A magyar népi harci hagyományok nem csupán múltunk részei, hanem ma is élő, gyakorolt tudást jelentenek. Gömörpéterfalán, a Felföldi Dalia Iskolánál ez a szellemiség kézzelfogható valósággá válik, ahol a résztvevők nemcsak technikákat tanulnak, hanem ezáltal egy értékes örökséget is továbbvisznek.
A Daliák magyar nemzeti harcművészetet oktatnak, a közösséget Kopecsni Gábor alapította és vezeti. Közel két évtizede kutatja néprajzi módszerekkel a népi harci testkultúrát. A népi és katonai harci testkultúra elemeit felhasználva, valamint a verseny-, edzésvezetési és gyakorlati tapasztalatokra építve alkotta meg harcművészeti iskoláját.
Nem egy korszak harcmodorát képviselik, hanem átfogó jelleggel évszázadok magyar harcművészeti tudásának jellemzőit egyesítik. Az iskola tananyaga hét fő tudásterületből, azaz „rovásból” áll: szablya, íj, fokos, bot, karikás ostor, hajítófegyverek és a magyar népi birkózások.
2021-ben csatlakoztak a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózathoz és azóta Dalia Népfőiskolaként is működnek. Az oktatásaikra rendszeresen érkeznek gyermekek és felnőttek is, egyaránt a Felvidékről és a Kárpát-medence különböző pontjairól.
Fotó: Kovács Attila
Népfőiskolai keretek között indították el a Haladó Dalia Kollégiumot, amelyen olyan tanítványok vesznek részt, akik már komolyabb gyakorlattal rendelkeznek, és hosszabb ideje képezik magukat az iskolában.
A hétvégi alkalmak során más-más fegyverek és eszközök mentén fejlesztik tovább tudásukat, egymásra épülő módon. Ezúttal a magyar virtusság különböző birkózási formáival és erőnléti játékaival foglalkoztak.
„Főleg a technikákat és a fogásokat vettük át, nem a küzdelmekre fókuszáltunk. Sok újat tanultam és a már meglévő tudásomat is tudtam csiszolni. Rájöttem olyan dolgokra, amelyeket a későbbiekben hasznosítani tudok. Azt meg kell mondanom, hogy a birkózás nem a kedvencem. Leggyakrabban a földrevágásos birkózási formát használjuk, amiben megvan az előnyöm és hátrányom is. Mivel könnyű vagyok, ezért egyszerűbben lekerülhetek a földre, viszont kihasználhatom a fürgeségemet, ezzel kimozogva a fogásokat és lefáraszthatom vele az ellenfelemet. A feladásig menő birkózás is érdekes, mert ott inkább a szorításokat és kulcsolásokat kell bevetni, viszont sokkal fárasztóbb” – meséli Hojsza Péter, aki 2013 óta tanul Gábortól.
Fotó: Kovács Attila
A magyar hagyományban a kutatások és gyűjtések alapján van pusztakezes és eszközös birkózási forma. A Dalia Iskolában máig fennmaradt a botbirkózás, a fokosbirkózás és az ostorközelharc is. Az elemek, fogások elsajátítását számos hagyományos népi játék segíti, amelyek egyszerre fejlesztik az ügyességet és készítenek fel a küzdelemre. A tuskólopás, a kakasozás, az ujjhúzás, a rántsd a kútba mind ilyenek, hogy csak néhányat említsünk a sok közül.
A két nap során a legalapvetőbb fogások megtanulására és a játékok alkalmazására helyezték a hangsúlyt.
„Az iskolánk több okból is ajánlható azoknak, akik érdeklődnek a harcművészetek, a hagyományok és a közösségi élet iránt. Célunk a magyar népi harci hagyományok megőrzése és tanítása. A résztvevők olyan eszközöket és technikákat ismerhetnek meg, amelyek máshol ritkán jelennek meg. Az edzések fejlesztik az állóképességet, koordinációt, fegyelmet, kitartást és az összetartást. Próbálunk mindig egymásnak segítséget nyújtani, annak érdekében, hogy tovább tudjunk fejlődni” – zárja Péter.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
