Felvidéken is számos helyen csendes megemlékezést és gyertyagyújtást tartottak november 14-én az újabb párizsi áldozatok emlékére.
2015 januárjában Charlie Hebdo, a kétes értékű vicclap szerkesztősége elleni alattomos és gyáva merénylet után mindenki Charlie akart lenni, hogy ezzel fejezze ki álláspontját. Holott az tulajdonképpen azt jelentette, hogy azonosult azzal, amit a lap tett: hülyét csinált abból, ami másnak szent. Mindennek, így a humornak is van határa, az ízléstelenség nem vicces, csak alpári.
Most pedig – úgy látszik – szerecsenmosdatás van soron, a napjainkban folyó invázió népvándorlássá való átminősítése, majd szentté avatása.
Egy szlovák lap kommentátora jegyzi meg írása végén, hogy sok demagóg a menekültek veszélyével hadonászik, pedig a párizsi mészárlásban azok teljesen ártatlanok. Nos épp ez a demagóg szerecsenmosdatás, éspedig a javából.
Persze, hogy nem a mostani migránsok voltak a november 13-i párizsi gyilkosok, az ilyen akció előkészítése jóval hosszabb ideig tart. Azok, akik Szíriába és nem tudom hova mennek agymosásra, és kalasnyikovval jönnek vissza, többnyire már a migránsok második-harmadik generációja. Hiába próbálják kimagyarázni, hogy ezek ilyen-olyan, a társadalom szélére kényszerített elnyomott szegény flótások: a gyilkosság gyilkosság marad.
Európa behívta a vendégmunkásokat, mert bizonyos munkát nem volt hajlandó ellátni, a gyors meggazdagodás érdekében olcsóbb munkaerőre volt szüksége, stb. – ám a behozott munkaerő integrációjával kevésbé törődött. Törődött viszont Afrika és Ázsia egyes országaival, főleg azokkal, ahol kőolaj van, s azon volt, hogy érdekei mentén az áruért és az olcsó munkaerőért cserébe európai demokráciát exportáljon oda. Oda, ahol teljesen más a fölfogás, az értékrend, a hagyomány, a kultúra. Oda, ahol ez az európai típusú demokrácia teljesen hasznavehetetlen és senkinek sem kell. Így aztán sikerült jó nagy fölfordulást csinálni az arab országokban (is), odahaza pedig ellenséggé tenni a bevándorlókat.
Ha viszont az akkori migránsokat így sikerült „integrálni” az európai társadalomba, mi lesz a mostani migránsokkal? A második, harmadik nemzedékkel, amely majd szintén elégedetlen lesz ezzel-azzal. Másrészt pedig valljuk be: mi fehér európaiak mi a fenét keresünk szerte a világban, miért kell oda mindenféle álszent „demokratikus” eszme mögé bújva a saját fölfogású demokráciánkat exportálni? Miért kellett Líbiába menni, meg Szíriába, mi közünk ahhoz, mit csinál ott Asszad? Azért, mert ott kőolaj van, és abból pénzt lehet csinálni, befolyást gyakorolni, érdemes egymásnak ugrasztani a feleket és eladni zsidó-keresztény értékrendünket holmi neoliberális zagyvasággal takarózva?
A mohamedán és keresztény világ egyszerűen más, különbözik, ezt hangoztatni szép és hasznos, ám hozzá kell tenni azt is, hogy kölcsönösen érthetetlen: nem is lehet keresztény fölfogással az iszlámot értékelni és értelmezni (és viszont). Ez persze nem minősítés, de láthatjuk: ahol e kettő az érdekek mentén találkozik, abból törvényszerűen baj keletkezik (ezt már a keresztes hadjáratok óta tudhatnánk) – ha pedig ilyen tömegek jönnek, mint most, akkor tömeges bajok lesznek, hiába próbálják tagadni, szőnyeg alá söpörni.
Tudom, hogy nem minden mohamedán terrorista, de sajnos szinte minden terrorista mohamedán. Az ilyen megállapítást manapság már rasszistának minősítik, pedig mindenki tudja, hogy a tények megállapítása nem is lehet rasszista. Tulajdonképpen inkább irigyelni kéne az iszlám vallást követőket erős hitük miatt – ha érthető volna, hogy miféle hit az, amely az öngyilkos merénylőből hőst kreál. Vagy van valaki, aki érti ezt? Volna szíves megmagyarázni? Mert én nem értem, s azért gondolom, hogy jobb szétválasztani a feleket, mint két verekedő csirkefogót, hadd dicsérje istenét ki-ki a maga módján.
Pedig bár csak csirkefogó szinten volna mindez! De persze ez is európai (keresztény) fölfogás. Ezért én csak azt értem, hogy a pénz, a hatalom a vallás köntösében borzasztó, ijesztő és véres! Megideologizált gyilkosság isten nevében! Miféle isten az, akinek nevében gyilkolni jó? Miféle ember az, aki ezt hirdeti és cselekszi? Az ilyet európai hagyományokon, értékrenden felnőtt ember aligha értheti. S ezért féltem Európát, ezért féltem a fiamat, a te fiadat, meg leendő unokádat is.
Miféle világban fognak élni, ha minden potenciális veszélyt az asztal alá söprünk és szimplán tárgytalannak minősítünk? Ha a szabadság nevében mindent megengedni hajlamosak vagyunk? Félni nem jó, de jobb, mint megijedni. Óvni kell értékeinket. Mert ha ezt elhanyagoljuk, még az lesz a vége, hogy a lakás ajtajára is fém- és robbanószer-detektort szerelünk. Az lesz majd csak a szabadság! Erre vágyunk?
De ha van jobb megoldásod, mondd el. Lehetőleg Brüsszelben is.
Aich Péter, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57427,57425,57417″}
Fotó: Europress/Getty Images/Thierry Chesnot
