A régi szép aratóünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis.
A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon – méhében Jézussal – látogatta meg áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját.
Az aratási munkálatok miatt a magyar nép Sarlós Boldogasszony néven tartja számon a találkozás, a segítségnyújtás és az öröm jelképeként.
M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél (Fotó: Wikipédia)
A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány európai országban ma is július 2-án ünneplik.
S mivel ez a nap az aratás kezdetének idejét is jelezte eleink életében, ezért Sarlós Boldogasszony néven illették.
A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta a magyar nemzetnek, így tisztelve Jézus anyját, s a magyar nép az ünnepekhez igazodva nevezte el a Megváltó édesanyját, ezért utal a Sarlós Boldogasszony elnevezés az aratás kezdetére.
Pálnagy Zsigmond: Aratás (Fotó:Wikimédia)
Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen.
Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lukács 1. 46-55)
Sarlós Boldogasszony az áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma.
Ezért különös tisztelettel készültek az ünnepre, és egyes tájegységeken ezen a napon elkészítették „Mária pihenőszékét”.
„Mária pihenőszéke” régi szokás szerint (Fotó:Berényi Kornélia)
Egy fölvirágozott széket állítottak a ház elé, hogy ha arra járna az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie. Volt, ahol hímzett szőttessel leterített zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse fáradt lábát.
Ezen a napon gyűjtötték az asszonyok azokat a gyógynövényeket, melyeket a női panaszok gyógyítására használtak, amire aztán a pap áldását kérték.
Az aratásnak megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Valami beteljesült, beérett, befejeződött, amikor Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze, majd később mond ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
Mária és Erzsébet találkozása, ólomüveg, Sz.Klotild-bazilika, Párizs (Fotó: Wikipédia)
A régi szép Mária-himnusz így hangzik ezen a napon a katolikus templomokban:
„Erzsébethez jössz, Mária, méhedben Isten Magzata;
anyjában János felvidul, így jöjj hozzánk is gyámolul.
Siess, mutasd meg szent Fiad, hogy hit fakadjon, gazdagabb,
s dicséretednek jogcímét elismerjék már szerteszét!”
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
