Idén emlékezünk meg Kittenberger Kálmán, a nagy Afrika-kutató születésének 145. évfordulójáról, részben ennek apropóján is szervezték meg a városnéző sétát szülővárosában Léván. A március 7-ei Kittenberger Kálmán nyomában című tematikus sétán a jeles vadász és preparátor lévai kötődéseit járták be az érdeklődők.
Az eseményre a Szlovák Könyvtárak Hete program részeként került sor. Mint a gyülekezőnél Pleva Péter, a Barsi Múzeum munkatársa, idegenvezető kifejtette: kevesen tudják, hogy a nagy Afrika-kutató, utazó és vadász egyben író is volt. Több kötetben örökítette meg az afrikai élményeit.
Kittenberger Kálmán, vagy ahogy a családja és a közeli jóbarátai nevezték „Kiti bácsi” 1881. október 10-én Léván született Kittenberger Imre és Hangyási Antónia nyolcadik gyermekeként.
Katolikus iparoscsaládba született, az állatokkal már gyermekkorában közelebbi kapcsolatba került, akárcsak a vadászattal is.
Pleva Péter vezette a sétát (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Mint a sétavezető hangsúlyozta: Kittenberger Kálmántól nagyon sok írás fennmaradt, megörökítette utazásait, vadászatait, azonban a gyermekkoráról nagyon keveset írt. A visszaemlékezéseiben is igen keveset szentel a lévai korszakának. Pár megjegyzés, emlék maradt csupán fenn.
A tematikus séta a Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomnál kezdődött. E templomban keresztelték meg a kis Kálmánt.
A Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom
Nem messze az említett templomtól az egykori Zöldkert utcában állt a szülőháza. Sajnos az idők során lebontották már az épületet, így a séta résztvevői csupán korabeli fotográfián tekinthették meg ama házat, amelyben Kittenbergerék mellett korábban Baross Gábor, későbbi vasminiszter is lakott a lévai tanulmányai során.
Mint elhangzott, már kisgyerekként közeli kapcsolatba került az állatokkal, főleg a madarak érdekelték. A szomszédos madárháznál órákon át képes volt bámulni az állatokat.
Ebben az utcában állt egykoron Kittenbergerék háza
A séta tovább folytatódott „Kiti bácsi” tanulmánya helyszínére. Az alapfokú iskola után középiskolai tanulmányait is Léván végezte. Először a piarista gimnázium diákja volt. Igen nehéz természetű, önfejű, makacs ember volt Kittenberger Kálmán. Ez már diákkorában is kitűnt, számos konfliktusa volt a gimnáziumban, így eltanácsolták a tanintézményből.
Középiskolai tanulmányait akkor még a piarista gimnázium szomszédságában lévő tanítóképzőben folytatta.
Az egykori piarista gimnázium épülete
Az előbbi épületben jelenleg is középiskola működik, az utóbbi épület a lévai református egyházközség parókiájának ad otthont.
A tanítóképző intézetben meghatározó tanára volt Kriek Jenő, aki a preparálás fortélyaival ismertette meg. Ugyanakkor egyik bátyja szintén foglalkozott állatok kitömésével. Így nem csoda, hogy felnőtt korában Kálmán is foglalkozott preparálással.
A séta ötödik állomása a Kittenberger Kálmán utcában lévő Kittenberger Kálmán-mellszobornál volt. Túri Török Tibor alkotását alig öt évvel ezelőtt avatták fel a zsinagógával szemközti kis parkban. Pleva Péter itt már a felnőtt Kálmánról szólt. Budapestre költözött, tanárképző főiskolára járt, mindeközben a Nemzeti Múzeum preparátoraként is dolgozott. 1902-ben kap felkérést egy afrikai expedícióra, azonban anyagi helyzete nem tette lehetővé a jelentkezést. Damaszkin Arzén Afrika-utazó, vadász mecénásként támogatta Kittenberger első afrikai útját.
Az egykori piarista gimnázium épülete
1903-ban járt először a fekete kontinensen, a következő évtizedekben pedig sokszor visszatért oda. Több mint hatezer tárgyat, állati preparátumot, trófeát, csontvázat, illetve egyéb tárgyat küldött el a Nemzeti Múzeumnak. Szülővárosa is kapott pár leletet, a Barsi Múzeum állományában található például egy oroszlánkoponya, amit Kiti bácsitól kaptak. Az expedíciók során olyan helyeken is járt, ahová korábban fehér ember még nem tette be a lábát – hangzott el a sétán.
Az első világháború kitörésekor Indiában volt, itt az angolok fogságába esett, több éven át volt rabságban. Visszatérése után, már túl a negyvenen Nagymaroson telepedett le.
Túri Török Tibor alkotását 2021-ben avatták fel
Ekkor nősült meg, Kovács Líviával kötött házassága sajnos gyermektelen volt. Az 1920-as évek végén újra Afrikába utazott.
Lévára több ízben is ellátogatott, előadásokat tartott. Több tárgyat adományozott a már említett lévai múzeumnak.
A lévai kálvária tövében
1958. január 4-én hunyt el, nyughelye a budapesti Farkasréti temetőben van. Családja javarésze szintén Budapesten nyugszik. Ugyanakkor a lévai köztemetőben találjuk édesanyja sírját.
A szombati séta Kittenberger Imréné sírjánál zárult. Kálmán alig volt tizenkét éves, amikor édesanyja eltávozott. Az édesanyja sírját a lévai cserkészek gondozzák.
Végül megemlítették, Léva városa nem feledkezett el „Kiti bácsiról”. Utcát neveztek el róla, a már említett mellszobor mellett emléktáblája is van a járási székhelyen, és a helyi cserkészcsapat viseli a nevét.
Kittenberger Kálmán édesanyjának nyughelye a temetőben
A mellszobor 2021. októberi avatásáról ITT írtunk. Kittenberger-hagyatéka a hónap műtárgya is volt már a Barsi Múzeumban, erről ITT számoltunk be. Nagymaroson emlékháza van, a keszthelyi Vadász Múzeumban pedig emlékszobát kapott. Ezt a kamarakiállítást ITT mutattuk be.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
