Két tüntetés is zajlott Kassán november 27-én, csütörtökön. Az egyik bemelegítésnek tűnt, mivel azon vagy kétszázan vettek rész, a másikon két és fél ezren is lehettek. Az előbbit az elégedetlen tudományos dolgozók szervezték, az utóbbit a Kovo-szakszervezet.
Az Állami Tudományos Könyvtár előtt, ahol 1989. novemberében is zajlottak a tüntetések, a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) kutatóintézeteinek munkatársai gyűltek össze, hogy kifejezzék nemtetszésüket a kormány finanszírozási politikájával. Jelszavuk: A Tudomány élni akar! Ezt kitűzőiken és transzparenseiken is hangoztatták. A tüntetés fő oka, az SZTA évek óta tartó alulfinanszírozása és a finanszírozás bizonytalansága. A SZTA-t kivették a Hatékony, Megbízható és Nyitott Közigazgatás kormányzati programból (ESO). Igaz, hogy a kutatásra szánt csökkentést, mely 22%-os lett volna, a most parlamenti elnökké vált szakminiszter visszavonta, de ez még nem oldotta meg gondjaikat. Ha ez a csökkenés bekövetkezett volna, akkor 500 fiatal kutatót kellett volna elbocsátani. Mivel az európai alapokból egy millió eurót tudtak modern berendezések vásárlására fölhasználni, ha megnyirbálják a költségvetésüket, akkor éppen azokat a fiatal szakembereket kellett volna elbocsátaniuk, akik ezekkel a berendezésekkel dolgozni tudnak. Egyik tüntető ismerősöm elmondta, huszonketten dolgoztak munkahelyén. Ezek közül kettőt kénytelenek voltak elbocsátani.
„Nem vagyunk birkák!“ – skandálta a tömeg.
A tudománynak sem a társadalomban sem a kormányban nincs világos helye, beágyazottsága – mondta nekem egy másik tüntető. – A kutatókat olyan bérkategóriába sorolták, mint az állami hivatalnokokat. Év végén meg megnyirbálják a költségvetésüket. Pályázniuk kell, de ha nem írnak ki kutatóterületükre pályázatot, akkor le kell állniuk. Így nem lehet 5-6 évre előre tervezni.
Az egyik tábla azt hirdette: „A tudományban és technikába való beruházást a jövő megköszöni.“
Egy fiatalember a Tudomány Élni Akar Koordinációs Bizottságából ismertette a kassaiakkal, miképpen zajlott a pozsonyi tüntető felvonulás. Majd körbejárt, hogy néhányan a hangosbeszélőn keresztül mondják el véleményüket. Sokan elhúzódtak. Végül azért néhányan kötélnek álltak, ám a hozzászólások nem túl bátor helytállásról tettek tanulságot.
Többek között azt skandálták: „A tudomány élni és nem nyomorogni akar!“ Az egyik transzparensen grafikon mutatta, hogy Szlovákiában a kutatásra szánt összegek hogyan változtak a GDP százalékarányában. 2005-ben és 2008-ban ez a GDP 0,5%-át tette ki. Azóta csökken. 2011-ben és 2013-ban 0,40%. Idén ez alá az arány alá esett és jövőre 0,30% várható, A másik grafikon néhány országot hasonlított össze ebben a vonatkozásban 2008 és 2012 között. Ekkor Szlovákiában átlagban a GDP 0,6%-át költötték kutatásra, Magyarországon ennek pont a dupláját, Csehországban 1,5%-ot, az Európai Unió átlaga 2%, Finnország meg 3,8%-ot!
A háromnegyed órás tüntetés békésen ért véget, bár órára tervezték, de elég hideg volt. A magukkal hozott transzparenseket végig vitték a Fő utcán.
Nemsokára egy sokkal nagyobb tüntetés hömpölygött végig a Fő utcán. A Jumbo Centrum elől indultak a Kovo szakszervezet tagjai az Erzsébet utcában felállított színpadhoz. Transzparensükön a felirat: „Támogatjuk a kollektív tárgyalásokat.“ Egy másikon: „Munkát és azért fizetést.“ A következő 37,5 órás munkahetet követelt.
A színpadról a szakszervezet helyi és országos vezetői szólaltak föl. A tüntetés célja a méltányos bér. A szakszervezetek fizetésemelést követelnek. A tarifa szerinti bérek esetében 30 euróval, az átlagbérek esetében 40-nel. Követelik a heti munkaidő korlátozását 37,5 órára és pótbérfizetést a műszakra járók számára, ugyanúgy mint a szombati és vasárnapi munkáért, a végkielégítés összegének megemelését és bővítsék szabadság jogosultságát. A felszólalók elmondta, kívánják, hogy a fiataloknak ne kelljen külföldre menni. Ne csak olyan bért fizessenek, amennyit a munkáltató akar, hanem amennyit megérdemelnek. Nem alamizsnát kérnek! Olyan bért követelnek, mely életminőségüket megfelelő szinten tartja. Bejelentették, már annak hírére, hogy tüntetés készül, a munkáltatók méltányosabb javaslatot terjesztettek be, ami tárgyalási alap lehet. Itt is a félelem leküzdésének szükségességéről és a szolidaritásról esett szó, mely nélkül küzdelmük sikertelen marad. Skandálták az Egységben az erő jelszót, mely huszonöt éve fogalmazódott meg. Dobokkal és kereplővel tették hangsúlyosabbá követeléseiket.
Emil Machyna, a Kovo-szakszervezet főnöke a követeléseket foglalta össze. Céljuk, az embereket meggyőzni és vitatkozni arról, miképpen szükséges tárgyalni és hogyan sikerüljön magasabb bért kiharcolni. A munkáltató jelenleg semmit sem kínál. Mikuláš Hintoš, a U.S.Steel szakszervezeti főnöke abbéli reményét fejezte ki, hogy a kollektív szerződésbe a munkáltató beveszi követeléseiket.
Az egyik transzparens felirata is sokat árult el: „Emberek vagyunk, nem gépek.“
Rövid időre kiesett az áram. De azután folytatni tudták a tiltakozást, mely azzal ért véget, hogy ha szükséges lesz, akkor ismét az utcára vonulnak. Nem az utcán kívánnak politizálni, ez csak arra jó, hogy nyomatékosítsák követeléseiket. Szükséges a cél érdekében az összefogás.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.