Október 13-án a kassai Thália Színházban sajtótájékoztatóra került sor abból az alkalomból, hogy e hó 16-án egy újabb bemutató várja közönségét.
Az idei Márai-év, a kassai író születésének 125. évfordulója alkalmából vissza kell helyezni az irodalmi kánonba – mondta Czajlik József igazgató bevezetőképpen.
– Ezt teszi a Thália Színház is, mely egy különleges bemutatóval rója le tiszteletét a legendás szerző előtt. Színdarabjait Beke Sándor jóvoltából az elmúlt 15 évben körbejárták, de novelláit még nem igazították át színpadi művekké. Így most egy saját adaptációval lépnek színre, melynek bemutatójára október 16-án kerül sor. A Mágia egyes novelláinak témái nagyon rezonáltak bennük.
A kötet 1941-ben jelent meg – közölte Forgács Miklós dramaturg -, mely hasonló korszakban született, mint a miénk. Forrongó, változó, különös, groteszk világban élünk, melyet meg szeretnénk fejteni. Benne van a játékosság, a világteremtés szándéka, de a manipuláció is. Szól az előadás az emberi méltóságról, az élet mindennapi kínlódásairól, s ezt mint értéket mutatják fel. A szereplők folyamatosan rendkívül bonyolult emberi kapcsolatok és viszonylatok pókhálójába bonyolódnak. Szenvedésük kiúttalan és megfejthetetlen, mégis átlendülnek a nehézségeken, mert a nagyobb összefüggésekre figyelnek. Képesek az egón túli terepre bátorkodni. MI a valós és mi a hamis? Meg tudjuk különböztetni? Ez etikai és filozófiai kérdéseket vet föl. Viszont etikai kérdéseket nehéz színpadra állítani. Meg kellett találni a helyzeteket, a feszültség morális alapvetését. A nyolc novella nyolc jelenetet jelent. Mindegyik más-más narratívát kínál. Van, amelyik monodrámát, a másik párbeszédet, a következő narratív megközelítést. Tehát sokféle módon kell láttatni ezeket az írásokat.
A darab címe Boksz Humana (Mi van veled, Sándor?) utazás Márai motívumaira, melynek nincs főszereplője.
Az ötletgazda Czajlik József, a színház igazgatója, melynek nyomán Forgács Miklós dramaturg az író Mágia c. kötetének nyolc novelláját – maradjunk stílszerűek – bokszolta színpadra. Ez egyszerű és egyben bonyolult. Czajlik rendezőként egy olyan világot álmodott meg, mely – állításuk szerint – még a hétpróbás Márai-szakértőket és –rajongókat is meglepheti. (A néző esetleg arra is kíváncsi lehetne: mit gondolna erről az előadásról maga a hétpróbás Márai! De ezt már soha nem fogjuk megtudni.)
Mit fogunk látni?
No, majd meglátjuk, amint „felhördül” a függöny és a „százfejű szörny”, a közönség farkas- vagy bárányszemet néz a produkcióval, akarom mondani a bokszmérkőzéssel! Izgalmas történetet ígérnek, mivel a Mester, alias Artúr (Gál Tamás, Jászai Mari díjas színész, m.v. alakítja) teremtményeivel, a nyolc éve elhagyott bábjaival hasbeszélőként cserél eszmét. A néző annak lesz tanúja, a szereplők miképp tisztázzák egymás között a múltat, az őket formáló élményeket, vizsgálják saját identitásukat. Közben eljutnak a végső kérdésig: Ki vagyok én?
A szereplők művészek, akik a hétköznapi életben is megmerítkeznek. Ezért látni akarják a tengert, megismerkedésükről beszélgetnek, otthonukról vallanak, a nagy csalódást hogyan élik meg, magány után sóhajtoznak, majd ha valódi szeretetre vágynak, egészen meglepő elhatározásra jutnak.
A sokrétű előadás megeleveníti a cirkuszt, az orfeum „varázslatos” világát, mely csupa szín, váltás, meglepetés és ötlet. Közben áradnak a mágikus és megkapó mondatok. A humor meg finoman vagy groteszkbe hajlóan incselkedik. Az író minden története arról bokszol, mi emberek nagyon törékenyek vagyunk.
Az igazgató megemlítette, hogy a színházat eredetileg Vox Humananak kívánták elnevezni, de az 1960-as évek végén a hatalom a dubčeki emberarcú szocializmus szinonimájaként értelmezte, s emiatt egyszerűen elutasította. Fábry Zoltán alapgondolata az emberség és értelmiségi felelősség vonatkozásában. Habár bábok a szereplők, mégis az emberi hanghoz akarnak közeledni. A voxból boksz lesz, ami a küzdelemre utal.
Czajlik szerint, a darab szerkezeti gerincét A hasbeszélő c. novella képezi. Egy csalódott művész kivonulva a művészet világából, magányba menekül, a hétköznapi létbe akar beleszürkülni. Megtagadja a művész legnagyobb felelősségét, hogy hozzászóljon a világ zajló eseményeihez. Magára hagyott bábjai, egykori társulatának tagjai azért jönnek el hozzá, hogy felébresszék benne a művészi lelkiismeretet. Kérdés, hallgathat-e a művész, az ember, amikor különleges változások tanúi vagyunk. Székely János nyomán a mázsás kérdés úgy feszül nekünk, hogy felmentést ad-e, ha kilépünk a világból, mely nélkülünk ugyanolyan marad, mint velünk volna?
A színészekről a következőt mondta. Minden korosztály helyet kapott bene. Kövesdi Szabó Mária megbecsült, remek színész, aki a kezdetektől fogva tagja a társulatnak. Életereje és energiája példaértékű. Most aktív nyugdíjasként találkozik a színpadon Madarász Mátéval, aki a fiatalabb korosztályt képviseli a színházban. Gál Tamás jelenleg a révkomáromi Jókai Színház igazgatója, korábban már nagy sikerrel szerepelt Kassán. Ollé Erik társulati taggal viszont nagyon ritkán dolgozott együtt, mert kénytelen volt átengedni más rendezőknek. Nagy Kornéliával is már régen szeretett volna együtt dolgozni, akinek a Márai-féle szövegek, melyek az irodalom és színház határán egyensúlyoznak, nagyon megfelelnek. Az előadói készség találkozik bennük a szituációs érzékkel.
Majd a színészek mondták el véleményüket. Kövesdi Szabó Mária bevallotta, neki nem lehet otthon ücsörögnie. A darabban a Mester a bábukat tanítja eligazodni az életben. A feladat igényes, mert ők öten állandóan a színpadon vannak, ami óriási koncentrációt igényel. Egymásra figyelnek, egymásra vannak utalva és egymásból indulnak ki. Játékukkal a gondolatot át tudják adni a nézőnek. Ez nehéz feladat. Maga a csoda!
Gál Tamás ajándéknak tartja, hogy Márai gondolatait tolmácsolhatja. Erre több darabban is volt már alkalma.
Nagy Kornéliában rögtön felmerült a kérdés, mit fog ezzel a veretes szöveggel kezdeni? Úgy kell azt átadnia, hogy ez méltó legyen az íróhoz. Ez a feladat lehetővé teszi a számára, hogy más szerepkört keltsen életre. Nem kell például röhögtetnie a nézőt. Olyan lelki mélységeket kell megtapasztalnia, amelyek rá is hatást gyakorolnak. Miközben szembesül a kérdéssel: ez mit jelent számomra? A báboknak biztonságot jelent. A manipuláció viszont kényelmet.
Madarász Máté szerint, a boksz az emberi küzdelmet jelenti. Márait játszani nem egyszerű veretes nyelvezete miatt. Pontosan kell kibontani érzelmeit. Neki nincs sok szövege, de egymásra kell figyelniük, mert ez a csapatszellemet erősíti.
Ollé Erik azt tartja az előadás különlegességének, hogy ennyire egybetartoznak.
Őry Katalin tervezte az álom és valóság között gomolygó díszletet és a cirkuszi hétköznapot, vagy éppen hétköznapi cirkuszt idéző jelmezeit. A szcenikai zene, mely egyben nosztalgikus és szenvedélyes, Lakatos Róbert alkotása. A dramaturgia Forgács Miklós munkája, Kántor Kata koreográfusként vett részt a munkában, az újvidéki Majoros Róbert fénymesterként működött közre. Rendezőasszisztensként Banga Viktória mutatkozik be.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
