A mezőgazdasági minisztérium „A legszebb aratási koszorú” címmel pályázatot hirdetett alap-és középiskolás tanulók számára. A Karvai Szakközépiskola pedagógusai és tanulói is bekapcsolódtak a pályázatba, hiszen az előző két évben a karvaik által készített aratási koszorú lett a győztes és megrendelésre is több aratási koszorút készítettek.
Ottjártunkor már az utolsó munkafolyamatokat végezték a nyári szakgyakorlatot végző második osztályos virágkötők. Keszegh Ágnes szakoktatóval, míg a többfajta méretű koszorúkat csodáljuk, felelevenítjük a régi hagyományok emlékét is.
„ A szalmából készült tárgyak egyik legősibb darabja az aratókoszorú. A régi hangulatú otthonoknak elengedhetetlen tartozékai ezek, melyek a régi falusi kultúra hangulatát idézik, melegséget árasztva magukból. Az aratás végeztével kisebb-nagyobb koszorú, esőcsiga került szinte minden ház mestergerendájára, istállójába, melynek ártás elleni védő szerepet tulajdonítottak, s melynek magjait belemorzsolták a következő évi vetőmagba, hogy bő termés legyen. A színek hagyományosan az aratásban részvevő négy munkást jelképezték: a piros: az aratót, a rózsaszín: a marokszedő lányt, a kék: a kévekötő bácsit, a fehér: a vízhordó fiút. Az aratóünnephez szorosan hozzátartozott az aratókoszorú megkötése, amelyhez a kalászokat az utoljára levágott kévéből válogatták. Formája rendszerint csiga, korona vagy koszorú alakú volt. Kisebbet, s nagyobbat is készítettek, a nagyobb méretűt vessző- vagy favázra fonták, piros, világoskék vagy nemzetiszínű szalagokkal, esetleg mezei virágokkal díszíthették. A nagyobb gazdaságokban az aratókoszorút rúdon, fejen vagy vállon vitték, és a földesurat, a gazdát vagy a gazdasszonyt ajándékozták meg vele.
„Erre megindul a nagy sereg tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval a mezőföldről, bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, tánc, mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett jódolga van az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek. az aratás befejeztével búzából koszorút fontak, rúdra tették, szépen felöltözve, kettős sorokba állva, bevitték az urasághoz. Itt birkapaprikást kaptak, majd cigányzenére táncoltak. Ez már a múlt (az első) világháború után nem dívott évekig, s csak a 40-es években újították fel. Az aratókoszorút általában a ház tisztaszobájában, az asztal fölé, a mestergerendára akasztották. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, hiszen vetéskor a szemeit kimorzsolták, és a vetőmaghoz keverték, hogy biztosítsák a következő évi bő termést. Azon nap lemente, melynek munkájukat bevégezték, reálok nézve örömünnep, melynek megünnepléséül egy korona alakú koszorút kötnek kalászok s mezei virágokból, melyet este egy ifjú vezetése alatt, ki ezt botra tűzve viszi előttük ének s díszmenettel, kísérnek tömegestül az udvarba, hol a birtokos vagy annak tisztje lakik, s azt átnyújtják uruknak mintegy jeléül, hogy az aratás bé van végezve. Szokás van több helyeken, hogy a koszorút vevői ifjút megöntözzék” – elmélkedett az aratókoszorúról a pedagógusnő.
Ma már az aratás egészen másképp zajlik. Ám ezeket a gyönyörű hagyományokat kár lenne elfelejteni. Az iskola vezetősége pozitívan értékelte a kezdeményezést és a pályázat kiírását. A szakmai bizottság a legjobb tíz aratási koszorút az Agrokomplex alkalmával kiállította, és az érdeklődők megtekinthették és lehetőség volt rájuk szavazni. A legtöbb szavazatot kapott, s ezzel a legszebb aratási koszorút készített csapat 5 ezer koronás jutalmat kapott. Az elmúlt két évben a karvaiak által készített aratási koszorú lett a győztes. S az idén? Nem sikerült a triplázás, „csak” a második helyezést érték el, s a vele járó 100 eurós anyagi támogatást. Nem csüggednek, jövőre ismét megpróbálják.
(miriák) A szerző felvételei
 |
| A virágkötők az utolsó munkafolyamatokat végzik |
 |
| Elkészült a karvaiak aratási koszorúja |
 |
| Készítői: balról –Keszegh Ágnes, Csere Szilvia, Susík Brigitta, Molnár Irén, Hrabovská Kristína és Varga Péter iskolaigazgató |
