A Pozsonyi Városi Kulturális Napok keretében G. Kovács László történész, műfordító minden évben Pozsonyhoz kapcsolódó témát dolgoz fel előadásaiban. Mindannyiszor érdekfeszítő beszámolója újabb ismeretekkel gazdagítja a hallgatóságot.
Idén, a 39. Pozsonyi Városi Kulturális Napok programjában a Magyar Tudományos Akadémia, illetve elődje a Magyar Tudós Társaság megalapítása 200. évfordulójára emlékezve Széchenyi István és Pozsony kapcsolatáról tartotta előadását Minden honfitársamat ellenségemmé tettem címmel a Csemadok Pozsonyi Székházának Rákosi Ernő termében. Az előadót és a szép számban összegyűlt közönséget Kolárovics Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének elnöke köszöntötte.
G. Kovács László rögtön elöljáróban kifejtette, hogy Széchenyi Istvánnak érzelmi kötődése volt a városhoz.
Bécs, Pest, Nagycenk mellett nagyon szívesen időzött itt, több helyen volt lakóhelye és jó kapcsolatot ápolt az itteni főurakkal. Az országgyűlések idején az 1820-as évektől érdeklődéssel figyelte az országgyűlés munkáját, ott volt a mai Egyetemi Könyvtár épületének karzatán, követte a felszólalásokat az Alsó és Felső Ház részéről egyaránt. Hiszen a haza és a haladás szellemében tette dolgát már kora fiatalsága óta, majd egész életében, és külföldi tapasztalataira alapozva igyekezett a maga módján hozzájárulni a hon fejlődéséhez.
Kolárovics Zsidek Veronika (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Különösen fontos volt számára a tudományosság megalapozása és a magyar nyelv elsődlegességének hangsúlyozása. Ennek egyértelmű jelét adta, amikor 1825. november 3-án éppen Pozsonyban a következő feszólalással élt az országgyűlésben: „Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan Nagy nem vagyok, de Vagyonos ember vagyok, ezért Nemzeti Nyelvemnek gyarapítására egy egész Esztendei Jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kivántt Czélra való fordítása s el rendelése mindenkor az Ország Gyűlésétűl függjön.” (eredeti idézet)
Ezzel alapozta meg a Magyar Tudós Társaság létrejöttét, amely különféle formai és jogi intézkedések után 1830-ban megkezdte működését. Erről Széchenyi így írt: „1830. december 17. Végre halad és mozog a rég megalkotott mű. Sok magyar beszédet lehet hallani. Halad előre az ügy! Csendben örvendezem magamban.” A Magyar Tudós Társaságból alakult aztán a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek központja Budapesten van és mindmáig a magyar tudományos élet mozgatója és működtetője.
Széchenyi személyét, életét, munkásságát szüntelenül a cselekvés jellemezte. G. Kovács László külön kihangsúlyozta, hogy mennyire kedvelte a sportokat, angliai tapasztalataira alapozva a lovas sportok nagy szerelmese volt, könyvet is írt a lovakról, de ugyancsak szívesen gyalogolt, úszott, evezett.
Feljegyezték róla, hogy egyszer Bécstől egészen nagycenki birtokára gyalog tette meg az utat, Pozsonyban a Liget, a Vaskutacska és a Malomvölgy voltak kedvenc kiránduló helyei. Odafigyelt a művészetekre is, Pozsonyban nem hagyott ki egyetlen színházi előadást sem és a bálokban, az akkori világ meghatározó társasági találkozóhelyein szintén szívesen megmutatta magát. Pozsonyban ismerkedett meg későbbi feleségével, Crescencevel is, aki akkor még férjes asszony, Széchy gróf felesége volt, és bár fellobbant köztük a szerelem, azt csak a férj halála után tudták beteljesíteni, mert így tartották tisztességesnek.
G. Kovács László (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Házasságukból két gyermek született, Ödön és Béla. Pozsony neki köszönheti azt is, hogy a mai Hviezdoslav tér egyik épületében, mára sajnos kideríthetetlen, melyikben, létre jött a Kaszinó, amely abban az időben a társasági élet központja volt. Az angol mintát követő Kaszinóban találkoztak a férfiak, vitáztak, újságot olvastak, eszmét cseréltek, meghányták-vetették a világ dolgait, kulturáltan szórakoztak.
Az előadó megjegyezte azt is, hogy Széchenyi a magyar nyelv használatának fontosságát tartotta elsődlegesnek, de ugyanakkor más nemzetek, a monarchia népeinek nyelvhasználatát sem vetette el.
Erről így vélekedett: „Azt mondottam, az erőltetést károsnak, nem czélravezetőnek tartom, mivel a visszahatás hatalma erősebb szokott lenni a hatásnál. Én csak ollyast értettem s mondottam veszélynek, hogy ha mi országunk különböző népeire magyar nyelvünket reátolnánk, hogy azt a szegény tót legényt, ki tótul is rosszul tudja kifejezni, a mit érez, arra kényszerítenénk, hogy azt mátkájának még rosszabbul fejezze ki.”(eredeti szöveg)
G. Kovács László idézte Juhász Gyula Pozsony című versét is, amelyben a városban megfordult személyiségek között Széchenyit ugyancsak megemlítve ezt írta: „Széchenyi járt itt és honán merengett/Amely nem volt, de lesz még valaha.”
Széchenyi István és Pozsony kapcsolata tehát örökérvényű, természetesen a kettő kapcsolatát elsődlegesen annak okán tartjuk fontosnak, hogy itt jelentette be elhatározását, a Magyar Tudós Társaság, a későbbi Magyar Tudományos Akadémia megalapítására szánt anyagi javakat, de mint az előadó tartalmas beszámolójában elhangzott, számtalan szállal kötődött Pozsonyhoz.
(BM/Felvidék.ma)
