Amikor a népek békésebbek, mint a politikusok címmel közölte kelet-európai tudósítójának a szlovák-magyar határvidéken készített riportját a Neue Zürcher Zeitung keddi számában. A svájci újság tudósítója, Ulrich Schmid benyomásait úgy összegzi, hogy az agresszív retorika ellenére alig van komoly ellenségeskedés a határ mentén élő szlovákok és magyarok között.
Sikeresnek bizonyult viszont azoknak a szlovák populistáknak a taktikája – Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetőjét említette név szerint -, akik az utóbbi években a magyar nyelvű lakosok és a cigányok elleni durva kirohanásokkal hívták fel magukra a figyelmet. „Slota az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Ám azokban a körzetekben, ahol magyar ajkúak élnek, az emberek megőrizték higgadtságukat” – írta.
Révkomáromban szerzett helyszíni tapasztalatai alapján aláhúzta: az az uszító hangnem, amelyet Ján Slota megüt, teljesen idegennek tűnik az évszázadok óta itt élő emberek számára. Ám a mindennapi életben előforduló kisebb-nagyobb vitákat a pozsonyi nagypolitika újabban kíméletlenül kihasználja arra, hogy azok újabb, rég meghaladottnak vélt előítéleteket képezzenek. A tudósító szerint azt, hogy a faji feszültséget mesterségesen szítják Szlovákiában, már az a körülmény is mutatja, hogy a magyarokkal szembeni gyűlölet az ország északi és keleti részében a legerősebb – tehát ott, ahol alig élnek magyar ajkúak. Pozsonyban és Budapesten a politikusok nincsenek együttműködésre ítélve, és közülük néhányan remekül megélnek abból a szembenállásból, amelyet Révkomáromban oly sikeresen elkerülnek – húzta alá. Egyebek között Malina Hedvig esetét hozta fel példaként arra, hogyan lehet politikai üzletet csinálni abból a latensen meglévő hajlamból, hogy minden rosszat a másik etnikum nyakába varrjanak.
„Nacionalizmus természetesen Magyarországon is létezik, nem is kevés. Évtizedek óta hallat magáról ultranacionalisták kicsiny, de hangos csoportja, amely a Nagy-Magyarország helyreállításáról szőtt álmát nem ritkán szélsőjobboldali és antiszemita eszmekinccsel fűszerezi, és magát a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek – távolról sem mindig kedvelt – szószólójának igyekszik beállítani. Ám a nép körében ezek a csoportok alig aratnak tetszést, eltérően attól, ahogy Slota mozgalmát fogadják Szlovákiában” – hangoztatta Schmid. Miután megjegyezte, hogy a MIÉP kiesése óta a nacionalisták nem rendelkeznek parlamenti képviselettel Magyarországon, azt írta: a közelmúltban létrehozott Magyar Gárda messze nem vált ki akkora visszhangot, mint amely a kormánytag Slotát oly hatalmassá tette Szlovákiában.
Ennek központi jelentősége van. A gárda felvonulásai és az összes sületlenség ellenére, amelyet a magyar nacionalisták kitalálnak, a magyarok messze állnak attól a nacionalista láztól, amely a szlovákokat hatalmába kerítette – mutatott rá, hozzátéve: a (magyar) hazafias jobboldal kénytelen a nagy hagyományok ápolására és az emlékezésre korlátozni tevékenységét, elvégre az EU-ban sem a határok megváltoztatására irányuló követeléseknek, sem irredenta szirénhangoknak nincs helyük.
Morgásra van kárhoztatva a Fidesz, a nagy ellenzéki párt is. Vezetőjének, Orbán Viktornak az utóbbi években sikerült egy, a bajorországi CSU-hoz hasonló nagy néppártot felépítenie, amely egyedül uralja a középtől jobbra lévő teret. A hatalom növekedésének azonban ára van. Orbán kénytelen a kedvében járni a kiterjedt hazafias-nacionalista klientúrának, ez viszont csak suttogva elmondott szavakkal és homályos célozgatásokkal megy abban az Európában, amelyet a tolerancia és a rögzített határok jellemeznek. A tudósító idézte a Fidesz-vezetőnek azt a 2006-ban elhangzott kijelentését, amely szerint „a magyar nemzet a közösségünk, a köztársaság csak a lakásunk…”
Az ilyen hangok magától értetődően riadalmat váltanak ki a szomszédos országokból, ahol magyarok élnek. Ám arról, hogy ne szolgáltassanak okot valódi etnikai konfliktusra, sokkal inkább Komárom higgadt lakosai gondoskodnak – magyarok és szlovákok egyaránt -, nem pedig a politikusaik – vélekedett a Neue Zürcher Zeitung munkatársa.
NOL, MTI
