Mindig is jelen volt Szlovákiában a magyargyűlölet, de mára a kocsma aljából a kormányra emelkedett – vélik az idén 25 éves Ghymes együttes Galántán élő frontemberei. A Szarka fivérek szerint egy mai szlovák fiatal nem is érti, mit keres ott félmillió magyar. A Figyelő Net interjút készített a Szarka fivérekkel a Ghymes-zenéről és a szlovák-magyar viszonyról.
Negyedszázadik születésnapját új lemezzel és Sportaréna-koncerttel ünnepli január 10-én a Ghymes. Ez utóbbi lemezbemutató lesz vagy amolyan best of műsor?
Szarka Gyula: Mindkettő. Kiválogattuk azokat a dalokat, amelyek szerintünk és a közönség véleménye szerint jellemzik a zenekar 25 évét. Emellett a Sportarénában lesz az Álombálom című lemezünk bemutatója is. A koncerten vendégeink is lesznek: Fábry Sándor fogja képviselni a farsang eleji hangulatot, fellép a Honvéd Táncegyüttes és a Budapest Ifjúsági Kórus.
Elég kevés magyar zenekar mer bevállalni egy Sportaréna-konceret. Nem nagy rizikó a januári bulit odaszervezni, meg tudjátok tölteni?
Szarka Gyula: Ez már a második Sportaréna-koncertünk lesz. Albumaink az utóbbi időben mind platinalemezek lettek. A közönség együtt énekli velünk a számokat, mindenütt telt házak várnak.
Szarka Tamás: Borzasztó nagy energiákkal játszunk, és ezt nagyon szeretik az emberek, meg persze mi is. Valamiben el kell fáradni estére, vagy valamiben el kell fáradni 25 év után. Ha valaki soha semmiben nem fárad el, akkor az azt jelenti, hogy soha nem csinált semmit. Jó elfáradni abban a munkában vagy közegben, amit szeretünk. Szívesen adjuk ki ezt az energiát, az emberek pedig szívesen veszik fel.
A zenekar 1983-as alakulásakor még nem is volt olyan szó, hogy világzene. Ma ebbe a divatos kategóriába sorolnak titeket. Miért tiltakoztok mindig ellene?
Szarka Tamás: Nem tiltakozunk. Megértem, hogy valamilyen kategóriába be kell sorolni minden zenekart. A Ghymes-zene esetében ráadásul ez valószínűleg tényleg nem könnyű. Igazából nekem a világzene mást jelent, mert az általában nem írott zene. Vagy teljesen autentikus muzsika, vagy annak feldolgozása. A Ghymes-zenét mi írjuk.
A Ghymes is a Kárpát-medencei népzenéket veszi alapul, és ezt „turbózza fel”, nem?
Szarka Tamás: A dallamokat is mi írjuk. Népzenéből közvetlenül ritkán emelünk át motívumokat. A zenénk hangulata persze hasonlít. Sokan azt hiszik, hogy ez népzene – ennek én tulajdonképpen örülök –, de ezeket a számokat mi írtuk. Persze filozófiai kérdés, hogy mi a népzene és mi nem, s hogy ma is születik-e vagy sem. A szó eredeti értelmében majdnem mindig funkciója volt a népzenének. Voltak karácsonyi, húsvéti szokásdallamok, voltak dalok, zenék a születésre, a halálra. Ezeket csak a megfelelő alkalmakkor énekelték.
A Ghymes egyfajta híd volt a felvidéki és az anyaországi magyarok között. A szlovák-magyar ellentét mostani fellángolása idején a zenekarnak lehet abban szerepe, hogy e viszony normalizálódjon?
Szarka Tamás: Többféle hídszerepet aposztrofálnak nekünk, ami nagyon jól esik. Ezt fel is vállaljuk. Ma tényleg őrület van a két ország között, bár ez a stupiditás mindig is jelen volt. A szocializmusban is jelen volt, csak akkor nem beszéltek róla, akkor is voltak nagyon nagy verekedések, mi is részesei voltunk ezeknek többször. Ez az ellentét mindig ott volt valahol, ott parázslott. Szlovákia talált magának a határain belül egy jó félmilliós magyarságot, és nehéz megértenie, hogy mit keres ott. Nekünk is nehéz persze megértenünk, hogy mit keresünk ott… Természetesen a hazánk Szlovákiának a déli része, azt tudjuk a hazánknak mondani, ott kötődünk minden kőhöz, szalmakazalhoz, folyóhoz, ott járunk a temetőbe a szeretteinkhez. Ezek ezeréves dolgok.
Ma egy 15 éves zsolnai gyerek nem igazán érti meg, hogy miért van ott ennyi magyar. Minek jöttek ezek ide? Nem érti meg, hogy egy olyan országban él, ami 16 éves. Mi meg egy olyan kultúrába születtünk bele, ami mondjuk 7-8 vagy 10 ezer éves, az ország meg ezer. Ez a kettősség nekifeszül egymásnak. Mindemellett hétköznapi szinten az ember 20-30-40 évet le tudott úgy élni, hogy ez a konfliktus a kocsma legalján maradt a fizetésnap után. Az a gond, hogy a kocsmának ez a legalja, amely a fizetésnap után tök részegen mondott kéket, zöldet, az mára bekerült a szlovák kormányba.
A tavalyi határnyitás nagyon nem tetszett a mai szlovák kormánynak. Gyűlöli, utálja zsigerből, attól fél, hogy elveszti a déli területeit. Erről van szó! A magyarellenes hangulat gerjesztése provokáció! És ha valaki azt hiszi, hogy itt megállnak, akkor nagyot téved! Ez elmehet egészen a vérig is. Az az ember, aki ma a kormányban van, és miniszteri székeket osztogat, három évvel ezelőtt azt mondta, hogy menjünk tankkal Budapest ellen. Ezt elmondta a sajtóban is. Legszívesebben már most lerohanná a szlovák hadsereggel Budapestet, csak nagyon nehézkes lenne most átjönni tankkal. De ha átjönne, akkor lehet, hogy Brüsszelbe ezt már meglátnák, egyébként meg nem.
És mi lehet a megoldás?
Szarka Tamás: Hát ha átjönne, akkor az jó lenne, mert akkor észrevennék…
Most komolyan!
Szarka Tamás: Ezt komolyan mondom! Ne süssön el senki fegyvert, de ő ezt a szélsőségekig akarja vinni! Éles helyzet van, baj van! Ha valaki nem reagál, a tömegek nem reagálnak, akkor ez még sokkal rosszabb lesz. Ha valaki abban ringatja magát, hogy találkozik a két miniszterelnök, egymás fejéhez dobál három papírdarabot, és ezzel vége, akkor téved.
fn.hu, Felvidék Ma
