A hazautazás úgy történt, hogy végig a moszkvics hátsó ülésén feküdtem, a fejem anyu ölében, aki vigyázott, hogy le ne essek. Mert ülni persze nem tudtam.
Mint írtam volt, az orvosok lemondtak rólam, maximum két évet jósoltak nekem, merthogy az izmok fokozatosan el fognak sorvadni. Erre jutottak azoknak a vizsgálatoknak az alapján, amelyekkel folyamatosan maceráltak. Azonban, úgy látszik, még Szénássy professzor se volt biztos a saját diagnózisában, aki pedig az Amerikai úton felállította, mert folyamatosan tartotta a kapcsolatot anyuval, és érdeklődött az állapotom felől.
Az orvosok azonban lemondhattak rólam, de a családom nem, ezért újabb reményt kerestek, amibe belekapaszkodhattak. Így került hozzánk egy kedves, középkorú nő, Gretina, aki rehabilitációs nővér volt, és a faluból származott el Pozsonyba dolgozni, de gyakran járt vissza a Százdon élő rokonaihoz. Kétségbeesésükben, utolsó esélyként, őhozzá fordultak a szüleim.
Ő el is jött egy hétvégén, kivizsgált, és láss csodát, az orvosokkal ellentétben, ő nem talált reménytelen esetnek, és úgy döntött, hogy érdemes egy rehabilitációs programba belekezdeni. Talán a hite is közrejátszott ebben, amely NEM ENGEDTE, hogy lemondjon rólam. Gretina ugyanis mélyen vallásos volt.
Neki viszont hétközben Pozsonyban volt dolga, csak hétvégeken tudott hazajárni, ezért aztán azt a megoldást választotta, hogy anyunak magyarázta el, milyen gyakorlatokat végezzen velem hétközben és hogyan masszírozzon. Hétvégén aztán eljött, ellenőrizni, hogy mennyit haladtam az eltelt időben, és újabb gyakorlatokat mutatott meg anyunak.
Emlékeim közt felrémlik az is, hogy felvételeket készített rólam, hogy így rögzítse az állapotomat, és a fejlődésemet. Merthogy lassan mutatkoznak az eredményei azoknak a nemegyszer fájdalmas gyakorlatoknak, amiket naponta végeztem.
Először csak a gyomorszondától szabadulok meg, és immár szájon át táplálkozom. Igaz, még csak pépes ételt vagyok képes lenyelni, de hát ez is haladás. Aztán már naponta ülni is tudok pár órát, a párnával alaposabban kibélelt, öblös fotelbe.
Folytatás következik
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53919,53769,53617,53504,53181,53033,52899,52751,52597″}
