Most, hogy talán a Most-Híd végre lekerül az MKP által nagyvonalúan nyújtott lélegeztetőgépről és a Szövetségből való kilépéssel (bár nem eszik annyira forrón a kását…), „újraalakul”, talán bekövetkezik az, ami minden holtat megillet: nyugodhat végre békében. Még ha az a nyughely éppen a történelem ama bizonyos szemétdombja is.
Nem az a kérdés, hogy „miért”, sokkal inkább:
„Miért csak most”? Most, az előrehozott választások előtt néhány hónappal, vagyis csúcsidőben, amikor már réges régen eszementül húzni kéne az evezőket, nem pedig a potyautasokat hajigálni ki a hajóból.
Erre az utolsó megfelelő időpont az egységpárt megalakulása előtti nap volt. Mert ekkor kapta meg azt a bizonyos lélegeztetőgépet a korábbi parlamenti választásokon csúfosan leszerepelt, megbukott Most-Híd, ez segített átmenteni a többszörösen is arcát vesztett (ld. pl. a „Himnusztörvény megszavazása, stb.) politikusaikat a Szövetség nevezetű mesterséges képződménybe, felcsillantva vele a politikai túlélés reményét. Amiből még annál is több lett. Úgy nyelték be a Čajakova utcai MKP-székházat sajtóosztályostul, mint óvodás a reggeli gabonapelyhet.
Hol volt eddig az MKP? – merül fel a kérdés. Miért kellett ehhez is egy Gyimesi György, hogy végre világossá váljék: magyar politikát nem lehet dílerekkel csinálni?
Mindenféle hibrid verzióra ott vannak a szlovák pártok úgynevezett magyar platformjai vagy éppen szatelitjei (lásd még Simon Zsolt pártját, vagy éppenséggel a Most-Hidat…).
A magyar érdekképviselet szétverése persze nem ma, nem tegnap kezdődött. Irányadó dátum lehet az a nap, amikor Bugár Béla helyett Csáky Pált választották az MKP élére, amit a Felvidék géniusza sosem tudott megbocsátani, legkevésbé pszichikailag feldolgozni. Visszavonult, majd visszatért, s mikor pártja végleg megbukott (ez történt a legutóbbi parlamenti választásokon), megint visszavonult.
Íme, itt van azonban újra a történelmi lehetőség, egy esetlegesen újjáalakuló Most-Hídnak nagyobb szüksége volna Bugár Bélára, mint a párt történetében valaha. Nála jobban senki sem tudja a túlélést tanítani,
ő, akinek Radičová éppúgy belefért, mint a később lemaffiózózott Fico, s akit az országot megrázó újságírógyilkosság sem tudott megingatni abban, hogy a végsőkig és még azon is túl – a legutolsó eurócentig kitartson a négy évvel korábban még elképzelhetetlennek nevezett kormány mellett.
És hogyan tovább, MKP? Sikerül végre visszatalálni oda, ahol Duray Miklóssal abbahagyatták, vagy továbbra is jó lesz a lassan hűlő langyos víz?
Gyimesi György jövetele ugyan biztosan felkavarja az állóvizet, a „karikák” a lista élére repíthetik s a jóvoltából lehet, hogy még az autonómia szó is lekerül a törölt kifejezések listájáról, sőt, ha Halász Béla behúzza a 149. helyet, akkor Pozsonyban újra láthatunk majd magyar nyelvű plakátokat is. Mindez azonban önmagában még nem lesz elegendő ősszel, különösen nagy szlovák választói kedv mellett.
A ballaszttól megszabadulva ideje visszatalálni a gyökerekhez és végre magyar politikát csinálni.
Ha csak a felét felvállalják annak, amit Duray Miklós ravatalánál elmondtak és utána leírtak, már jók leszünk…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma