Tóth Tibor civil aktivista kezdeményezésére létrejött a Fiatalok a Kisdiákokért mozgalom (FaK). Tóth a Martosi Szabadegyetem oktatási fórumán kért szót, hogy kezdeményezését felvázolja, illetve egyben fel is kérje a szabadegyetem szervezőségét, a Via Nova Ifjúsági Csoportot, hogy támogassák az akciót, illetve csatlakozzanak hozzá. Gubík László erre örömmel mondott igent. Kérdésünkre a következőképpen kommentálta a csatlakozást: „Egy ifjúsági szervezet önmagában nagyon csekély eszköztárral bír ahhoz, hogy egy csapásra minden megváltozzon az oktatásügyben, mégis megvan annak a varázsa, ha fiatalok mutatnak példát és karolnak fel közösségi témákat. Ez mindig sajátos lendületet ad ügyeinknek, ami aztán jó esetben a szülők, az intézményvezetők, a döntéshozók üdvös döntéséhez vezethet. Ezért szervezzük lassan egy évtizede a Beiratkozási Körutat, és ezért csatlakozunk örömmel minden kezdeményezéshez, melyek közösségünk legfontosabb pilléreit, a magyar iskolákat támogatják. Nem vagyok matematikus, de épp elég a józan ész ahhoz, hogy bizton állítsam: Kilenc soha nem egyenlő öttel, ellenben a magyar iskola mindig egyenlő a magyar jövővel. És mi a magyar jövő oldalán állunk!”
Azóta a Most-Híd vegyespárt nemrég újjáalakult ifitagozata is csatlakozott a via novásokhoz hasonlóan.
Miről is szól a FaK?
Nagy port kavart az oktatási minisztérium által kiadott kerettanterv, melyben gyakorlatilag csökkentették az alapiskolai magyarórák számát. Ez ellen magánszemélyek indítottak el egy petíciót, amihez aztán különböző intézmények is csatlakoztak.
Csökkent a magyar irodalomra és nyelvtanra fordítható órák száma az alapiskolák alsó tagozatán, a kerettantervben meghatározott kötelező óraszám ugyan nem változott, de elfogytak azok a választható órák, amikkel az egyes iskolák saját hatáskörön belül megemelhették a magyarórák számát.
A központi kerettanterv ugyanis heti óraszámot határoz meg az alsó tagozat mind a négy évfolyamának. Ez azt jelenti, hogy heti 21 magyarórát osztanak szét a négy évfolyamban. Eszerint az elsősök öt, a másodikosok hat, a harmadikosok és negyedikesek egyenként öt kötelező magyarórát kapnak hetente. Nem kell pedagógusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ez kevés. A szlovák tanítási nyelvű iskolákban heti kilenc órát kell az adott nyelv írás- és olvasástanítására, irodalomra fordítani.
Kevésbé ismert tény, hogy a korábbi érvényes állami kerettantervben is heti 21 órát kapott összesen a magyar nyelv és irodalom az alsó tagozaton. Akkor azonban még több úgynevezett szabadon felhasználható óra állt rendelkezésre. Ezeket az órákat az iskolák saját belátásuk szerint arra a tantárgyra használták fel, amire szerették volna. A magyar tanítási nyelvű intézmények szinte mindig a magyarórák számát növelték ilyen módon. Ennek a megoldásnak azonban mindig is megvolt az a hátulütője, hogy a magyar iskolák nehezebben tudtak szakosodni, hiszen kevesebb volt az a szabadon felhasználható óra, amit a humán, vagy éppen a reál tárgyak erősítésére fordíthattak volna.
Most az a probléma lépett fel, hogy még kevesebb lett a szabadon felhasználható óra. Az előző kerettanterv alapján az alsó tagozaton még heti 10 ilyen tanóra állt az iskolák rendelkezésére, most pedig csak hat.
Ezeket az egykori szabad órákat most a kötelező munkára nevelés és az informatika tantárgyak foglalják le. Ezáltal a magyarórák elérhető legmagasabb száma is heti 31-ről (21 kötelező + 10 szabadon felhasználható), csak heti 27-re (21 kötelező + 6 szabadon felhasználható) csökkent.
Fontos megjegyezni, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban gyakorlatilag mindig is kevesebb volt a magyaróra, mint a szlovák iskolákban a szlovákóra. Pontosabban a rendszerben lévő lehetőségek alapján a maximális magyaróra-szám mindig kevesebb volt, mint a maximális szlovákóra-szám. Ebben az értelemben hosszú évtizedek óta diszkriminálják a magyar tanítási nyelvű iskolákat, és ami rosszabb, a magyar anyanyelvű kisdiákokat is – áll a magyariskola.sk-n.
Miben nyilvánul meg az akció?
1. Tiltakozás
Az eredményes, de semmibe vett petíció után egy teljesen másféle tömeges tiltakozás formáját választották. A szimbolika nagyon egyszerű – egy diszkriminatív döntés matematikai kifejezése. Az egyenlőtlenség jele ugyanúgy hangzik szlovákul, mint magyarul.
Ezzel a szimbolikával szeretnék kifejezni országszerte, hogy a fiataloknak nem mindegy a jövő generációk sorsa. Nemsokára az ő gyerkőceik lesznek kisdiákok.
2. Fotózás & postázás
A tiltakozást megörökítő fényképet készít minden aktivista úgy, hogy jól látszódjon a tiltakozás szimbóluma és lehetőleg az iskola épülete, táblája, ahol a kép készült.
Ezt a képet kell postázni, azaz feltölteni a weboldalra úgy, hogy a kép neve tartalmazza az iskola helyét.
3. Nyomtatás & keretezés
A tiltakozók által beküldött képeket egy nagy méretű, A0-s fotókollázs elkészítésére használják fel. Minden egyes kép felkerül rá, így szó szerint minden aktivista részese a végeredménynek.
A fotókollázst annak rendje és módja szerint bekeretezik, fekete keretbe.
4. Ajándékozás
Mivel Juraj Draxler oktatási miniszter a korábbi petíciót politikai nyomásgyakorlásnak tekintette, az akció kezdeményezői szeretnék átadni neki a fiatalok ajándékát, szimbolikusan azt a bekeretezett fotókollázst, mely lehet akár egy vizuális petíció is – több száz helyen készült fényképből.
Továbbgondolva az alapötletet úgy döntöttek, hogy készítenek egy másolatot Andrej Kiska részére is, mivel a legutóbbi látogatásai margójára azt nyilatkozta, hogy nincs tudomása semmiféle kisebbségi problémákról. Erről az egyről talán ezek után lesz.
Csatlakozás és bővebb információ a kezdeményezés honlapján, a magyariskola.sk-n érhető el.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
