A Harmónium Független Kommunikációs Egyesület „Most mutasd meg településed kincseit!” című pályázatára idén 12 felvidéki nevezett be. A Felvidék.ma sorozatban szeretné bemutatni ezeket a pályamunkákat. Ezúttal Halász Erika esszéjét közöljük, mely a palásti Ivánka-kastélyt mutatja be.
A felvidéki Ipolyságtól északra, a történelmi Hont megye közepén, a mai Lévai járás keleti csücskében – a magyar-szlovák nyelvhatáron – terül el a vidék régi, gazdag történelmi múltú, hagyományőrző faluja, Palást község.A területen már a bronzkor korai szakaszában is éltek, ám a falu neve csupán egy II. Géza által 1156-ban kiadott oklevélben bukkan fel ‘Plast’ (köpeny, palást) alakban.
A 145 méteres tengerszint feletti magasságban lévő Palást falut minden oldalról 250-450 méteres hegyek koszorúzzák, s ezek úgy védik az itt lakókat a szelektől és a hófúvásoktól, mint a palást az emberi testet. Piacsek Lajos helytörténeti kutató említi, hogy a település neve a környék lakóitól származik, s azt fejezi ki, hogy a helység védettebb terepen van a szomszédos településekhez viszonyítva.
A falu történelmével foglalkozók általában említik azt a ma már fel nem lelhető okiratot, melyet a hagyomány szerint II. András állított ki 1217-ben Szentföldön az egyik ott harcoló Palásthynak, Borsnak, aki a királytól adományként megkapta a palásti birtokot. Bármilyen alapja is volt mindennek, tény, hogy a község a Palásthyak ősi fészke, a család mintegy fél évezreden át birtokolta – másokkal egyetemben – Hont megye eme települését. Az is tény, hogy Palást a megyerendszer kialakulását követően királyi várbirtok volt, s mint ilyet II. András 1232-ben a zólyomi várnépek birtokához csatolta.
Az Árpád-korból származó, ősrégi magyar nemesi család a draskóczi és jordánföldi nemes és báró Ivánka család. Több nemesi családdal együtt már a 19. században régi földbirtokosai voltak a falunak. A mai Ivánka-kúria ebben a korban épült klasszicista stílusban a Kissoron. Külsejét tekintve sima mennyezetű egyszintes épület, melynek északi bejárata előtt egy nyitott boltíves oszlopcsarnok áll. A kiugró csarnok felett háromszög alakú csúcsban két félköríves ablak és a családi címer látható. Az évek folyamán, többszörösen csonkították a birtokot, végül csak egy kis része maradt meg az eredetileg hatalmas területnek. Az épület az 1945-ös államosítást követően a község használatába került, emiatt belseje teljes átalakításon esett át. Volt benne raktár, művelődési otthon, óvoda, könyvtár, orvosi rendelők és hivatali lakásként is funkcionált.
A változást a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség hozta meg, mikor is 1994-ben megvásárolta az akkor már igencsak rossz állapotú épületet. Pénzhiány miatt eddig sajnos még nem sikerült nagy változásokat eszközölni, ám számos alkalommal szorgoskodtak rajta a cserkész kezek. Ezáltal elmondható, hogy az épület állapota sokat javult, ám még korántsem olyan, amilyet megérdemelne. A szövetség néhány éve megvásárolta az épület előtti telket, mely addig tele volt építkezési törmelékkel, ezt szépen eltakarították, a talajt elegyengették és füvesítették. Megvásárlása óta a Szövetség nevelési központjaként működik. A kastély mögötti udvarban 2013-ban emlékkeresztet állítottak Ivánka István emlékére.
Draskóczi-jordánföldi Ivánka István – politikus, költő, lapszerkesztő és gazdasági szakíró – hajdan az épületben élt feleségével, nedeczei Nedeczky Gizellával és lányával, Ilával.
Forrás: Csáky Károly: Palást. Falu a nyelvhatáron c. könyve nyomán.
Halász Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51350,50536,49306,48559,48233,47777,47391,45688,44962,44857″}
