Felkerestük a Ghymes együttes alapító tagjait, Szarka Gyulát és Szarka Tamást, hogy a Beszéljük meg rovatunkban feltett olvasói kérdések alapján készítsünk interjút velük. A két zenész nem nyaral, elsősorban a „Benyovszky” hét végi szegedi bemutatójának előkészületei kötik le őket, ugyanis az egyik legjelentősebb XVIII. századi világutazó és felfedező, Benyovszky Móric gróf élettörténetét elmesélő előadás zenéjét Szarka Tamás írta, és a 25. születésnapját ünneplő Ghymes együttes élőben adja elő.
Kezdjük talán a legaktuálisabb témával. A Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége az idén különleges és egyedülálló produkciót láthat a XXIII. Nemzetközi Néptáncfesztivál záróeseményeként; Benyovszky címmel. Milyen műfajról van szó?
Tamás: A Benyovszky-előadás műfaja táncjáték, melyben Ghymes-dalok versekkel együtt szólalnak majd meg – augusztus 9-10-én (esőnap 11-e) a szegedi Dóm téren.
Amikor megkerestek Téged, hogy írjál valakiről darabot a szegedi játékokra, még nem volt konkrét kiszemelt személyük, hanem te választottad Benyovszkyt? Miért éppen őt?
Tamás: Először is egy olyan történetet kerestem, amely egyszerre magyar és világjáró is. Az ő élete ilyen. Nem baj, ha a történet szép is és színgazdag. A miénk is az. Fölvidéki volt ő is, mi is azok vagyunk.
Az újdonságoknál maradva: az idén is lesz új Ghymes-album. Mikor és milyen?
Gyula: Az új lemezen természetesen új dalok születnek. Általában két évente adunk ki ilyent, de ha egyéb lemezeinket is nézzük, akkor azért évente megjelenik legalább egy album. Az új stúdióalbumunk megjelenését novemberre tervezzük. Mi lesz rajta? Például az előbb említett Benyovszky-darabból több szám is hallható lesz rajta.
Szarka Gyula
A Ghymes-zene állandó alakulását a zenepiac kereslet-kínálata szabályozza, vagy úgy gondoljátok, csak azt csináljátok, amit amúgy is akarnátok? Ki az együttes főszponzora?
Gyula: Szerencsére továbbra is a magunk fejével gondolkodunk és zenélünk. Ettől függetlenül a zenekarok életében nagyon fontosak a szponzorok, de az a lényeg – legalábbis nálunk ez így van – hogy ne ők akarják meghatározni, hogy hogyan és mit zenéljünk.
Tamás: Mi mindig azt csináltuk, amit akartunk. Most is azt tesszük. Ez szépen hangzik, de nem is olyan könnyű ám mindig. Ugyanis mi nem mintákat veszünk, hanem adunk. Főszponzorunk néha van, néha nincs. Azért a legnagyobb szponzorunk a KÖZÖNSÉG.
Hatással van a magyarországi megosztott közélet és politika a Ghymes fellépéseire, meghívásaira?
Gyula: Egyáltalán nincs, bár vannak erős törekvések, hogy bennünket is besoroljanak valamilyen táborba. Általában a jobboldalhoz sorolnak bennünket, de mi azt gondoljuk, hogy a zene az a politikum fölött áll, és mindenkinek játszunk, aki eljön a koncertjeinkre – és a közönségünkbe nagyon sokan vannak a különböző politikai áramlatok, pártok hívei közül. Nagyon örülünk, ha esetleg valamit mi is hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy a mai megosztás kicsit konszolidálódjon.
Több mint 20 év szakmai tapasztalattal a hátad mögött hogy látod, az érvényesülést ma inkább a kapcsolatok (illetve, hogy ki áll az ember mögött) vagy a tehetség és a képesség határozza meg?
Gyula: Jó kérdés, de szerintem hosszú távon az érvényesülés egyértelműen a tehetség függvénye. A kapcsolatok, a szponzorok egy-két éven át ugyan segíthetnek kiszemelt sztárokat is, de ha azoknak nincsenek átütő dalaik, akkor hiába az erőlködés.
Nem tervezi a zenekar a klubkoncertek újbóli bevezetését? Lenne rá igény…
Tamás: Imádtuk a klubjainkat, de kinőttük őket. Ketten-hárman tudnánk most klubozni, és lehet, hogy csalódást okoznánk azoknak, akik a Ghymes-hangzást keresik. Egyáltalán nem zárom ki, hogy még fogunk. Manapság sokat írok, sok a koncert, néha fizikai teljesítőképességem határán vagyok, nem szeretnék olyanba belemenni, ami nem a legjobb.
Szarka Tamás (képek: www.ghymes.hu)
Tevékenységeteket számos elismerés és díj kíséri, de főleg Magyarországról. A szlovákiai magyar közéleti elit méltányolja egyáltalán azt a teljesítményt, ahogy tulajdonképpen a felvidéki magyarságot is képviselitek?
Tamás: Tulajdonképpen több díjat kaptunk otthon is, az „elit” egy része szeret és elismer. Másfelől nagyon nagy az irigység, de az irigy embernek az ő irigysége nála marad, hordja is ő! Mivel mi sikeresek vagyunk, ezért ezzel nem foglalkozunk. Azzal foglalkozunk, hogy sokan szeressék azt, amit mi, a MUZSIKÁNKAT
Gyula: Nem tapasztaltunk különös nagy érdeklődést a felvidéki közéleti elit és sajtó részéről irányunkba, de hát mondjuk azt, hogy „senki sem próféta hazájában”. Persze a közéleti személyek között is van néhány ember, aki drukkol nekünk, de nem az éppen betöltött tisztsége, hanem a barátságunk okán.
Az idei Szikince-Ghymes fesztiválon Berényi József, az MKP vezető politikusát is meghívtátok…
Gyula: Berényi Jóska barátunk éppen egyike azoknak, akire az előbbi mondatom vonatkozik.
Elégedett vagy a fesztivállal? Lesz folytatás? Ugyanott?
Gyula: Természetesen én elfogult vagyok a fesztivállal kapcsolatban, már csak azért is, mert annak létrehozása az én ötletem volt. Úgy gondolom, hogy az az eredeti elképzelés, hogy olyan tábort szervezzünk, ahol a minőségi zene mellett az irodalom és a színház is képviselve van, megvalósult. Meggyőződésem, hogy nem csak a rockzenére és a folklórra alapozva lehet szervezni ilyen táborokat. A mintegy háromezer résztvevő, a tapasztalataink és a visszajelzések is ezt igazolják. Szeretném, ha folytatódna a hagyomány, de elképzelhető, hogy a helyszínt illetően váltunk. A környék ugyan nagyon szép, ám az infrastruktúra, az elektromos áram és a víz hiánya iszonyatosan megnehezíti és megdrágítja a szervezést – bár a jegyárak ezt nem tükrözték.
Talán ez a fesztivál is igazolja, hogy annak ellenére, hogy főleg Magyarországon léptek fel, fontos számotokra a felvidéki szereplés is… Olvasóink több konkrét helyszínnel kapcsolatban (Szlovákiából és Magyarországról egyaránt) kérdezték, hogy terveztek-e oda koncertet?
Tamás: Nagyon szeretünk a Felvidéken játszani. Ahová hívnak és ahol a körülmények adottak, szívesen megyünk.
Az irodalmat érintve mindkettőtökhöz jött kérdés. Gyulának, hogy neki milyen bor ízlik és milyen lány tetszik leginkább, annak kapcsán, hogy klasszikus költők verseit felhasználva Bor és lányka címmel szólóalbumot adott ki…
Gyula: Bevallom, nekem a kedvenc témám a bor. Nem csak mint ital, hanem mindaz, ami körülötte van, tehát annak kultúrája is. A klasszikus irodalomban is rengeteg költő – pl. Balassi, Vörösmarty – foglalkozott ezzel. A borhoz kapcsolódva irodalmi remekművek születtek, és igazán Petőfi Sándor volt az, aki a legtöbbet adott ezen a területen, így hát a szólólemezemen is a legtöbb dal szövege Petőfié. Nekem nincs kedvenc borom, úgy vagyok ezzel, mint a zenével, azt fogyasztom szívesen, ami jó. A lányok pedig szintén ide tartoznak. Egy egészséges borozó férfitársaságban előbb-utóbb elő kerül a nő, és ez így is van rendjén, hiszen a borkultúra tulajdonképpen a beszélgetésre, a barátkozásra épül.
Tamásnak már két verseskötete is megjelent – állami támogatás nélkül. Lehet tudni, hogy mennyi fogyott belőlük? E kíváncsiság csak azért, mert itthon gyakran olyan kiadókat és köteteket részesülnek állami támogatásban, amelyekből csak néhány tízet vásárolnak meg.
Tamás: Több ezer fogyott eddig, nem tudom a pontos számot. Végül mindig egy kiadó dönti el, hogy mit ad ki. A közönség pedig eldönti, hogy mit olvas el.
Nevedhez egy sor műfaj (musical, színdarab, filmzene stb) kapcsolódik már, ezeknél azonban általában mint zenész működsz közre. Azon nem gondolkodtál, hogy egy önálló darabot (zene-szöveg), például rockoperát írjál?
Tamás: Természetesen eszembe jutott, és ha egészségem engedi, fogok is írni.
A Ghymes jó példa a testvéri összetartozás fontosságára is. Mit gondolnak, ha nem volnának fivérek, akkor is együtt muzsikálnátok még?
Tamás: Ha nem lennénk testvérek, nem is kezdtünk volna együtt zenélni.
Ki dönti el, egy-egy album vagy koncert összeállítását?
Gyula: Ebben is ketten vagyunk. Beszélgetünk, és meg tudunk egyezni.
Egyik olvasónk afelől érdeklődött, hogy a A Kis kacsa fürdik azon változata, ahogy ti játsszátok, népdalváltozat-e és ha igen, mely tájegységről származik, ugyanis népzenész ismerősei sem tudtak válaszolni rá…
Gyula: Az a változat, amit mi játszunk, egy nagyon régi népdal, a gyökerei valószínűleg Nyugat-Európába nyúlnak. Ez tulajdonképpen egy régi volta-dallam, amihez hasonlók a középkorban több is volt. Tehát nagyon régi dalról van szó, ám ma is jól énekelhető, a gyermekek különösen kedvelik.
Tamástól pedig arra kíváncsiak, hogy a Mendika című, tulajdonképpen karácsonyi albumon mi az üzenete az Ó, ha tudtam volna… soroknak?
Tamás: Az üzenete? A szálláskereső Mária című versemben írtam, Mária bekopogtat a „bölcs” emberhez, hogy adjon neki szállást. De ő nem engedi be, mert várja a Messiást. Szerinte a Messiást nem hordozhatja Mária, mert szegény, számkivetett …
Az idén is lesz nagyszabású karácsonyi Ghymes-koncert Budapesten?
Gyula: Koncert lesz, de nem karácsonyi, hanem újévi, amely egyben az új lemezünk bemutatója is lesz.
Tamás: 2009. január 10-én tervezünk nagyszabású koncertet a Budapesti Sportarénában. Arra is mindenkit szeretettel várunk!
Felvidék Ma
