Minden évben januárban, esetleg február elején szoktam csak találkozni beíratási kampányokkal, szóval pár nappal, esetleg egy héttel azelőtt, hogy az iskolák megnyitnák kapuikat az oda beiratkozni kívánó elsősök előtt. Ekkor viszont már mindenki régen eldöntötte, hogy a gyereke hova, melyik iskolába fog járni.
Elhatároztam, hogy olyan embereket mutatok be a portál olvasóinak, akik magyar alap- és középiskolából indulva, magyar vagy szlovák egyetemet végezve – hogy is mondjam – sokra vitték az életben.
Pósfay Pétert a focinak köszönhetően ismertem meg, pontosabban a foci által tudtam meg róla többet. Pár hónappal ezelőtt beszélgettem vele. Hitetlenkedve kérdezte, hogy miért őt szólítom meg ilyen témáról. Miután elmondtam neki, hogy egy jó barátja és a volt tanára ajánlotta őt, a beszélgetésünk témája pedig a sikeres felvidéki magyarok, akkor boldogan és egyből igent mondott.
Néhány szóval mutasd be magad, azt, hogy milyen sulikba jártál (alap, közép, egyetem), és hogy jelenleg hol dolgozol?.
26 éves vagyok, Békén lakom, alapsuliba is ide jártam, az első 4 osztályba, aztán következett 8 osztályos gimi Somorján, mind a kettő ugyebár magyar. A fősulit már Pozsonyban a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végeztem, ezt már persze szlovákul. De sima öt év volt. Most České Budejovicén dolgozom a Boschban fejlesztő- és tesztmérnökként, ezen belül pedig benzin- és naftapumpákkal foglalkozom.
Nálatok egyértelmű volt, hogy magyar suliba mész?
Amíg Békére jártam alapsuliba, nem is tudtam, hogy van olyan, hogy szlovák iskola, szó sem volt róla soha, hogy szlovák iskolába menjek.
Mindig az volt az álmod, hogy gépész legyél?
Nem nagyon voltak álmaim a tanulás terén. Amilyen tantárgyat szerettem, azt tanultam, a többi nem érdekelt. Fősuli pedig úgy volt, hogy gépészetre, építészetire és elektrotechnikára vettek fel, és én azért választottam végül a gépészetet, mert a legtöbb haverom oda ment.
Végül megszeretted a szakot? A kollektíva gondolom eleve rendben volt a haverok miatt. Hogy jöttél ki az új szlovák ismerősökkel? Gond nélkül fölvetted a suli tempóját?
Én inkább úgy mondanám, hogy nem gondolkoztam, csak próbáltam megcsinálni minden vizsgát. Aztán később már úgy gondoltam, ha eddig eljutottam, akkor be kell fejeznem, hogy ne legyen felesleges az addig belefektetett energia. Az első három év nagyon száraz volt. Matek, fizika, mechanika, elmélet. Gondoltam, hogy majd a másik kettő jobb lesz, de nem mondanám. Volt pár érdekes tantárgy, de semmi praktikus dolog. Ha még egyszer elkezdhetném elölről, akkor tuti nem ezt a szakot választanám, de lehet, hogy nem is ezt a sulit. Nagyon el voltam veszve az első 2-3 évben. Suli tempója? Talán ha most kezdenék járni, akkor fel tudnám venni a tempót már az elejétől, de akkor ez nem sikerült. Ha nem lett volna annyi magyar haverom, tuti kidobnak már az első hetekben. Szlovák ismerősöm az elején egyáltalán nem volt, mert sok volt a magyar. A vége fele már azért akadtak néhányan, akikkel néha beszélgettem, de nem az volt a jellemző.
S mi történt, mikor befejezted az egyetemet? Az államvizsgán minden rendben volt? Mindjárt tudtad, hogy mit akarsz dolgozni? Esetleg már az egyetem alatt melóztál a jelenlegi munkahelyeden?
Az államvizsgával nem volt gond, legalábbis szerintem. Utána majdnem egy évig dolgoztam Pozsonyban mint termékmenedzser, és aztán kaptam lehetőséget Csehországból, és azóta is a Boschban dolgozom. Májusban volt egy éve. Suli után fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék dolgozni, és még mindig csak keresem a megfelelő melót, de ez most eléggé tetszik.
Térjünk még vissza a jelenlegi munkádra. Ez egyetem megkezdése előtt kiegyeztél volna ez ilyen munkával, mint a mostani? Mennyire vagy elégedett a fizetéssel?
Ez most elég érdekes munka számomra, de fősuli előtt én nem gondolkoztam azon, hogy mit fogok dolgozni. Szóval erre a kérdésre nem tudok felelni. Amikor utolsó éves voltam fősulin, akkor már többet láttam abból, hogy mit is csinálhatnék suli után, de az nem jött össze (motortervezés és tesztelés). A fizetés: úgy hallottam, itt Csehországban ez elég jó fizetésnek számít. Ha viszont Németországot veszem, akkor ez ahhoz képest semmi. Ha pedig a saját igényeimhez és szükségleteimhez viszonyítom, akkor nagyon remélem, hogy majd idővel felviszik. Felvidéken ilyen munka szerintem nincs, mert most egy olyan csapatban vagyok, akik egy bizonyos termék (pumpa) sorsáról döntenek világszerte, úgyhogy nagyon sok helyen a világban dolgoznak ezekkel a pumpákkal.
Tervezel majd hazajönni Felvidékre?
Úgy jöttem ki külföldre, hogy szerzek jó sok tapasztalatot, hazamegyek, és ott hasznosítom őket. De idővel, ahogy kezdem megérteni, hogyan is működik ez az óriási cég, már vannak kétségeim. De nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Vissza szeretnék jönni.
Szerinted az, hogy magyar alap- és középiskolából mentél szlovák egyetemre, és az, hogy kitartottál, jobban edzetté, esetleg jobban ellenállóbbá tett, mint mondjuk a szlovák csoporttársaidat? Származott előnyöd abból, hogy az első években mondjuk, kétszer annyira kellett szenvednek a tantárgyak miatt, mint a szlovák csoporttársaidnak?
Jogos a kérdés és ésszerű is, de a válaszom az, hogy nem. Szerintem nem lettem se ellenállóbb, és nem voltam előnyben a szlovák csoporttársaimmal szemben sem, de hátrányban viszont egyáltalán nem. Ez lehet, hogy az én hibám is, olyan formában, hogy rám nem nagyon ragadnak az idegen nyelvek. Igen, a szlovákról azt kell mondanom, hogy az nekem idegen nyelv. Többet kellett volna foglalkoznom vele és az sem ártott volna, ha a körülöttem lévő érettebb emberek, akik sejtették, hogy szükségem lesz rá, kicsit jobban erőltették volna rám, de persze ez biztos nem egyszerű feladat, mert egy serdülő gyerek nem elsősorban a tanulással foglalkozik (legalábbis szerintem), hanem a focival, lányokkal, bulikkal. Eszemben sincs szlovák iskolába járatni a gyerekeimet, de tuti, hogy sokat fogok velük otthon más nyelven is beszelni, mint magyarul (és itt nem csak a szlovákra gondolok). De az, hogy idáig jutottam, úgy, hogy nem vettem komolyan a szlovákot az egyetemen, azt jelzi, hogy igenis az volt a helyes, hogy magyar alap- és középiskolába jártam, mivel minden, amit tudok, az anyanyelvemen sajátítottam el és ez adta meg a kötelező alapot ahhoz, hogy helytálljak az egyetemen és most a melóban is. Ezért a fiatal anyukáknak, apukáknak egyértelműen azt ajánlom, hogy adják meg gyereküknek az igazi és biztos alapokat, melyet csak az anyanyelvükön szerezhetnek meg, hogy aztán tovább építkezhessenek az életben.
Méry János, Felvidék.ma
