Hyundai i20: Egy européer – Indiából

A koreai márka rohamtempóban bővíti „i” betűvel jelölt (Indiában gyártott) új modellcsaládját. Az i30/10 után gyakorlatilag egyszerre jelent meg a piacon az ix55-ös szabadidő-autó, valamint a Getzet felváltó i20. Elsőként a kompakt „20-ast” kaptuk meg tesztelésre. A koreai márka rohamtempóban bővíti „i” betűvel jelölt (Indiában gyártott) új modellcsaládját. Az i30/10 után gyakorlatilag egyszerre jelent meg a piacon az ix55-ös szabadidő-autó, valamint a Getzet felváltó i20. Elsőként a kompakt „20-ast” kaptuk meg tesztelésre.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Látni, nagyon is látni, hogy a kocsi formaterve a rüsselsheimi Hyundai-dizájncenterben készült. Ez a város ugyanis az Opel fellegvára, és az i20-as talán ezért is hasonlít feltűnően az új Corsára. Ami persze cseppet sem baj, lévén az is nagyon szép autó. Aztán van még némi Peugeot-beütés (hátsó lámpák), de a többi már tényleg eredeti. És szép, sőt kifejezetten izgalmas, lásd a gyönyörű ívben végződő oldalperemet, vagy a „csőbe ültetett” ködlámpákat. Tetszetős a lefelé ereszkedő oldalüvegezés is, amelyet fordított ívű karosszériaoszlop zár le. A kocsi egyébként 11,5 centiméterrel hosszabb a Getznél; ekkora növekedés még modellváltáskor is ritkaságnak számít egy kategórián belül.

Belvilág

„Régen a koreai autók a fényre csúnyuló lányokra hasonlítottak. Távolról és kívülről lehettek volna akár japánok is, de beszállás után az ülésekről és az anyagokról harsogott az olcsóság.” Ez a nem éppen hízelgő minősítés egyik magyarországi kollégánktól származik, de szerencsére már nem érvényes. Vagyis hát – nem egészen, hogy objektívek legyünk. Mert bizony még mindig sok itt a kopogós műanyag, de az összbenyomás ennek ellenére nem rossz.
A színes üléskárpit például kifejezetten feldobja a fekete utasteret, a műszerfal középső része is elegáns, a rádió és a számítógép adatait megjelenítő digitális kijelző környékét is ízlésesen alakították ki. Déja vu-érzet azért itt is van: a volánt mintha a Honda Civicből emelték volna át, éppen csak a teaszűrő-betét nélkül. A közel 300 literes csomagtartó a jobbak közé tartozik a kategóriában, ráadásul alacsony rakodóperemnek és a széles nyílásnak köszönhetően könnyen pakolható. A kocsit egyébként a második leggazdagabb Comfort szereltségben teszteltük, komplett légzsákkészlettel, elektronikus menetszabályozóval, USB-csatlakoztatóval ellátott mp3-as rádióval. A klímaberendezés azonban már itt is feláras volt; 600 euróért rendelhető meg.

Az országúton…

Mit szépítsük: az 1,2-es alapmotortól a gyári adatokban feltüntetett fogyasztáson kívül semmi jót nem vártunk. Viszont 78 lóerő is elég lehet akkor, ha 1. az autó önsúlya nem éri el az 1 tonnát, 2. mint teszteléskor általában, jobbára egyedül és üres csomagtartóval közlekedünk. Pedig a váltó nincs rövidre méretezve: 140-nél ötösben még csak 3800-at forog a motor! Viszont a rokonszenves fogyasztást éppen ez alapozza meg. A gyári adatok persze itt is illuzórikusak, de vegyes forgalomban gond nélkül beférhetünk az 5,5–6 liter közötti átlagba. A futóművet az autó karakterének megfelelően elsősorban a kényelemre hangolták, így igen hatásosan semlegesíti például a nálunk nagyon is sűrű úthibákat. Mindent egybevetve kellemes útitársunk volt a koreai újdonság, amelyet bátran oda lehet állítani olyan konkurensek mellé is, mint az Opel Corsa, a Ford Fiesta, a Peugeot 207 vagy a Mazda2.

Vas Gyula
(A szerző felvételei)