Zsúfolt ház fogadta a pontosan érkezőt a nagybalogi kultúrházban március 6-án. Az elkövetkező két óra pompás hangzavar jegyében zajlik, a legfiatalabb alig lehet két éves, a legöregebb jócskán hetven felett. A falu apraja-nagyja csemadokozik.
Nem is oly rég panaszkodott a szervezet egyik regionális vezetője, hogy a szervezet megállíthatatlanul az elöregedés útjára lépett, a fiatalokat már nincs mivel megfogni, a számítógép, a facebook elragadja a fiatalokat a közösségi lét kötelékeiből. Hogy mennyire nincs igaza, azt mi sem bizonyította jobban, mint a Csemadok-évzáró Nagybalogon. Persze, bizonyítván azt is, ahol vannak fanatikus emberek, ott él és virágzik a közösségi kultúra.
Nagybalogon a Pál házaspár vette kezébe jó tíz éve a Csemadok irányítását (igaz, nem a semmiből kellett építkezniük, a szervezet addig is jó kezekben volt, hisz Pál Dénes vagy Kovács László is azok közé tartozott, akik szívvel-lélekkel ápolták a helyi hagyományokat és igazi közösségi szellemet tudtak teremteni), akik a legkisebbektől a nyugdíjasokig „kisajátították” maguknak az egész települést, s viruló közösséget tudtak teremteni.
Az évzárón megemlékeztek a Csemadok alapításának 65. évfordulójáról, emléklapokat adtak át a még élő helyi alapítóknak, így Asztalos Mártának, Koleszár Szerénkének, s Tamás Ilonka néninek, míg Koós István, az alapszervezet mellett működő Gyöngyösi István Irodalmi Kör vezetője és a Szivárvány Népdalkör köszönőlevelet vehetett át.
Az évzáró első felében a résztvevőket az alapiskolások, ahogy a Bátkába járó felsőtagozatosak Pósa Lajos-műsora köszöntötte, akikhez csatlakozott a Szivárvány Népdalkör és gitárja kíséretében Páko Mária is.
Pál Csaba hosszas beszámolója is szinte csak arra elég, hogy pontokba szedje a tavalyi év eseménydús mozzanatait (portálunk szerencsére a rendezvények többségéről beszámolt), a kiszeűzéstől (amelyet a mai napig Pál Dénes készít elő felváltva az óvodásokkal és az alapiskolásokkal), de nem feledkeznek meg a márciusi hősökről, az aradi vértanúkról és a málenkij robot áldozatairól, ahogy Gyöngyösi Istvánról sem. Az elmúlt években több alkalommal járt náluk a kassai Thália Színház és a losonci Kármán József Színház, tavaly jártak a szentendrei skanzenban, az anyák napját Nemesradnóton ünnepelték, míg a GMKÜ-t Jánosiban. Tavaly sem maradhattak el a közösségteremtő családi rendezvények, a Gyöngyösi István nyomában címet viselő egész napos családi összejövetel, ahogy a Mikulás és a karácsony köszöntése, míg az évet karácsonyi bállal zárták.
A Szivárvány Népdalkör számos fellépést abszolvált tavaly is, jártak Jánosiban, Rakottyáson, s Harkácson is. 
Az alapszervezet remek kapcsolatot ápol a helyi szervezetekkel, ahogy a református egyházközséggel (Gebe László, község református lelkipásztora, az évzáró résztvevőit verssel köszöntötte), a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetével (amelynek elnöke, Homoly Erzsébet szintén emléklappal mondott köszönetet a közös munkáért) és a helyi önkormányzattal (nem hiányozhatott Csúr Tibor polgármester sem) is. Az évzárót megtisztelte jelenlétével Povinszky Elvira, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára és Csirmaz Miklós, a választmány tagja is.
A nagybalogiak áldásos munkájának híre a Csemadok országos vezetőségének fülébe is eljutott, tavaly Pál Dénes vehetett át Diószegen kitüntetést, az idén Galántán a Pál házaspárt méltatták.
Pál Csaba röviden ismertette az idei terveket is, az alapszervezet az összes, ma már hagyományosnak számító rendezvényét továbbviszi.
„Minden korosztály együtt, kell ennél csodálatosabb?” – Homoly Erzsébet szintén köszönetet mondott, s e sorok írója csak megerősítheti a köszöntő szavakat, hozzátéve Csirmaz Miklós megállapítását, aki szerint példaértékű munka zajlik Nagybalogon.
jdj, fotó: kresnye Gömörilap.sk/Felvidék.ma
További fényképek ITT>>> tekinthetők meg.
