Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt, amikor 1941. június 22-én a Wehrmacht Barbarossa-hadművelete megindult, az olaszok és a románok még aznap, 1941. június 23-án a szlovákok, 1941. június 25-én pedig a finnek és a horvátok csatlakoztak. Mindeközben a Magyar Királyság lezárta a magyar–szovjet határt és a Szovjetunióval megszakította a diplomáciai kapcsolatot.
A „bolsevizmus elleni keresztes hadjárat” elött pár nappal, 1941. június 18-án 0 órakor a kassai VIII. hadtest (parancsnoka: vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagy) területén határvédelmi mozgósítás történt, s a támadás első napján – amikor a minisztertanács döntött a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról – lezárták a kárpátaljai magyar–szovjet határt és légvédelmi készültséget rendeltek el. E rendelkezés indokoltnak látszott, ugyanis a határ térségében megélénkült a légitevékenység, a szovjet légierő gépei a Vereckei- és a Tatárhágó környékén több ízben berepültek a magyar légtérbe és géppuskatűz alá vették a magyar állásokat.
A magyar határvédelmi erők 1941. június 25-ére befejezték a műszaki zárak telepítését, miközben a szovjetek kiürítették határmenti állásaikat és visszavonulásuk közben szisztematikus rombolásba kezdtek.
A szovjet légierő 1941. június 26-án felsőbb parancsra szlovákiai célpontok ellen intézett támadást, azonban a légiszemélyzet 1938 előtti térképeket használt – amelyeken még Csehszlovákia szerepelt az 1938–1939 közötti határváltozások pedig nem –, s így támadhattak magyarországi célpontokat. 12 óra 40 perckor három szovjet egymotoros I–16-os vadászgép alacsonytámadást hajtott végre a Rahó–Tiszaborkút vasútvonalon haladó 1701. számú gyorsvonat ellen. A légicsapás áldozatainak száma egy halott és 12 sebesült volt. 13 óra 7 perckor három – vélelmezhetően eltévedt szovjet SzB–3 – bombázó szórta ki gyilkos terhét Kassa városközpontja felett, mely támadás 32 emberéletet követelt és 280-an megsebesültek.
A szovjetek nem szándékosan provokálták Magyarországot, ezt csejtei Kristóffy József moszkvai nagykövet – akkor elhallgatott – távirata is megerősítette, ráadásul a szovjetek a kőrösmezei alacsonytámadást követően diplomáciai úton kértek bocsánatot. Kritikus helyzetükben amúgy sem volt érdekükben, hogy még egy állammal háborúba keveredjenek.
A magyar válaszlépés nem maradt el, az MTI másnap délelőtt 10 óra 10 perckor adta ki az alábbi közleményt:
„A szovjet légi haderőnek a csütörtöki nap folyamán magyar terület ellen intézett ismételt népjogellenes támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beállottnak tekinti.”
A hajnali órákban az ungvári VIII. „Ludas Matyi” és a X. „Sólyomszem” közelfelderítő repülőszázad két hullámban hajtott végre megtorló légitámadásokat a Kárpátok előterében (Stanislau, Rozanka, Tatarow, Nadworna).
Az időközben mozgósított budapesti gyorshadtest (parancsnoka: vitéz lófő dálnoki Miklós Béla tábornok) csapattesteinek 1941. június 29-ére kellett elérniük a menetkészültséget, a budapesti 1. gépkocsizó dandár Száldobos, Huszt, Felsőveresmart, a kassai 2. gépkocsizó dandár Tiszaborkút, Visóvölgy, a nyíregyházi 1. lovasdandár Técső, Máramarossziget központtal gyülekezett (A német–lengyel hadjárat tapasztalatai alapján szervezett gyorshadtest magyar viszonylatban modern seregtestnek számított, de fegyverzet és felszerelés terén elmaradt a német alakulatoktól).
1941. június 28-án a munkácsi 8. határvadászdandár az Uzsoki-, a Vereckei- és a Beszkidi-hágón, a máramarosszigeti 1. hegyidandár csapatai pedig a Pantyr- és a Tatár-hágón keresztül szovjet területre léptek. Az első magyar hősi halottak a másnapi Wyszkow környéki harcokban bevetett ökörmezői 10. határvadász-zászlóalj állományából kerültek ki.
1941. június 30-án az 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletekben felállt Kárpát-csoport ismét megalakult: a VIII. hadtestparancsnokság alárendeltségébe léptek a fentebb említett seregtestek.
A Kárpát-csoport 1941. július 1-jén lépett a német Dél Hadseregcsoport 17. hadseregének alárendeltségébe és bekapcsolódott a galíciai hadműveletbe, habár kezdeti előrenyomulásukat a szovjet rombolások és az esős időjárás akadályozta. 1941. július 9-én a Kárpát-csoport (8. határvadász-, 1. hegyidandár) Galíciában Magyar Megszálló Erők néven folytatta működését, míg a gyorshadtest a német Dél Hadseregcsoport közvetlen alárendeltségében 1941 őszéig vett részt a támadó hadműveletekben.
Babucs Zoltán hadtörténész/Felvidék.ma
