Szent adventek végtelen útján elébe jöttél Uram adventusként, örök érkezőként és megérkezőként népednek.
Uram, te hatalmas vagy, univerzumok alkotója és kicsinyke emberszívek királya, rád vár választott néped, s szent imákban hívogat, mióta elindult Ábrahám vezetésével, hogy csillagos Eged alatt érezze szent kezed vezetését.
Uram, te jóságos vagy, ezt látni és törvénybe szedni ment fel hozzád a csúcsok csúcsára, a kijelentés hegyére Mózes, választott szolgád.
Uram, te hűséges vagy, hiszen az általad ígért földre vágyódott és zarándokolt választott néped a kietlen vadonban, a pusztai próbák negyven éve alatt, s te éjjel lángoszlopban, nappal felszálló füstoszlopban vezetted őket, mert eljöttél lelkeddel, erős angyalaiddal, legfőképpen szentséges szavaddal, Igéiddel hozzájuk.
És szóltak évezredeken át a szent imák, engesztelő áldozatok illattétele szállt fel hozzád, s Tórád, Szent Könyveid útjelző fényein át egyetlen pillanatra sem hagytad el a téged keresőket.
Ők, az ószövetség népe ma is vár, várva-várt Messiásaként kiált Hozzád, sok ezredévnyi folyamatos adventben, hiszen te jössz, mindig is úton voltál/vagy hozzájuk, és velük.
Mi pedig, a te megváltott néped, Názáreti Jézusunk, az Atyának egyszülött Fia, aki által lett minden, s aki kezdettől fogva szívedben lakozott, Teremtő Adonáj, Királyok Királya, uraknak ura, Ábrahám, Izsák, Jákób Istene.
Aki az idők teljességében évezredes adventek után Mária méhén át emberré lettél, érettünk, közénk jöttél, hogy adventusként, megérkezett Megváltónkként ismerjük fel benned életünk és örök életünk igazi esélyét, valóságát, most hozsánnás, hallelujás és magnifikátos lélekkel megyünk elébed, mert nem hiába vártunk.
Te az első nagy bevonuláskor az emberiség életébe virágvasárnapos örömök hirdetőjeként, via dolorósás szenvedések útján, kereszthalálod titokzatos csodájában és feltámadásod világüdvözítő, világokat isten felé fordító páratlan szentföldi üdvszolgálatodban, ma is mennyei távlatos, hatalmas adventtel jössz felénk, hogy mennyei Atyád felé fordítsd az egész önmagából kifordult embervilágot és önmagunkat.
Csak jössz és jössz, fáradhatatlanul, szakadatlanul, adventes alázattal és égi fénnyel, energiaveszteség nélkül, a Mennyei Jeruzsálem felfoghatatlan szépségét hintve a Földre, a nyomorúságok, háborúk, életszennyező és pusztító bűnök szakadékába, s mert újra eljössz hozzánk igéid csillagösvényén.
Ezért hát ezen az első naptári és a mindenkori üdvösséghozó adventi vasárnapokon csak eléd tudunk borulni, kérve:
Tékozló gyermekeidet öleld fel a mélységből; találd meg feléd nyújtott kezünket a mélységekben, pásztori szívedre vedd fel megsebzett juhocskáid életét szerte a világon, ahol emberfeletti a szükség, s áldj meg önmagaddal.
Te magad légy mindenünkké, létrangosító mindenségünk, téridőnk tengelye, örök távlatunk, mennymagas horizontunk.
Így lehessen igazi Ünneppé általad, benned, éretted arasznyi földi létünk 2022 minden földi gondja ellenére, s legyen ezért, minden kimondhatatlan szent titokért, ami a tiéd, örökkön örökké a dicsőség.
Adventes, minket, tékozlóidat hazaváró Atyád dicsőítésére, a te hazavezető kegyelmes, sebhelyektől fenségjeles, földi és öröklétünket önmagaddal felrangosító, áldókezű drága urunk, Szentlelked szíveket átizzító jelenlétében és jelenésében.
Ámen.
(Dr. Békefy Lajos)
