(Frissítve) Május 16-án 79 éves korában hunyt el Várady Béla a Thália Színház volt színésze. Búcsúztatására május 21-én kerül sor.
„Várady Béla-bá egykori kassai kollégánk, a felvidéki színjátszás kultikus alakja, tegnap kiosztotta a medvének az utolsó pofont és csendben elbúcsúzott tőlunk! Isten Veled Béci-bá!” – írta facebook oldalán Boldoghy Olivér. A hírt Kolár Péter volt színházigazgató is megerősítette. „Rövid, súlyos betegség után elhunyt a szlovákiai magyar színjátszás feledhetetlen egyénisége. Halálával a szlovákiai művészeti élet nagy egyéniségét vesztette el. Családja, közönsége, ismerősei, kollégái és barátai egyaránt fájó szívvel búcsúznak tőle” – mondja Kolár. Majd így nyilatkozik Várady Béla pályájáról:
1951. szeptember 21-én került a szlovákiai magyar színjátszás háború utáni bölcsőjét jelentő „Állami Faluszínházhoz”, ahol színészként tevékenykedett 1959-ig. 1959- től 1969-ig a komáromi Magyar Területi Színház együttesében működött. 1969-ben, amikor a kassai székhelyű második szlovákiai magyar színház megalapítása napirendre került, feleségével – Szabó Rózsival együtt hatodmagával alapító tagnak jelentkezett a keleti társulathoz. Sikereit a bemutatkozó előadástól kezdve – Goldoni: Két úr szolgája c. darabjának főszerepében, majd számtalan feledhetetlen alakítással aratta. Faluszínházi indulása óta egyetlen volt, aki több mint hatvan évet töltött aktívan szlovákiai magyar színpadokon. Várady Béla 1971-től 1981-ig a MATESZ kassai Thália Színpadának művészeti vezetője volt. 1981-től mint vezető színész működött egészen nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig. Ez azonban nem jelentette pályafutásának végét, hiszen azóta is fáradhatatlanul működött nyugdíjasként a Thália Színházban. Több filmszerepben is felejthetetlen alakítást nyújtott.
Művészi tevékenységéért öt alkalommal jutalmazták nívódíjjal. 1998-ban Kisvárdán a Határon Túli Színházak Fesztiválján Életmű-díjat kapott. 2003-ban Szlovákia Kormányától megkapta a Szlovák Köztársaság ezüst-plakettjét. 2006-ban a Magyar Játékszíni Társaság „Hűség” – díjával jutalmazták a határon túli magyar színjátszás művészet-fenntartó és megtartó tevékenységéért. 2009-ben megkapta a „Kisebbségekért” díjat. Utolsó szerepében a Csipcsala bácsiban (Zerkovitz-Szilágyi: Csókos asszony) haláláig láthatta szerető közönsége – mondja Kolár Péter.
Szilicén született 1933. szeptember 16-án. A színész a polgári iskola után 1951-ig szülőfalujában volt segédjegyző gyakornok, majd az Állami Faluszínház magyar tagozatához került. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba meneteléig a Thália Színpad, ill. a Kassai Thália Színház színésze, 1971–1981 között művészeti vezetője volt. Közel kétszáz hangjátékban s több szlovák és magyar filmben kapott szerepet. Többször megkapta a szlovák szerzői jogvédő iroda nívódíját (1969, 1974, 1975, 1984); 1998-ban Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Életműdíjjal, 2008-ban Kisebbségekért Díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Griscsenko (A. Arbuzov: Tánya); Maurizius (R. Lelli: Éjféltől reggelig); Tranio (W. Shakespeare: A makrancos hölgy); Curley (J. Stenibeck: Egerek és emberek); Truffaldino (C. Goldoni: Kér úr szolgája); Egstrand (H. Ibsen: Kísértetek); Máté (Tamási Á.: Énekes madár); Balga (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Cléante (J. B. Molière: Tartuffe); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Miller (F. Schiller: Ármány és szerelem); Candy (R. Nash: Az esőcsináló); Paál Károly (Csurka I.: Döglött aknák Zacharias (N. Kazantzakis: Zorba, a görög) – jegyzi róla A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona.
Várady Béla hamvasztás előtti búcsúztatására május 21-én, hétfőn kerül sor a Thália Színházban 13.00 órától.
Felvidék.ma
