Az olaszországi Modena, az egykori hercegség székhelye évszázadok óta jelentős kulturális központ. Ez vonatkozik a zenére, amint az utcanevek is jelzik: mikor elindultunk a Bellini utcából a belvárosba, a Menotti sugárutat választottuk, kereszteztük a Puccini, Donizetti és a Verdi utcát. A város olyan híres énekeseket adott a világnak, mint Luciano Pavarotti, Mirella Freni és a híres olasz énekes-dalszerző Francesco Guccini.
A városba való érkezésünket egy jeles eseményhez igazítottuk: Modenában lépett fel október végén a hagyományaiban 175 évre visszatekintő, 1962-ben alakult szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar. Az együttes a Pavarotti-Freni nevét viselő Városi Színházban mutatkozott be. Műsoron Beethoven Coriolan-nyitánya, Schumann a-moll zongoraversenye és a szünet után, Beethoven IV. szimfóniája szerepelt. A zenekart Szennai Kálmán vezényelte, a műsorban fellépett Anna Fedorova ukrán zongoraművész.
A délelőtti próbán is részt vettem, megismerhettem a neves karmester munkamódszerét és alaposságát. Ottlétem alatt a zongoraversenyt próbálták, úgy tűnt, a dirigensnek volt némi tennivalója, hogy a zenekart és a szólistát összekovácsolja.
Főszereplők
A próba szüneteiben végigjártam a sokat látott épületet. Az operaházat Francesco Vandelli, az Este hercegi család udvari építésze tervezte, s 1841-ben adták át a nagyközönségnek. A színház impozáns, tágas földszint, s öt emeletnyi páholysor áll a vendégek rendelkezésére.
„Mindig óriási megtiszteltetés Modenában szerepelni – értékelte a koncertsorozatot Popa Gergely igazgató – 2009-ben Vásáry Tamás vezetésével lépett fel itt a zenekar. Mint minden turnét, ezt is nagy várakozás előzte meg részben a patinás helyszín, részben a fogadtatás miatt.”
Estére – nem kis büszkeségemre – a nézőtér megtelt. A nyitányt udvarias taps fogadta, majd az ukrán zongoraművész következett. Zeneileg kiválót nyújtott, de játékát kicsit teátrálisnak találtam. A közönség nagy ovációval honorálta az előadást, ez részben a művésznek, részben pedig országának szólt. Anna Fedorova egy ráadással, De Falla Tűztáncának virtuóz zongora változatával köszönte meg a publikum lelkesedését.
Ezt követte Beethoven IV. szimfóniája. A művet viszonylag kevesebbet játsszák, s csendesen meghúzódik a népszerű III. (Eroika) és az V. (Sors) szimfónia között. Az előadás korrekt volt, látszik, hogy a zenekar felkészülten érkezett a napfényes Itáliába. Szennai szuggesztíven irányította csapatát, különösen a zenekar pianói, s a vonósok tetszettek. Ráadás ezúttal nem volt, látszott, hogy a szereplőket kifárasztotta az előző napi hosszú utazás.
A turné másnap folytatódott, a szombathelyiek– újabb zenészekkel egészültek ki, és a mantovai – a megnyitásának bicentenáriumát három éve ünneplő – Teatro Socialéban mutatkoztak be.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
