Megjött az ősz és hozta magával a borongós, csípős reggeleket. A vándor és énekesmadarak is elszálltak dél felé. Csendesebb lett a természet, már csak az őszi szél dúdol télváró dallamokat, amelybe egyre erőteljesebben kárognak bele a csapatokban szálló fekete varjak. Hess, fekete, károgó varjak, nem titeket akarunk hallani!
Hallgassuk inkább azt a két éneklő leánykát, akik az ipolybalogi Ipolyi Arnold magyar tanítási nyelvű alapiskolába járnak, Balázs Réka Máriát, harmadik osztályos és Hlavács Rékát, ötödik osztályos tanulókat.
Balázs Réka Mária mindig mosolygó kisleány és sokoldalú művészi tehetséggel van megáldva. Az iskola és a tanulás után alig van szabad ideje. Zongoraóra, szolfézs, balett- táncoktatás és a helyi folklór csoport a Kisbukréta próbái és fellépései töltik ki a szabadidejét. Ez azonban nem fárasztja, sőt inkább feltölti, még több energiát ad neki, hogy minden ilyen művészi tevékenységét mosolyogva és örömmel végezze. Zongorázni és énekelni első osztályos korától kezdett az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola mellett működő Művészeti Iskolában. Első osztálytól balett órákra vitte az édesanyja Magyarországra, Balassagyarmatra. Mivel a balett tanítás időközben megszűnt, ezért, hogy táncmozgás igényét kielégítse, édesanyja átíratta az időközben Ipolybalogra kihelyezett modern tánckörbe. A zongorázás, éneklés, tánc mellett még az iskolai vers és prózamondó versenyek állandó résztvevője is.
Időközben meghívást kapott a helyi Kisbukréta hagyományőrző csoportba, amit egyáltalán nem lehetett kihagyni. Hogy miért nem? Hát azért, mert Balázs Réka Mária figyelme időközben a népmesék, népi hagyományok, népdalok felé fordult. Egyik kedves időtöltése a népmesék olvasása lett. Jöttek a mesekönyvek egymás után, Benedek Elek Hetvenhét magyar népmeséje és még hosszan sorolhatnám. Most újabban rászokott a pöttyös sorozatokra.
Visszatérve a Kisbukréta folklór csoportban való tevékenységéhez, beletanult az ipolybalogi népszokások előadásába, szerepet kapott a különböző népi gyermekjátékokban, népi gyermekdalokat tanult és adott elő. A karácsonyi Betlehemesben volt már angyal, Boldizsár király és még lehet, hogy pásztor is lesz. Idén a lakodalmas összeállításban mennyasszony szerepet kapott, énekelt és táncolt. Ezt az összeállítást nagy sikerrel adták elő a balassagyarmati Palóc búcsún, az ipolybalogi Szent Korona Ünnepen, valamint az ipolynyéki Szőlőszüreti fesztiválon.
Másik énekes madárkánk Hlavács Réka, akit szintén szeretnénk bemutatni. Már egész kis korától szerepelt óvodai rendezvényeken, de különleges, bársonyos hangjára az első osztályban figyelt fel zeneórán a tanító nénije Hugyecz Zolcer Erika. Azonnal foglalkozni kezdett vele és az iskolai énekkar szólóénekese lett. Szülei ezek után beíratták a helyi Művészeti Iskola ének szakára, ahol Vajda Margaréta tanárnő kezdte tanítani az éneklés művészetére. Népdalokat az iskolai zeneórákon tanult, ahol Erika tanító néni továbbra is foglalkozott vele, folyamatosan felkészítve őt a különböző szereplésekre, versenyekre.
A Palócföldi Csalogány regionális népdalversenyen 2x arany sávos minősítést, 1x pedig ezüst sávos minősítést szerzett. Az ipolysági Isten hozott rózsám elnevezésű népdalversenyen a saját kategóriájában 1. helyezést ért el.
Állandó résztvevője a vers és prózamondó versenyeknek, ahol szintén előkelő helyezéseket ér el. Járási első, második, illetve harmadik helyezése is van. A kerületi versenyen pedig bronzsávos minősítést kapott.
A helyi Művészeti iskolában már négy éve tanul énekelni. Mivel a figyelme a zongora felé fordult, ezért ez év őszétől zongorázni tanul.
Nagyon szereti a zenét, de leginkább a magyar népdalokat kedveli. Műdalokat is énekel, különböző filmzenéket és slágereket, de csak magyarul.
A VII. Szent Korona ünnep megnyitóján énekelt először a falu főterén, azóta minden évben résztvevője ennek a szép ünnepi megnyitónak, ahol Mária énekeket énekel.
Kedvenc dala mindig az, ami éppen műsoron van. Tanulmányi előmenetele színjeles, kedvenc tantárgya a magyar nyelv és irodalom, valamint a zenei nevelés. Szabad ideje kevés, mert sokat tanul, de azért a sportra, könyvek olvasására, TV nézésre és a barátnőkre is jut idő.
Ha elvégzi az alapiskolát, gimnáziumban, vagy konzervatóriumban szeretne tovább tanulni.
Ez a sokoldalúság, az éneklés szeretete tette lehetővé mindkét csalogány számára, hogy megmérettessék magukat a Dejtári VIII. Luspay Kálmán népdaléneklő versenyen 2014. október 4-én, amely Csak tiszta forrásból címmel lett meghirdetve.
Ki is volt ez a Luspay Kálmán, hogy emlékére népdalversenyt rendeznek immár nyolcadik alkalommal? Kántortanító volt, s mint ilyen a nemzet napszámosa, aki Dejtáron a 2. világháború előtt és után tevékenykedett. Előbb kántortanítóként, majd a háború után már csak kántorként 1960.- ban bekövetkezett haláláig. A dejtári temetőben van eltemetve, ahol a népdalverseny előtt rövid ima és ének után emlékeztek meg áldásos dalszerető és a magyar kultúrát éltető munkásságáról./ Talán Ipolybalogon is lehetne rendezni valami hasonló megemlékező népdalversenyt, szintén egy kántortanító, Montskó László érdemei kapcsán, aki nemzedékeket nevelt az ének szeretetére, valamint a magyarságtudat erősítésére az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt. Egy másik tanítót is említenék, Sebény Ferencet, aki szintén generációkat nevelt ugyanilyen szellemben a kommunista diktatúra ideje alatt./
Tehát itt találkozott a két Réka, hogy képviselje a felvidéki magyar gyerekeket, és szülőfalujuk Ipolybalog magyar tanítási nyelvű alapiskoláját. Méltán lehetünk büszkék a két kis csalogányra, mert bebizonyították, vannak az Ipolymentén tehetséges magyar gyerekek, akiket nemcsak a számítógép érdekel, hanem a magyar népdal, népzene és népszokások is.
A dejtári kultúrház, zsúfolásig megtelt szereplőkkel, nézőközönséggel. Aki a népdalért rajong, az igyekezett ott lenni, hogy lelkét megfürdesse a tiszta forrásban, amely a népdalból buzog.
„Zene és dal nélkül puszta sivatag lenne az ember élete, de zenével és dallal olyan, mint a virágos rét.” Így kezdte beszédét a polgármester úr, aki nagy szeretettel köszöntött kicsinyeket és nagyokat. Aztán átvette a szót a verseny fővédnöke Gréczi László és elmondta, hogy a verseny csak tiszta forrásból merít, mégpedig Kodály Zoltán népdalgyűjtéséből. Bevezető beszédében megemlítette Egressy Béni zeneszerzőt, írót és színészt, születésének 200 éves évfordulója kapcsán. Továbbá Ferencz Éva Magyar Örökség- díjas énekművészt, aki már szintén az égi magasságokban énekel Isten dicsőségére. Végül Vargyas Lajos népdalgyűjtőre, valamint születésének 100. évfordulójára emlékezett a verseny főszervezője. A fent nevezett személyiségek fényképeit meglehetett tekinteni a szépen elrendezett képkiállításon.
A köszöntő beszédek után ismertették a verseny szabályait, kategóriáit, majd bemutatták a zsürit, akinek elnöke Budai Ilona volt. Műsorvezetőként Takács Bence előadóművész működött közre.
Érdekes módon a gálaműsort a verseny elejére tették, talán azért, hogy oldja a versenyző gyermekekben a várakozás feszültségét, vagy, hogy még jobb, szebb éneklésre biztassa őket.
A gálaműsorban Benedekffy Katalin operaénekesnő énekelt és gyönyörű hangján felhangzott: A csitári hegyek alatt régen leesett a hó című Kodály Zoltán gyűjtésű népdal.
A művésznő körbejárta a nézőközönséget és a mikrofonba bátran beleénekelhettek a jó hangú, énekelni szerető versenyzők: Azt hallottam kis angyalom véled esett el a ló. / Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet, / Így hát kedves kis angyalom nem lehetek a tied.
Elkezdődött hát a népdalverseny a legapróbbaktól a legnagyobbakig énekelt a színpadon 21 versenyző. Volt dolga a zsűrinek, hogy az elhangzott érdemek szerint igazságosan pontozzon. A zsűri döntéshozatala alatt daloltak, táncoltak a gyerekek, felkészítőikkel együtt. Kopogtak a cipők és szállt, zengett az ének a dejtári Művelődési Házban.
Elérkezett az eredmény kihirdetése, amit már nagy izgalommal várt mindenki. Balázs Réka Mária az alsó tagozatosok kategóriájában harmadik helyezett lett. Boldogan vette át a díjat és gyermeki örömmel sorolta, hogy mi minden található a dísztáskában, amit a zsüri elnökétől, Budai Ilonától vehetett át.
Hlavács Réka első lett a saját kategóriájában, az összetett versenyben pedig ahol az összes versenyző pontszámait vették figyelembe, a harmadik legmagasabb pontszámot kapta. Ennek jutalma Luspay Kálmán emlék plakett lett, amit a szerényen mosolygó kislány nem titkolt örömmel vett át.
Hogyan is írta Babits Mihály?
Mindenik embernek a lelkében dal van / És a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek.
Lehet, hogy nekem is szép a lelkemben az ének, mert én a dejtári népdalversenyen minden versenyző, lány és fiú énekét szépnek hallottam. Legszebbnek azonban a két ipolybalogi kislányét Balázs Réka Máriáét és Hlavács Rékáét. Lehet, hogy elfogult vagyok velük szemben, mert én is ipolybalogi vagyok? Döntsék el, Önök, Kedves Olvasók!
(A képek kattintással nagyíthatók! – 1. Balázs Réka Mária, 2. Hlavács Réka)
Lőrincz Sarolta Aranka, Felvidék.ma