Jubilál a hírportálunk. A legelső, a legrégebbi, s csendben kiejtve: talán a legszegényebb. S mégis a legkedvesebb sokunknak. Nemcsak azért, mert rólunk és nekünk szól, magyaroknak. Nemcsak azért, mert külső tudósítóként olykor én is megjelenek az oldalon.
Leginkább a hűség miatt, ahogy tizenöt éven keresztül megtartotta célkitűzéseit, olykor a legnehezebb körülmények között is.
Megidézve az indulás létrejöttét, lendületét, valóban a kezdetek visszanyúlnak az egykori EPM megalakulásának gyökereihez. Ott találkoztam először személyesen a honlap létrehozóival Pogány Erzsikével, Duray Miklóssal.
Erzsike, ismerve régi tudósítói vénámat, biztatott az írásra. Nem volt szó akkor honoráriumról, hiszen annyira bizonytalan volt minden (ahogy napjaikban is sokszor). Soha nem kérdeztem, kérdeztük, kapunk-e valami jutalmat az írásért. Azóta Berényi Kornélia is tudósító lett a régióból, ugyanilyen kezdéssel. Szeretett szülőföldünk, régiónk nem maradhat tudósító nélkül, hiszen oly gazdag e vidék értékekben. Ezért is vállaltuk. A legnehezebb időszakokban sem gondoltuk, ahogyan ma sem, hogy csak térítés ellenében küldünk híreket térségünkből. Mindketten büszkén vállaljuk ma is, hogy a régiónkban (az Érsekújvári járás déli része) a híranyagra érdemes társadalmi élet bármely területén történtekről hírt adjunk.
Ma már többször hívnak sajtótájékoztatóra, eseményekre. Nyitottabb szemmel tekintünk mind az értékek hordozóira, példaértékű rendezvényekre, mind egyházi és világi, vagy a társadalom bármely területén zajló eseményekre.
Pogány Erzsébet, a hírportál beindítója szigorúan és következetesen vigyázott arra, hogy csak hazai anyagot, összefüggéseket tartalmazó hírközlések, riportok, jegyzetek kerüljenek fel az akkor egyetlen induló magyar hírportálra. S hála utódainak, mai főszerkesztőjének és kollégáinak, ezt az elvet a mai napig betartották.
Erzsike, mint a SZAKC igazgatója és ennek keretén belül e portál felelős vezetője az évi többszöri találkozások alkalmával mindig kiértékelte a portál olvasottságát, személyesen megbeszélte a legfontosabb tudnivalókat, s külön fontosnak tartotta a napi társadalmi élet legfontosabb eseményeit jegyezni, továbbadni. Számtalanszor előfordult, hogy minden cikk után jó szándékúan figyelmeztetett az újságírói etikára, a híranyagok alapjaira. S mindezzel csak tanultunk.
Megtanultunk nyitott szemmel járni, érzékenyebben reagálunk mind a jóra, mind a kritikát is igénylő negatív dolgokra, s ha közérdekű a téma, papírra vetni.
Aki ismerte Pogány Erzsébetet, tudja, hogy következetes szigorával mindig is a minőség szempontja volt az első nála minden területen. Jó szándékát, segítőkészségét soha senki nem vonhatta kétségbe, még az elvárásainál sem.
Én úgy érzem, hogy az ő igénye, igyekezete beérett. Ezt bizonyítják azok a kollégák, mostani szerkesztők, akiket ő indított el, akik folytatják kitűzött célkitűzéseit, és magukévá tették a felvidéki magyarság sokirányú tájékoztatását. Jó velük együtt dolgozni, elsősorban emberi megnyilvánulásaikat, segítőkészségüket tapasztalva. S külön értékelendő, hogy a hazai legmostohább körülmények (pénzbeli támogatás hiánya) sem szegik kedvüket és tizenöt év óta zökkenőmentesen működtetik az oldalt. További előnye ez oldalnak, hogy nem veszik át a sztár- és celebvilág híreit, melyekkel valamennyi sajtótermék esetében találkozunk.
Isten éltesse a 15 éves Felvidék.ma oldalt!
