Az utóbbi évek elkeserítő történései és tapasztalatai alapján levonható a tanulság, miszerint az országok választott vezetőinek tudatosítaniuk illene, hogy kinek az érdekeit is kell szolgálniuk. Idegen érdekeket, a háborús hiénákét, a migránsokét, Ukrajnáét, vagy a saját népükét? A kérdésre rögtön adódik a válasz, természetesen a saját országukat kell a legjobb tudásuk szerint szolgálniuk, azokét a választópolgárokét, akiknek a szavazatai az ország vezetőivé tették őket.
Csakhogy ez mostanra egyáltalán nem így van. A migráció, az orosz–ukrán háború időszakában az európai uniós tagországok legtöbbjében a saját választópolgárok teljesen háttérbe szorultak, olyan intézkedések születnek, melyek a jólétük helyett az ellehetetlenítésüket szolgálják.
Jó példa erre a korábban oly erős Németország, melynek gazdasága mostanra a német kancellár saját bevallása szerint is katasztrofális állapotba került. A társadalom elöregedett, a németek nem akarnak gyermeket vállalni, panaszolta, a költségvetési hiányt nem sikerült megoldani, s az ország egyre kevésbé vonzó a befektetők számára. Merz a köztévének adott interjúban
elmondta, hogy
meg kell emelniük a nyugdíjbiztosítást és a betegbiztosítási díjakat, mivel migránsok milliói kapnak ingyenes orvosi ellátást és ezt a terhelést az ország szociális rendszere már nem bírja tovább.
Merz eredetileg adócsökkentést és a társadalombiztosítás befizetendő összegének mérséklését eredményező reformokat ígért. Most azonban ennek az ellenkezőjét fogják meglépni, miközben az országban magas a munkanélküliség (hárommillió feletti) és egyre emelkednek az energiaárak.
Németországban több millió migráns ellátása terheli a biztosítási rendszert, a családegyesítés címén behoznak súlyos beteg, idős hozzátartozókat, akiknek bonyolult és költséges kezelésekre, műtétekre van szükségük, amit a kormány fedez számukra. Több millió szociális segélyen élő migráns élvezi az ingyenes ellátást, a családi pótlékot, a segélyeket, miközben különféle praktikákkal vissza is él vele. És akkor nem szóltunk még azokról a mély társadalmi problémákról, melyeket a tömegesen beözönlő más nyelvű, kultúrájú és vallású migránsok jelenléte okoz a német társadalomban. Ahogy Ukrajna bőkezű támogatásáról, az oroszellenesnek szánt szankciók uniós országokra gyakorolt hatásáról sem.
Merz kormánya készségesen kiszolgálja Brüsszel szankciós politikáját, és Ukrajnát is súlyos milliárdokkal támogatják a németek. Németország mára iskolapéldája annak, hogyan lehet egy erős országot legyengíteni azzal, ha az ország népének, jólétének kárára idegen érdekek kerülnek előtérbe.
Ezért tanácsos a választások alkalmával gondosan megfontolni, hogy a nemzeti érdekeket előtérbe helyező, vagy Brüsszellel mindenben készségesen egyetértő, idegen érdekeket szolgáló pártokra adjuk-e a voksunkat.
NZS/Felvidék.ma
