Apácaszakállason április 9-én tartották meg a Felvidékről kitelepítettek emléknapjához kapcsolódó megemlékezést. Az emléktáblánál Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke mondott beszédet, majd a kultúrházban Somogyi Alfréd vetítéses előadása idézte fel a kitelepítések és a lakosságcsere tragikus időszakát. A rendezvényen jelen volt Polák László, Ekecs polgármestere is.
A megemlékezés középpontjában azok a felvidéki magyar családok álltak, akiket a második világháborút követő években megfosztottak jogaiktól, otthonuktól és sok esetben szülőföldjüktől is. Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke előadásának egyik hangsúlyos állítása, hogy a hontalanság éveiben történtek a mai fogalmaink szerint etnikai tisztogatásként is leírhatók, hiszen célzottan egy etnikai közösség eltávolítására irányultak erőszakos és félelemkeltő eszközökkel.
Polák László, Ekecs polgármestere és Gubík László (Fotó: JP)
Fehér mártírokra emlékeztek
Gubík László beszédében úgy fogalmazott, történelmünk arra tanított meg bennünket, hogy a közösség nagy ügyeinek nemcsak vértanúi, hanem „fehér mártírjai” is vannak. Azokra utalt, akiket nem életük kioltásával, hanem a szülőföldtől való megfosztással sújtottak. Beszédében hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyar közösség számára a kitelepítettek emléke nem csupán múltidézés, hanem figyelmeztetés is: ragaszkodni kell a szülőföldhöz, a közösséghez és az intézményekhez.
A Magyar Szövetség elnöke személyes családi emlékeket is felidézett. Elmondta, hogy nagyapja elbeszéléseiből ismerte meg igazán, mit jelentett a szülőföld kényszerű elhagyása, a családok szétszakítása és a kitelepítés fájdalma. Hozzátette, a 20. század terheit csak akkor lehet magunk mögött hagyni, ha beszélünk róluk, nem söpörjük szőnyeg alá a múlt sérelmeit, és közben a jövőt is közösen építjük.
Somogyi Alfréd (Fotó: Jeriga Vivien)
A Beneš-dekrétumoktól a deportálásokig
Somogyi Alfréd előadása részletes történeti ívet rajzolt fel a kassai kormányprogramtól a Beneš-dekrétumokon át egészen a deportálásokig és a lakosságcseréig. Rámutatott, a csehszlovák vezetés a kollektív bűnösség elvére építve fosztotta meg a magyarokat állampolgárságuktól, vagyonuktól és alapvető jogaiktól. Az előadás felidézte, hogy a magyar közösséget nemcsak jogfosztás, hanem tömeges kitelepítés és csehországi kényszermunka is sújtotta.
Az előadásban elhangzott, hogy a hontalanság éveiben az úgynevezett „anyások” közül 31 780 magyar embert utasítottak ki Csehszlovákiából, a csehországi deportálások több mint 56 ezer magyart érintettek, míg a lakosságcsere keretében közel 90 ezer felvidéki magyar kényszerült elhagyni szülőföldjét. A veszteség összességében mintegy 180-200 ezer embert érintett.
A jelenre is figyelmeztet a múlt
Gubík László beszédében arra is kitért, hogy a felvidéki magyarság számára a múlt máig nincs teljesen lezárva. Úgy fogalmazott, a közösségnek ma is ki kell állnia önmagáért, intézményeiért, iskoláiért és érdekképviseletéért. Szerinte a kitelepítettek emléke akkor válik valódi örökséggé, ha a közösség nemcsak emlékezik, hanem erőt is merít belőle.
Az apácaszakállasi megemlékezés ezt az üzenetet erősítette meg: a kitelepítettek, deportáltak és meghurcoltak emléke nem pusztán történelmi fejezet, hanem a felvidéki magyar közösség önazonosságának része. Azokra emlékeztek, akik hiányoznak a sorainkból, ám akiknek sorsa ma is kötelez.
SZE/Felvidék.ma
