Postoloprty – egy meglehetősen ismeretlen település Észak-Csehországban, ahol a második világháború végén az egyik legnagyobb tömegmészárlásra került sor. A néphadsereg katonái 1945 májusának végén és júniusának elején több ezer németet lőttek le, teljesen ártatlanul. A szomorú évfordulóról az Aktuálne.sk közöl cikket. A cikk közli, hogy 1947-ben felállítottak ugyan egy vizsgálóbizottságot, de a bűnösöket nem nevezték néven, és a vizsgálat eredménye sem került soha nyilvánosságra. A kommunista hatalomátvétel után pedig egyáltalán nem lehetett beszélni a szomorú esetről. A cseh Aktuálně.cz portálnak sikerült megszereznie az 1947-es akkori kivizsgálás dokumentumait, melyben a mészárlásért felelős személyek nyilatkozatai olvashatók.
„A németek annyi rosszat követtek el, hogy ezt soha sem fogjuk tudni nekik visszaadni, még akkor sem, ha naponta hajtanánk végre kivégzéseket“ – nyilatkozza például Vojtech Černý kapitány. Egy másik feljegyzésben pedig ez a megdöbbentő mondat olvasható: „Ha a német nemzet 25 millió embert tudott kivégezni, akkor nehéz másképp cselekedni, ha szeretnénk velük lépést tartani.“ A tömegmészárlás áldozatainak létszámáról nincsenek pontos adatok, és csak találgatások folynak azóta is. A cseh hírportál által megszerzett dokumentum körülbelül 2300 áldozattal számol, az exhumáció során azonban eddig csupán 763 embert sikerült azonosítani, akik között öt nő és egy gyermek is volt.
A tragédia történetéről röviden annyit lehet tudni, hogy 1945 májusának végén a csehszlovák néphadsereg egyik egységét az észak-csehországi Postoloprty településre vezényelték, azzal a céllal, hogy „megtisztítsák a területet“ a németektől. „A tábornok akkor ezt mondta nekünk: irigylem Önöket, mert nagy lehetőségük van itt, és jegyezzék meg, hogy csak a halott német a jó német“ – nyilatkozza Jan Čupka közkatona, akinek megdöbbentő mondatai ugyancsak az előkerült dokumentumban olvashatóak.
Az 1947-ben felállított vizsgálóbizottság jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy a németek kivégzésével valamennyi résztvevő katona egyetértett, ugyanakkor valamennyiük tagadta, hogy közvetlenül szerepet vállaltak volna a mészárlásban. „Abban az időben…egyszerűen mindenki azt mondta, hogy mindegyikük megérdemli és hogy többnek is ott kellene lenni. Mindenki egyetértett ezzel a dologgal“ – nyilatkozza a dokumentumban Marek kapitány. A vizsgálóbizottság tagjai a mészárlást a forradalmi időkkel magyarázták. „Talán azt lehetne felhozni mentségül, hogy rendkívüli, forradalmi időkről volt szó“ – olvasható az 1947-es vizsgálóbizottság jegyzőkönyvében. A bizottság tagjai közül többen javaslatot tettek arra, hogy az üggyel tovább már ne foglalkozzanak, és így történhetett, hogy az egészet le is zárták. A vizsgálat lezárta után rendelték el a testek exhumálását, teljes titoktartás mellett. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után pedig végérvényesen lezárták az egész ügyet, a vizsgálóbizottság elnökét pedig kirakatperben halálra ítélték, akinek azonban még időben sikerült emigrálnia.
A postoloprty-i tömegmészárlásról csak a rendszerváltás után, 1995-ben kezdtek újból beszélni, amikor helyi újságírók nyomozásba fogtak. 1997-ben már a rendőrség is vizsgálni kezdte az ügyet, és összesen három feljelentés történt. 2008-ben sikerült a nyomozóhatóságoknak két elkövető, Vojtěch Černý és Bohuslav Marek, nyomára bukkanni, de ekkorra már mindketten meghaltak, így elkerülték a felelősségre vonást.
u.i.
Hasonló sorsra jutott – ebben az időben – a kárpáti németek több, 1945-ben kitelepítésre ítélt csoportja, Brünn (Brno) mellett. Legtöbben Gölnicbányából és környékéről származtak. Köztük több magyar és néhány szlovák feleség illetve férj, akik házastársukkal együtt vállalták a halát. Erről, – egy szerencsés módon megmenekült asszony és gyermeke visszaemlékezése alapján – dokumentumfilm készült, amelyet 2007-ben mutatott be az MT1. (Megjegyzés: ddg)
Felvidék Ma, Aktuálne.sk, tt.
