Csikmák Imre Erről, arról, azokról című könyvének bemutatóján, amelyet Pozsonyban a Csemadok Rákosi Ernő nagytermében tartottak meg május 10-én, több olyan észrevétel is elhangzott, mely szerint ez a kötet egy alapmű, amely ugyan sajtótörténeti kiadványnak is nevezhető, de egy korszak történetét is megismerhetjük belőle.
A beszélgetés elején Molnár László olvasta fel a kötet előszavát, amely azt boncolgatja, mennyire formálhatja az olvasók véleményét az újságíró, mindezt a kisdobos példáján, aki csak azt dobolhatja ki, amit neki megszabnak.
![](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2017/05/Sokan-eljöttek-700x466.jpg)
Ezek után szó volt arról, miért tartotta fontosnak Csikmák Imre megírni ezt a kötetet. Elmondta: több könyv jelent meg az újságírásról. A legtöbb szerző arról is szól, hogy a korszak újságírói kiszolgálói voltak a hatalomnak, ami Csikmák Imrét felháborította, hiszen a történelem folyamán az előző rendszereket mintha el akarták volna felejteni az emberek, holott az a múlt szerves része. A szerző kiemelte: rengeteg dokumentum birtokában van, hiszen a Szlovákiai Újságíró Szövetség Magyar Tagozatának jegyzőkönyvei és dokumentumai az ő birtokában vannak. A kötet megírására többen biztatták, éppen azért, mert ezzel még inkább megérthetővé válik a korszak és a felvidéki magyarság története, és nem felejtődik el annak az időszaknak a tevékenysége, mely megalapozta a felvidéki laprendszert és a szlovákiai magyar újságírást.
A jó riport
Csikmák Imre arról is szólt, hogy a jó riporthoz, interjúhoz, illetve a téma feldolgozásához szerencsés, ha az újságíró megismerkedik a riportalannyal. Ők annak idején rengeteget járták az országot, megismerték a magyarok életét, a magyar iskolák helyzetét. A kötet szerzője nemcsak az országban utazott sokat, abban a szerencsés helyzetben volt, hogy több külföldi utazásban volt része. Mivel az Új Ifjúságot és a Kis Építőt az Ifjúsági Szövetség adta ki a Smena kiadó vállalaton keresztül, de a Szövetségnek volt utazási irodája, sokat utazhatott. Járt Ifjúsági Világtalálkozókon is. A rendszerváltás után pedig eljutott Amerikába is. Ugyan az ott töltött idő alatt szintén írt, de nem mint újságíró került el Floridába. 1990-ben sok újságíró fűtő lett, vagy más foglalkozás után nézett, mivel a megélhetést biztosítani kellett a családjának. Majd szakmát tanult, később pedig kiutazott Amerikába a feleségével. Ahol egy családi ház körüli teendőket végezte, miközben írt az Amerikai Magyar Népszavának és tudósította a rádiót is.
Visszaemlékezők
A pozsonyi bemutatón részt vett Duba Gyula is, aki a moderátor, Neszméri Tünde kérésére visszaemlékezett azokra az időkre, mikor a Hét szerkesztőségében még írók dolgoztak. Duba szerint a magyar irodalomban és az újságírás történetében szokásban volt, hogy az írók szerkesztőségeknek is dolgoznak, az újságírásból ugyanis volt bevételük, de a szépirodalmi tevékenységből nem tudtak volna megélni.
![](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2017/05/Beszélgetés.jpg)
Tóth Elemér szintén visszaemlékezett a kezdetekre, kiemelve, hogy ugyan nagyon erős írói gárda járt előtte, de gyermekirodalom szinte nem is létezett, ekkor jött az ötlet, hogy kérjék fel a csehszlovákiai magyar írókat, költőket, küldjenek gyermekverseket és meséket, ezzel alapozták meg a felvidéki magyar gyermekirodalmat.
Magyar tagozat
Jelenleg nemcsak a szlovákiai magyar újságíróknak nincsen tagozata vagy szövetsége, hanem a szlovákiai újságíró szövetség sem működik – hangzott el az előadáson. Csikmák Imre visszaemlékezett az 1960-as évekre, amikor mind a szövetség, mind a tagozat jól működött.
![](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2017/05/Dedikálás-700x466.jpg)
Azért volt fontos létrehozni az újságíró szövetség mellett egy magyar tagozatot, mert bár volt egy jól kialakult hálózat, minden korosztálynak volt lapja, de azok munkatársai alig ismerték egymást. Ezért 1964-ben megalakult a magyar szekció, amely azt a 132 sajtó munkatársat szólította meg, akik a szerkesztőségekben dolgoztak. A szövetség magyar tagozata tanfolyamokat szervezett, majd elindította az Újságíró Iskolát is, amelyet 21-en el is végeztek. A beszélgetés végén az iskolával kapcsolatban Fülöp Imre, volt diák elmondta: nagyon színvonalas volt az oktatás. Az iskolában a műfaji ismereteket is elsajátították, így már tisztában voltak vele, hogy mi a kishír és mi a riport, addig sokan minden írást csak cikknek neveztek a szerkesztőségekben. Az Újságíró Iskolát elvégezte Haraszti Erzsébet is, aki szintén hozzászólt a beszélgetéshez. Megköszönte Csikmák Imrének, hogy megírta ezt a könyvet, hiszen ez egy korszak alapdokumentumaként is kezelhető. Az újságíró véleménye fontos kell, hogy legyen az olvasóknak – véli Haraszti Erzsébet, és ezzel a jelenlévő újságírók és a közönség is egyetértett.
Csikmák Imre könyvének bemutatója után saját borral kínálta a résztvevőket, s míg a vendégek kötetlenül beszélgettek, a szerző pedig dedikálta a könyveket, Matus János zongorázott. A jó hangulatú beszélgetést így egy kötetlen eszmecserével zárták a rendezvényen résztvevők.