A Mikszáth Kálmán műveit kedvelő sok-sok olvasó s a legtöbb irodalombarát bizonyára tudja, hogy a nagy író a Nógrád megyei Szklabonyán született. A szülőház hajdan bent állt a faluban, közel egy kis tér Mária-szobrához s a katolikus templomhoz meg az iskolához.
Igaz, Mikszáthék evangélikusok voltak, de jól érezték magukat ebben a községben, s novelláiban az író gyakran emlegeti annak szakrális helyeit: a Szent Vendel-kápolnát, az imént megnevezett szobrot és templomot. De olvashatunk munkáiban a Kürtös patakról, azaz a Bágyról; a falu csevice-kútjáról, azaz savanyúvíz-forrásáról, mint ahogyan a helység megannyi lakójáról: a jó palócokról meg a tót atyafiakról is. Sokan megállapították már előttem, írók, irodalmárok és helytörténeti kutatók – de elmondtam s leírtam magam is többször –, hogy aligha van magyar író, akinek munkáit a szülőföld a maga rekvizitumaival és szellemiségével mélyebben áthatotta volna, mint a Mikszáthéit.
Emlékkő a szülőház helyén (Fotó: Csáky Károly)
Kanyarodjunk egy kicsit még vissza a már csak képzeletbeli bölcsőhelyhez. Mert a szülőház mára, sajnos, nem maradt meg. A falu egyik lakosa, Jozef Varga 1968-ban hatósági engedéllyel lebontotta a régi hajlékot. Helyét néhány éve egy emlékkővel jelölték meg. Korrigálnunk kell tehát a Magyar irodalmi helynevek című kiadvány szerzőjének ama állítását, mely szerint a ma is meglévő Mikszáth-ház a szülőház helyén áll.
Mauks Ilona, Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseiben egy további adatot is találunk a helyre vonatkozólag. Eszerint maga Mikszáth mesélte neki, hogy születése előtt a házuk leégett, s ideiglenesen áthurcolkodtak az ún. Révész-fundusra, s ott született Jézus nevenapján, azaz január 16-án az író. A szülőház helyén található emlékkövön egyébként ez a kétnyelvű (magyar és szlovák) szöveg olvasható: „Ezen a helyen állott/ Mikszáth Kálmán világhírű/ író szülőháza“. „Na tomto mieste stál rodný dom/ Spisovateľa svetového mena/ Kálmána Mikszátha/ 1847-1910“.
A később épült családi házat, melyben Mikszáth gyermek- és ifjúkorát töltötte, mára jócskán átalakították, de végre legalább szépen rendbe tették, s méltó helyet kapott benne a nemrég kialakított Mikszáth-kiállítás.
Mikszáth emlékház Szklabonyán az emléktáblákkal, előtte a mellszoborral (Fotó: Csáky Károly)
Az épület kapcsán maga Mikszáth írta annak idején a Galandáné asszonyom című novellában ezeket a sorokat: „Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig.”
Mikszáth Mariska sírja a felújítás előtt és után (Fotó: Csáky Károly és HE)
A temetőben fekvő valaki az író húga, Mariska, akit virágzó szép lányként 17 éves korában ragadott el a halál. A sírkövön ez olvasható: „Itt nyugszik Mikszáth Mariska, édesanyjának öröme. Meghalt életének 17. évében június 11-én 1867. Béke hamvaira.” Nemsokára az író szülei is ide kerültek. Sajnos, az ő sírjuk sokáig jeltelenül rejtekezett a bodoki, azaz szklabonyai temetőben. Mígnem a ház mai gondnokának, Böhm Andrásnak kitartó kezdeményezésére-szorgalmazására elkészült az új síremlék, s a hely így ma már jelölve van.
Mikszáth Kálmán szüleinek sírköve Szklabonyán (Fotó: Homoly Erzsó)
A Mikszáth 40 éves jubileumi évfordulója alkalmából közölt Vasárnapi Újság-beli terjedelmes szklabonyai riport képanyagában egyébként jól látható az itteni Mikszáth-sírkert, akárcsak a ház, ahol az író itteni éveit töltötte, s melyre 1910-ben került fel ama emléktábla, amely ma is látható, s az alábbi szöveg olvasható rajta: „Itt élte át – szülei házában/ MIKSZÁTH KÁLMÁN/ Gyeremek- és ifjúkorát/ 1852-1872“.
Természetesen a mai Mikszáth-ház nem így nézett ki hajdan. Az udvari részen még nem állt az ötoszlopos tornác, utcai frontján pedig nem két, hanem három ablak látszott. A tetőt akkor zsúppal fedték. A porta különben elég tágas volt; a ház végétől egészen a patakig húzódott.
Az épület előtt sorompós kiskert volt, benne édesanyja kedves virágai: muskátlik, rezedák, rozmaringok. S ha már a szülőfaluban, azon belül pedig a gyermek- és ifjúkori Mikszáth-házban járunk, hadd idézzük az író Otthon című versének alábbi hangulatkeltő sorait, bizonyítandó azt is, hogy Mikszáth ilyen szép verseket is tudott írni:
Emléktábla a szklabonyai házon (Fotó: Csáky Károly)
„Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősök jönnek velem szembe,
Kedves arcok, elfeledt vonások;
Gyermekkorom jut megint eszembe,
És vele a fényes álmok, tervek…
Istenem, de boldog is a gyermek!
/…/
Apám, anyám kijönnek előmbe,
Örülnek, hogy karjaikban látnak;
Nincsen vége a sok ölelésnek,
A cselédek körülöttem állnak,
Mindegyik tud kérdezni valamit,
Hogy vagyok? S az Isten tudja: mit.”
A családi házban 1978-ban megnyitották a Mikszáth-emlékkiállítást, az azonban nem volt egészen méltó a kiemelkedő író szelleméhez. 1987-ben aztán újra átalakították a házat, de az is csak felületes munka volt. Mígnem a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának felügyelete alá került az épület, s annak irányításával teljesen megújult a ház.
Sipos Szilvia kurátor irányításával szépen be is rendezték azt. Így már nemcsak a régi termek látogathatók, de megnyílt a ház hátsó traktusa is. A rendezők megpróbálták megidézni a Mikszáth-korabeli hangulatot. Vannak itt régi néprajzi tárgyak: tulipános láda, férfi és női viseletdarabok, korabeli fotók és mai felvételek a meglévő Mikszáth-emlékekről.
A tablókon nyomon követhetjük a nagy regényíró és novellista életútját. A temetőre néző szobákban régi polgári bútordarabok, íróasztal, könyvszekrény, utazóláda, pipatórium, tálalószekrény láthatók, de ott van a falon Mikszáth és Mauks Ilona portréja, s megtekinthetők az író művei is.
Részlet a Mikszáth-házból (Fotó: CSK archívuma)
Szebbé tették a ház előtt teret is, az emléktáblák előtt pedig helyet kapott Gáti Gábor bronzszobra, a Mikszáth-fejet ábrázoló portré. Ez 1997-től 2008-ig a ház udvarában volt felállítva.
