Február 27-én délután nyílt meg a nyíregyházi Szepessy Béla grafikusművész tárlata a kassai FiguratiF Galéria Erzsébet utcai kiállítástermében, akit Kovács Ágnes üdvözölt és mutatott be a közönségnek.
Dr. Szepessy Béla István egyetemi tanár, a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója. „…1961-ben Nyíregyházán, Krúdy Gyula és Benczúr Gyula szülővárosában született, azóta kisebb megszakításokkal ott él, alkot és 1988-tól tanít alma materében, a rajz tanszéken, majd később a részben általa alapított Vizuális Kultúra Intézetben. Tanári diplomát szerzett, de a rajz és a képzőművészeti hajlam olyan nagy volt benne, hogy ezért elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát.
A törzsközönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Amikor 2022-ben, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést átvehette, így méltatták:
»A hagyományokból építkező, mégis a műfaj és a technika kereteit feszegető, ugyanakkor festői indíttatású grafikái, nemzetközi szinten is elismert alkotóművészete, illetve közel négy évtizedes, magas színvonalú és határokon átívelő képzőművészeti mozgalmak iránt elkötelezett szakmai tevékenysége elismeréseként.«
Napkapu (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kezdetektől a rajz, rézkarc és litográfia az érdeklődési területe, ugyanakkor fő szakterülete a magasnyomású és tervező, számítógépes grafika, de foglalkozik a festészet és plasztika szinte minden területével. Alapvető magatartása, hogy nincsen nap vonás nélkül. Nem múlhat el nap anélkül, hogy az ember ne rajzoljon, vagy ne húzzon vonalat.
Szepessy Béla vallomása (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Aztán a következő fontos dolog számára: hogy szorgalom nélkül nincs zsenialitás, nincs alkotás, nincs fejben lovas szobor. Azt a lovas szobrot ki kell önteni, meg kell csinálni és annak meg kell állni a talpán.
Szepessy grafikusművész következő hitvallása, hogy »szakma nélkül nincs művészet«. Vagyis aki nem tudja a szakmát, nem ismeri a rajzolás festés, mintázás alapjait, technikáját,”, akkor „nem beszélhetünk művészetről.”
Bártfa (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ez a szemlélet és hitvallás rokon a Rovás egyesület által alapított eNRA alkotóközösség filozófiájával is, miszerint elsődleges a tehetség és másodlagosan elsődleges a szakmai tudás. Anélkül nem lehet vagy nagyon nehéz műalkotásokat létrehozni.”
Majd rátért a kiállított alkotásokra. Ezek a munkák a Magyar Simplicissimus (1669) c. könyv nyomán születtek. A sorozat egy különleges utazásra csábítja a nézőt, méghozzá a 30 éves háború lezárását követően az 1600-as évek közepének-végének Magyarországára.
Circus Maximus (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A művész a könyv nyomán készült képsorozatát többek között azért tartja fontosnak, mert azon városoknak állít emléket, amelyek a török hódoltság idején őrizték a magyar kultúrát.
A teljes sorozat 12 városnak állít emléket, melyek akkor a magyar kultúra meghatározó színterei voltak. Minden városnak megvan a saját Madonna-ábrázolása, és a városképet is megidézik a metszetek. Alapvetően két technika van jelen a nyomatokon: a hagyományos linómetszet, melyek a figurális részt adják és digitális rajz, mely főleg a hátterekben van jelen.
Eperjes (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A művész szándékai szerint a jövőben az érintett városokba is elvinné ezt a képsorozatot kiállítani, Lőcsétől Kassán át Nagyváradig. Nos, a kassai állomás immár megvalósult.
A művész a következőképpen ajánlotta tárlatát: „Ez a mű azért érdekes számunkra ma is, mert a boroszlói (ma Wroclaw) születésű német szemével vizsgálja korát és járja be azokat a területeket, amelyek akkor a királyi Magyarországhoz és Erdélyhez tartoztak. Ami akkor a magyar kultúrát jelentette az most nem tartozik Magyarországhoz és ez adja az aktualitását, hogy soha ne feledkezzünk el történelmünknek, műveltségünknek erről a vonatkozásáról.
Gyermekek keresztes hadjárata (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A grafikai sorozat 12 darabból áll és mindegyik egy városhoz tartozik.
Ezek a következők: Bártfa, Eperjes, Homonna, Kassa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagysáros, Nagyvárad, Pozsony, Selmecbánya, Nagyszeben.
Azért választottam ezeket a városokat, mert egyrészt a regény főhőse – Simplicissimus – azokat a területeket barangolta be és ad róluk, valamint a korabeli életről ékes leírást, másrészt ezek voltak a kor meghatározó központjai. Gyakorlatilag ezek a városok jelentették a XVII. század magyar kultúráját. A Felvidék és Erdély területe több mint kétszerese a mai Magyarországénak, és ha a kultúrát és a közállapotokat tekintjük, semmiben nem marad el Európa fejlettnek tekintett országaitól.”
Homonna (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Nézegetve a képeket, megjegyeztem, hogy Szepessy munkái engem az erdélyi születésű Gyulai Lívius grafikáira emlékeztetnek. Kiderült, Szepessy legjobb barátja volt! Meg az is, hogy családneve nyomán felmenői révén valóban sok minden Felső-Magyarországhoz köti. (Értsd, Észak-kelet Magyarországhoz.)
A kiállítás március 25-ig tekinthető meg. Ismerkedjenek meg a Magyar Simplicissimus világával, aki híres munkájában a következőket írta: „Ez a Szeben [Kisszeben] is szabad királyi város, Felső-Magyarországon fekszik. Német és tót templom van benne, habár félórányira tőle már minden színtiszta magyar.” Az utóbbi félmondatot a szlovák nyelvű fordításban hiába keresnék.
Nagysáros (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
