Véleményem szerint, Szlovákia jelenlegi kormányzata, sajnos, visszaél az európai állampolgársági egyezménnyel, amelyet csatlakozása idején aláírt, elfogadott. Ezen Egyezmény arról szól, hogy az állampolgársági törvényhozás a belső jog kérdése.
Ebben a tekintetben az említett EU-s Egyezmény a nemzeti állampolgársági törvényhozást csupán abban korlátozza, hogy ne legyen kettős adózás, kettős katonai szolgálat, stb.
Szlovákia aktuális kormányzata, furcsa köszönetet mondott azért, hogy a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és általában Magyarország támogatta Szlovákia EU-s csatlakozását. Miután ez megtörtént, azonnali hatállyal, a nyomban, az ezután következő választáson, győzött a magyarellenesség. S ez most a választási kampányban a kettős állampolgárság kapcsán újra jelentkezik.
Ismeretes, hogy Szlovákia senkit sem kérdezett meg, amikor meghozta határon túli szlovákoknak járó kedvezményes állampolgárságot juttató törvényét. Nem is kellett, mert ez összhangban áll(t) az EU-s normákkal. Magyarország ezt nem kérdőjelezte meg, helyesen.
Igen nagy kérdés, és probléma, hogy Szlovákia jelenlegi vezetése azt ígéri, hogy aki szlovákiai magyarként felveszi a magyar állampolgárságot, az elbocsáttatást nyer a szlovák állampolgársági kötelék alól.
Véleményem szerint ez durva megsértése lenne a fennebb említett EU-s állampolgársági egyezménynek, amely megengedi a kettős és többes állampolgárságot. Ugyanakkor Szlovákia metodológiai és kettős mérce-problémába ütközik. Eszerint Szlovákia úgy véli, hogy a határon túli szlovákoknak, minden további nélkül „régtől” jár a kettős állampolgárság, a határon túli magyaroknak viszont ez nem jár. Ugyanis, a magyarok iránt mindig ki lehet játszani a bűnbak-kártyát. Vajon, lehet-e mindig.
Szlovákia jelenlegi kormányzatának még egy problémája van: összekeveri az állampolgárság és a szuverenitás gondolatát. Talán azt sem érti, hogy a Zebalosz görög jogtudós állampolgársági doktrínájáról (egy ember egy állampolgár), Maastricht óta (1993) Európa régtől lemondott.
Prof. Dr. Dr. hc. Szalma József, VMDP Hírlevél
32