapott a település III. Károly királytól, amelyben évi négy országos vásár megtartását engedélyezte Párkányban. A századok múltával ezekből csupán a híres Simon és Júda-napi vásár maradt fenn egészen napjainkig. Míg régen a két apostol névnapján, október 28-án tartották a vásárt, mára már átütemezték a szervezők október hónap második hetére.
Van ennek a tájnak, helynek valami különös vonzása, s valószínűleg a vásárba járó árusoknak is ez az érzése, mert immár több évtizede visszajárnak, hozzák a portékájukat, termésüknek, munkáiknak legjavát, Észak-Szlovákiából a finom juh- és kecsketejből készült sajtokat, finomságokat. A legfinomabb méztermékeket, főleg mézborokat a nyugat-szlovákiai Modorról és környékéről hozzák a vásárba. Lengyelországból bútorárut csaknem minden évben hoznak vásárlás vagy rendelés lehetőségével. Csehországból inkább kézműves termékekkel, természetgyógyászati, textil- és egyéb áruval érkeznek.
A hazai kézművesek, borászok, mezőgazdasági termelők áruján kívül az anyaország legtávolabbi részeiről is jönnek, sőt hosszú évek óta visszajárnak kiváló kézműves kínálataikkal a vásárlátogatók számára már ismerős árusok.
Egy-egy árusnál megállva, érdeklődve tudja meg a vásárló, hogy mi mindent vállalnak ezek az emberek, amikor több száz kilométeres útra indulnak és három napra beköltöznek egy ilyen vásári közegbe.
Szilágyi Vilmos több mint tíz éve jön Párkányba, a Nógrád megyei Pásztó község legértékesebb, gyárilag és kézileg fából készített konyhai használati eszközökkel, melyek iránt igen nagy a kereslet, hiszen a háziasszonyok megtapasztalják az üzleti műanyag eszközök használatának káros hatását. Mint elmondta, Pásztón szinte az egész falu ezzel foglalkozik.
Hornyák Zita és társa Lőrinci (Heves megye) településről jöttek. Ők családi vállalkozásban készítik a szemet-lelket gyönyörködtető miniatűrtől kezdve nagynak, kicsinek, felnőttnek vásárolható, természetes anyagból készült emléktárgyakat. Mint elmondta egész évben a párkányi vásárra dolgoznak, mert ezek apró csodák igen sok munkát igényelnek. Hálás vásárlóközönség van a párkányi vásáron, szívesen jönnek ide.
Rébeli Szabó János szűcsmester Hódmezővásárhelyről honfoglalás kori eszközökkel, íjászati felszerelésekkel érkezik, melyeket nem lehet kihagyni, legalább egy megcsodálás erejéig.
A Kolozsvár mellől, Székről érkezett Mari néni (csak így mutatkozott be) szintén hosszú évek óta hozza ide a szebbnél szebb kézzel szőtt, a földön, asztalon és az éjjeli padján kínált terítőket, mivel a padok között tölti el a három éjszakát – mert nem lehet az árut otthagyni éjjelre, mondja.
Róla a régi vásárok hangulata jut eszébe az embernek. Szeretet, kedvesség árad a kortalan, kicsit sántító, igazi vásári „kofából”, akivel még alkudni is lehet.
Sorakoztak is nála a gyönyörű szép terítőkért, szőnyegekért, s még az idegen nyelvűekkel is megértette magát.
A város vagy két kilométeres útszakaszát, s a mellékutcák egy részét két-háromszáz árus foglalta el három napra. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere az ínyenceknek. A kacsamájtól kezdve a legfinomabb sültek, gulyások, baromfikínálat van minden saroknál. S persze a borsátrak is vonzzák az embereket.
A hazaiak közül egyik kedvenc a szőgyéni kemencés lepény, a Dékány család kínálata.
A szórakoztató ipar kínálatában az árusok között minden éven szól a dallamos afrikai zene egyedi hangszerekkel, CD kínálattal. A sétálóutca színpadán péntek délutántól állandó zenei programokkal szórakoztatják az érdeklődőket. A gyerekek szórakoztatására pedig a fürdő területén lévő hinta, lövölde, játéktermek kínálata áll rendelkezésre.
A rossz idő ellenére a vásári hangulat most sem marad el. A visszajáró árusok elégedettséggel szólnak a vásárlókról. A kérdésre, vajon megéri-e messze vidékről eljönni, kifizetődik-e a kötelező befizetések árán is – inkább hallgattak, mint dicsekedtek, s ebből az a következtetés vonható le, hogy mi várjuk őket, ők pedig szeretnek visszajárni a híres párkányi vásárba.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma