A Selye János Gimnázium első alkalommal szervezték meg az „Éjszaka a Gimnáziumban” elnevezésű rendezvényt a diákok segítségével, s a diákok számára. Élvezték a programokat, például a táncházat Gyepes Biankával, a karácsonyi szeánszot Szabó Gábor tanár úrral, a filmezést, a kedvenc mégis a slam poetry volt Laboda Róberttel és Melecsky Kristóffal.
Sok-sok tervezgetés után a szervezők nagy izgalommal várták a kíváncsi jelentkezőket! Mivel első alkalommal szervezték meg ezt a rendhagyónak mondható eseményt, rengeteg kérdés merült fel mindenki fejében.
A selyés diákok egész évben keményen dolgoznak a siker érdekében, ezért most ennek a programnak a célja a közösség szorosabbá kovácsolása a közös élmény által, a kulturált szórakozás és a karácsonyra hangolódás, elcsendesedés volt. Mivel ahány ember, annyi a különböző érdeklődési kör, így egyidejűleg több programon lehetett részt venni.
A diákoknak lehetőségük volt magas színvonalú előadásokon gazdagítani a lelküket, vagy ha valami másra vágytak, a LAN- és sakkparty-teremben, a büfé- és játékteremben és a kézműves sarokban is elidőzhettek.
Az első program a Karácsonyi Szeánsz volt, Szabó Gábor tanár úr köszöntötte és hangolta a résztvevőket az egész éjszakás iskolában maradásra és bentalvásra. Őt követte a nagy sikernek örvendő Irodalmi Sarok, azaz Slam – Laboda Róbert és Melecsky Kristóf fellépésével, akik neves költők verseinek nem mindennapi tolmácsolásával tették színesebbé az éjszakát. Őket követte Gyepes Bianka táncháza, ahol a diákok egy nagy kört alkotva táncra perdültek és kiléptek a komfortzónájukból.
A közös programok záró része volt a „Tábortűz”, ahol a diákok körbeültek egy szimbolikus karácsonyi tüzet és együtt énekeltek, zenéltek. Ezt lezárva az aula kiürült és a diákok megkezdték a matracaik, hálózsákjaik elhelyezését, készülve az alvásra, ami hajnali három óra után kis ösztönzéssel bekövetkezett.
A program meghirdetése előtt egy kis létszámú, családias estét képzeltek el a szervezők, ami hirtelen megugrott olyan mértékben, hogy eljött az a pillanat, amikor sajnos korlátozni kellett a diákok jelentkezését.
Az esemény nem jöhetett volna létre a kedves kollégák, a lelkes diákönkormányzat és további diákok segítsége nélkül, akik ötleteikkel és véleményükkel a diákok igényeire szabták az estet.
Tanárok: Hevesi Petruf Alena, Lami Zsuzsanna, Szabó Gábor, Szilárd Ágnes, Szüllő Lívia, Vajányi Orsolya.
DÖK tagok: Koncser Viktória DÖK-elnök, Kotiers Ráhel, Kovács Dóra, Kósa Réka, Mikulec Amina, Senkár Viktória, Szarka Beáta, Zsidek Viktor.
További diákok: Ambrus Zsuzsanna, Cagala Dávid, Ďuriček György, Fűri Friderika, Horváth Liza Napsugár, Jakab Béla, Kiss Tibor, Kontra Márton, Laux Lea, Nagy Szilvia, Otrekal Laura, Pipper Dávid, Száraz Viktória, Szép Patrik, Ürge Márton.
Megkértük a négy nagyszerű előadót, akik közül ketten az iskola volt diákjai, hogy osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat az esttel kapcsolatban és fontosnak tartottuk, hogy egy diák képviselje a résztvevők véleményét.
Szabó Gábor tanár úr, a Karácsonyi Szeánsz és a Tábortűz bemelegítőjének vezetője, előadója:
Legnagyobb meglepődésemre nem tucatnyi ember várt, hanem egy százfős tömeg, a meglepődés csak fokozódott azzal, hogy a jelenlévők „egymásra hangoltsága” nem volt akadálya egy olyan prózai, de annál meghittebb gyakorlatnak, aminek nélkülözhetetlen része volt a csend és a figyelem, valamint a fény. Lehet, hogy meg is történt az, aminek meg kellett történnie? Még van igény ilyen eseményekre? Jó ötlet volt ez? Brávó Ágnes!
Laboda Róbert, az Irodalmi Sarok Slam poetry előadója:
Érdeklődő diákok, kellemes hangulat, belső melegség fogadott, amikor beléptem a gimnázium aulájába. Rengeteg volt tanítványom ült a sorokban és persze mellettük sok új arcot is láttam az előadás közben. Voltak igazán szórakoztató pillanatok és persze voltak olyan percek is, amikor éreztem, hogy mindenki meghatódva, átszellemülve hallgatott. Ritka az, amikor ebben a korban egy új dolgot ennyire közel enged magához a diákság, elvétve, nagyon kevésszer éli ezt meg az ember. Nekem végig csak egy szó járt a fejemben, mégpedig az, hogy köszönöm!!!
Melecsky Kristóf, az Irodalmi Sarok Slam poetry előadója:
Nagyon jó érzés volt visszatérni a régi iskolába. Szerettem gimibe járni, sok kedves emlék köt oda. Gimi alatt is gyakran szerepeltem az iskolatársak előtt, de most picit izgultam. Azt hittem az elején, hogy mivel este lesz a program, úgy harmincan leszünk egy kis teremben. Ennek ellenére az aula teljesen tele volt, ami ritkán fordult elő, ha valami kötelező akción kell részt venni. Örültem neki, hogy a fiatalok érdeklődnek a kultúra iránt. Jó volt látni, hogy figyelnek a srácok. Remélem, sikerült átadni nekik egy csipetet magunkból, a kultúrából és talán megragad egy-két „bölcs gondolat” bennük. Nagyszerű érzés, hogy a fiatalok nyitottak a Slam poetryra, tetszik nekik, s ezáltal könnyebben vesznek kezükbe akár kortárs irodalmat is. A legfontosabb dolog talán mégis az, hogy ne szégyelljék a saját gondolataikat, véleményüket, hanem bátran merjenek velük kiállni. Fontosnak érzem és kötelességemnek, hogy a kultúrát megismertessem az emberekkel és beszélgessünk róla. Nagyon örülök, hogy a diákok rám is gondoltak, amikor felmerültek az előadók nevei. Máskor is nagyon szívesen veszek részt ilyen rendezvényen.
Gyepes Bianka, a Táncház előadója:
A táncház során először a szatmári tájegység táncába kóstoltunk bele. Mivel ez legfőképp páros tánc, örömömre szolgált, hogy fiúkat is láthattam a körben, akik szívesen fel is kérték a lányokat táncolni. Az elején egy kis riadalmat is láttam a szemekben, de ez egy-kettő eltűnt, főleg akkor, amikor átkalandoztunk a moldvai csángókhoz, akiknek nagyon jó kis közösségépítő, bulizós táncaik vannak. Ekkor már önfeledt volt a hangulat az érdeklődők között. Igaz, hogy többen kiléptek inkább a táncos körből, de nagyon örültem, hogy mindig jöttek helyettük új táncolni vágyók. Én nagyon jól éreztem magam, és köszönöm, hogy abban a gimnáziumban tarthattam táncházat, ahová én is jártam, jó volt látni a mostani gimiseket és visszaemlékezni a régi szép időkre!
Kósa Réka másodikos diák:
Panaszkodunk, ha reggeltől délutánig iskolában kell lennünk, december 19-én mégis ott maradtunk aludni, így több mint 24 órát töltöttünk az épületben. Az esemény szervezői szemmel eleinte káosznak tűnt, ami érthető, mert egy első alkalommal megszervezett eseményről beszélünk. Se Szilárd Ágnes tanárnő, se mi DÖK-ösök nem tudtuk, mire készülhetünk, izgultunk, mert annyi minden sülhetett volna el rosszul. Ám a sok munka meghozta a gyümölcsét, a diákoktól pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Maga az esemény este hét környékén vette kezdetét és egészen hajnali háromig tartott, majd reggel hétkor együtt ébredtünk az aulában. Szürreális élmény volt félálomban, pizsamában a folyosón mászkálni, készülődni, miközben a többiek már szállingóztak az épületbe. Azt kell, hogy mondjam, maradandó élmény volt, amit kár lett volna kihagyni. Bármennyire is irtózunk az iskolától, a tanulástól, így teljesen más szemszögből látjuk az épületet. Ha az esemény a jövőben is megrendezésre kerül, azoknak is ajánlom a részvételt, akik idén kihagyták.
A szerző, Szilárd Ágnes, az SJG tanára