… méghozzá milyen remeket! „…írtam egy költeményt…” – ezzel a címmel nyílt kiállítás Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajansky rakpart 2. számú épületében Madách Imre születésének 200. évfordulója, a Madách-emlékév megnyitása alkalmából. Nem túlzás azt állítani, hogy Madách Imre Az ember tragédiája című műve világhírű, méltán lehetünk hát büszkék rá, hiszen közülünk való volt, a nógrádi Alsósztregován született, az ottani családi kastélyban írta meg, 1859. február 17-én kezdte és 1860. március 26-án fejezte be művét, amelynek értéke és modanivalója máig sem kopott meg.
Gertler Teo (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A pozsonyi kiállítás megnyitóját ugyancsak tartalmas megemlékezés előzte meg. A rendezvényen részt vett Grendel Gábor, a szlovák parlament alelnöke, Bukovszky László, a szlovák kormány kisebbségügyi biztosa, Venyercsan Pál, a Magyar Kulturális Intézet-Liszt Intézet igazgatója, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Ľuboslav Dobrocký, Alsósztregova polgármestere, Kalmár Attila, Csesztve polgármestere, a közreműködő intézmények képviselői valamint Madách Imre közvetlen leszármazottja. A megnyitón művészi előadásával közreműködött Gertler Teo hegedűvirtuóz. A tárlat létrejöttének támogatói között ott van a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás, a Magyar Géniusz Program, a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kulturális Alapja, a Magyar Vidéki Múzeumok Országos Szövetsége és a pozsonyi Madách Egyesület.
Stanislav Pánis, a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A rendezvény nagyszámú közönségét Stanislav Pánis, a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója, Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője, és Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója köszöntötte.
Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Praznovszky Mihály irodalomtörténész, Madách életének és műveinek szakavatott ismerője most is sok ismerettel gazdagította a hallgatóságot. És legfőképpen arra hívta fel a figyelmet, hogy Madách egy kis nógrádi faluban leélve életét a világ legnagyobb irodalmárainak sorába emelkedett fő műve által. Olyan drámát alkotott, amely az idő múlásával sem veszít időszerűségéből, aki figyelmesen olvassa a verssorokat, rádöbben, hogy az ott megfogalmazott gondok, kérdések itt kísértenek napjainkban is. Olvassuk, nézzük, hallgassuk a művet, hasznunkra válik, okulhat belőle az emberiség!
A remekművet eddig 40 nyelvre fordították le, köztük olyan nyelvekre, mint a mongol, galego, katalán, pular, vietnámi, olvashatják tehát világszerte és játszák a világ nagy színházaiban az 1883. szeptember 21-i budapesti ősbemutató óta. Érdekesség, hogy 1946-ban még egy szovjetunióbeli hadifogolytáborban, de Detroitban, Chicagóban, Zürichben is bemutatták, eddig 49 színház és társulat tűzte műsorára.
Praznovszky Mihály irodalomtörténész (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A 15 szín az örök emberi küzdelmet, az igazság keresésének mítoszát vizsgálja, befogva, átölelve a magyar és az egyetemes történelmet. Amikor Madách elküldte művét Arany Jánosnak, ő rögtön ráérzett, hogy ez az alkotás olyan egyedülálló, amelyre nincs példa a magyar, de a világirodalomban sem. Joggal érezzük ki a műből a szomorúságot, a pesszimizmust, a csüggedést, hiszen olyan korban született, amikor ilyen légkör ereszkedett a magyar népre, de ilyen válságos magánéleti időszakot élt a szerző is.
A drámai költemény 15 részből, színből áll, és mindegyikben Ádám és Éva az élet értelmét keresi, háttérben az örök kajánkodó Luciferrel. Madách kivételes érzékenységgel írta le az egyes színekben a történelmi kor súlyos problémáit.
A pozsonyi kiállítás méltó a szerzőhöz, a műhöz. A terembe lépve az a misztikum érint meg, amely az egész művet áthatja. A dráma színeinek rövid tartalmát külön paneleken magyar, szlovák, angol nyelven olvashatjuk, kivetítőkön hol egy kép, hol egy előadásból származó jelenet egészíti ki a szöveget. De helyet kaptak itt a mű eredeti kéziratának egy-egy darabjai, családi fényképek és ma már történelminek számító előadásokon készült egy-egy fotó is. Az egyik kivetítőn virtuálisan bejárhatjuk az alsósztregovai kastély, múzeum termeit és egy Madách tulajdonában levő eredeti darab is itt látható. A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményéből származó szobrocska Krisztust ábrázolja töviskoszorúval a fején egy sziklán ülve. Nem nehéz felfedezni benne a Madách-mű szimbolikáját. Külön érdekesség az a kis szekrényke, amelynek ajtajait kinyitva belül a drámából vett egy-egy ugyancsak jellemző idézet olvasható. Mindehhez járulnak még Koronczi Endre képzőművészeti reflexiói, amelyek tartalmilag kiválóan kapcsolódnak Madách emberdrámájához.
Jarábik Gabriella, igazgatónő (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A kiállítás látványa, elrendezése nem szokványos, de mindenképpen figyelemre méltó. Sidó Anna, Csiszár Mirella, Szabó Réka, Tarr Kálmán, Dénes Gábor, Németh Zoltán és valamennyi munkatárs kitűnő munkát végeztek. Bízunk benne, hogy többen leszünk, akik éppen a szerző születésének évfordulója, a Madách-emlékév és ennek a kiállításnak hatására újra leemeljük a polcról a művet.
Jarábik Gabriella, egyben a kiállítás egyik kurátora elmondta, hogy a tárlat mintegy másfél évig a múzeum falai között marad.
Nem titkolt szándékuk, hogy főleg az alapiskolásokat csalogassák be ide az ország minden részéből. Tárlatvezetésre is lehetőség lesz előzetes jelentkezés alapján. Elárulta még egy távolabbi tervüket is, a kiállítás paneljeit egy kisebb összeállítást készítve belőlük vándorkiállításra bocsátanák az országban. Az egész év pedig Madách-emlékév, mindenképpen illő, hogy emlékezzünk, ünnepeljünk és legyünk büszkék, hogy a világirodalomban is méltó helyet kapott dráma szerzője közülünk való.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
A kiállítás képei a szerző felvételein:
