Ami történt, megtörtént! A felvidéki magyarok közül a többség a Most-Híd szlovák-magyar polgári formációt választotta a magyar párt helyett. Szemben a korábbi 20 fős magyar parlamenti képviselettel, a következő négy évben 7 magyar nemzetiségű képviselő ül majd a pozsonyi törvényhozásban.
Gratulálunk a Most-Hídra szavazóknak, akik a 7 magyar képviselő mellett 7 szlovákot is bejuttattak a parlamentbe, a meglévő 136 szlovák képviselő mellé. Ugyan akad még két magyar nevű képviselő Radičová,illetve Sulík pártjában, de az egyik már sok éve képviselője az SZDKU-nak és szlovák nemzetiségű, a másik, az új pártban meg színmagyar ugyan, csak a pártjának nincs nemzetiségi programja, sőt e kérdést a politikában teljesen feleslegesnek tekinti. A tények magukért beszélnek: a szlovákiai magyarok nagy többsége úgy döntött, szavazataival szlovákokat is küld a törvényhozásba. Hogy mi lehet ennek az oka? A hibát nem másokban, hanem önmagunkban kell keresni, és az MKP-nak is saját magában! Természetesen több külső tényező is belejátszhatott, hogy ne legyen magyar párt a pozsonyi törvényhozásban, de van élet a parlamenten kívül is, és akár az élet más területén, itt sem másokat kell néznünk, hanem önmagunk munkáját kell becsületesen végeznünk.
Mi lesz velünk magyarokkal? Miután jobboldali kormányra van kilátás Szlovákiában, az enyhülés bizonyos lesz a politikai szóhasználatban, de a magyar érdekeket egyértelműen nem lesz, aki képviselje.
A jobboldali koalícióban is ott lesznek azok a pártok, amelyek a Fico-Slota-Mečiar trióval együttszavazva sok magyarellenes határozatot napvilágra segítettek. Ezek ellen nem léphet fel erélyesen egy olyan párt, amely már saját politikai programjában eleve kompromisszumot kötött a szlovákokkal. Látszatintézkedések, gesztusok várhatók csupán, hogy a nagyvilág felé mutathassák „Lám, hiszen vannak magyarok a kormányban, törődünk velük!”
Vagy majd a pozsonyi törvényhozásban a Most-Híd szlovák képviselői fogják megvédeni a magyar érdekeket? Tisztelet és becsület a munkájukért, vannak közöttük, akik már többször is kiálltak a felvidéki magyar őslakosság mellett. Viszont mindenki tudja, hogy az igazi képviselet csak akkor lehetséges, ha saját véreink olykor keménykézzel csapnak az asztalra és rendületlenül kiállnak a felvidéki magyarság mellett, nem megalkudva, nem „jópofizva”!
A meccs azonban már le van játszva, cserére nincs lehetőség, a sajnálkozás pedig nem segít! Volt egy nap, amikor választhatott a felvidéki magyar. Most többen voltak, akik egy másfajta politizálást választottak. Hogy mit hoz ez a felvidéki magyarság számára? Előre nehéz megjósolni, azt majd a képviselők munkája után lehet bírálni vagy dicsérni.
Az MKP pedig készüljön az újabb megmérettetésre, valós programmal, a választópolgárok megszólításával, és ha kell, egyéni munkával. Tessék meghallgatni az egyszerű embert is, lemenni a választópolgár közé és beszélgetni vele! És tessék fiatalítani, lehetőséget adni a párt fiatal, agilis tagjainak, hogy dolgozhassanak és segíthessenek!
Talán a parlamenten kívüli új helyzet majd felnyitja a szemét a magyar politikusoknak és a választópolgároknak is, hogy cselekedni kell, nem búsulni! A vereséget elviselni, de nem beletörődni!
Karaffa Attila, Felvidék Ma
