Ömlik az eső, dagadnak a folyók, de menni kell az úton. Szembejövő kamionok köpik a szélvédőre a piszkos vizet, minden másodpercben az életeddel játszol a keskeny utakon, de menni kell szerződést aláírni Kassára. Sikeres a pályázatunk, indul a feltáró munka Kalondán, hála a sikeres pályázatírónak és az elbírálóknak, lesz végre tíz pár népviseletünk az eredeti helyi ruhák alapján. Értékmentés palócosan.
Aztán amikor túl vagyunk a hivatali kötelezettségeken a megyeházán, betérünk a Szent Erzsébet-dómba egy csendes hálaadó imára, merengésre, meg Rákóczi nagyfejedelem sírjához, ahol már nagyon régen jártunk.
Egy kellemes modorú fiatalember diszkréten elállja az utunkat a bejáratnál, kérdi, hogy csak ima a cél, vagy valami más is, mondjuk, hogy igen, szeretnénk megnézni mindazt, ami fontos itt. Rendben, mondja örömmel, akkor 5 euró per fő, amihez jár az ő idegenvezetése. Rábólintunk és eljátsszuk az idegent, nem áruljuk el, hogy magyarok vagyunk. Irány a Rákóczi-kripta, fejenként 5 euróért a szlovákok kasszájába..
Pár mondatnyi a felvezető szövege a fiatalembernek, amelyben elhangzik a következő mondat: „Szerencsénkre nem volt sikeres a Rákóczi-féle forradalom, mert akkor ma Kassa nem lenne a miénk” – mondja cinkos mosollyal a fiatalember.
Majdnem kinyílik az esernyő a kezemben, de visszafogom magam, játsszuk tovább a távolról jött szlovák szerepét, hátha tartogat még pár meglepetést ez a nap. Aztán irány a kettős királylépcső, amelynek tetejéről gyönyörű fotók készíthetők a belső térről, majd a dóm melletti Szent Mihály-kápolna következik, ahol a sekrestye bejárata felett a legrégibb fennmaradt kassai címer látható magyar felirattal, de erről a kalauzunk egy árva szót nem szól, minek is, hiszen az jelentéktelen, nekünk „szlovákoknak”. Elköszönünk és irány haza a szakadó esőben.
Útközben megállunk egy faluban, melynek valamilyen csoda folytán ugyanúgy nem sikerült idegen nevet találniuk a gyarmatosítóknak, Bátka Bátka maradt, nekünk kalondaiaknak viszont közel áll a szívünkhöz, mert Hollókővel immáron több éve közösen alkotjuk a barátság Bermuda-háromszögét, amelyben mérhetetlen mennyiségű pálinka tűnt már el, és ezzel fordított arányban megannyi közös élmény született. A helyi vegyesboltban Csabiéknál vendégek vagyunk egy forró kávéra és közben bevásárolunk. A kasszánál egy tele kosár magyar könyv, rajta a felirat, a könyvek ára, egységesen 0 euró. A tulajdonos elmagyarázza, hogy milyen kalandos úton kerültek hozzá a használt könyvek, amelyek között Pavarotti életrajzától kezdve a klasszikus lányregényeken át minden megtalálható. Értékmentés a Balog patak mentén gömöriesen.
Hazaérve az asztalra kerül a zsebemből a dóm belépője, amelyen feltűnik a belépő ára, 3 euró per fő. A kellemes modorú fiatalembernek 5 eurót fizettünk fejenként, üsse kő, több is veszett Benešnél. Kiteszem a táskámból a kiválasztott könyveket is, Bornemisza István Kifosztva és megalázva, valamint Janics Kálmán A kassai kormányprogram című könyvei, na meg Pavarotti.
Tanulságos nap volt. Este van, még mindig szakad az eső, a magyarok Istene hullatja könnyeit a Felvidékre. Bánatos és örömkönnyek hullnak a szülőföldünkre szakadatlanul.
