Nem mindennapi eset történt a dunaszerdahelyi Jilemnický utcai szlovák alapiskolában, ahová elszomorító, hogy nagy arányban íratják be gyermekeiket a magyar szülők is. Az iskola egyik tanítónője büntetésből ötvenszer íratta le az órán egymás között magyarul beszélgető gyerekekkel, hogy „Az iskolában nem beszélünk magyarul”.
A Dunaszerdahelyi Hírnök legújabb számában és az újság honlapján is olvashatunk az esetről. Most olvasóinkkal is megosztjuk az elszomorító történetet.
„Tudomásunkra jutott, hogy a dunaszerdahelyi Jilemnický utcai szlovák iskola tanítónője büntetésből ötvenszer íratta le az órán egymás között magyarul beszélgető gyerekekkel, hogy „Az iskolában nem beszélünk magyarul”. Felkerestük az illető tanítónőt, majd az iskolaigazgatót, hogy megtudjuk, mi volt a célja ennek a büntetésnek.
A tanítónő:
Miért íratta le ötvenszer a tanulókkal ezt a büntetést?
– Mert szlovák iskola vagyunk, és mindig az én angolórámon beszéltek magyarul.
És ha szlovákul szórakoztak volna az órán egymás között, mit íratott volna le velük? Azt, hogy „Az iskolában nem beszélünk szlovákul?”
– Ez helyettesítésen volt, mindig megmondtam a tanulóknak, hogy csöndben beszélgethetnek egymás között szlovákul. Nem magyarul. Mert igyekszünk rávenni a gyerekeket, hogy szlovákul beszéljenek. Ez szlovák iskola, használják a szlovák nyelvet.
És ha egymás között angolul társalognának?
– Az nem jelentene semmilyen problémát.
Ön tudatában van annak, hogy milyen hatással van a gyerek pszichéjére, ha tiltják az anyanyelve használatát?
– Én nem tiltom. Azt mondtam, igyekezzenek szlovákul beszélni.
Ön tud magyarul?
– Igen, tudok.
Ön, ugye, szlovák iskolába járt.
– Igen.
Ha ön azt mondta a gyerekeknek, hogy beszélgethetnek egymás között, miért kellett ezért őket büntetni?
– Mert konkrét személyeknek többször is elmondtam, hogy ne beszéljenek magyarul, igyekezzenek szlovákul beszélni. Ez a többieket is zavarta, mert hangosan szórakoztak
magyarul.
Ha szlovákul szórakoztak volna egymás között az órán, milyen szövegű büntetést adott volna?
– /Hosszú hallgatás/ Én nem akarok semmi rosszat azoknak a gyerekeknek. Csak igyekszem, hogy tanuljanak meg jól szlovákul. Ha egymás között szlovákul beszélnének, akkor a szlovákot használnák kint is, így gyorsabban megtanulnának szlovákul. Ez az, amit akarok, semmi mást.
Az igazgatójuk korábban azt állította lapunknak, hogy a gyerekek egymás között nyugodtan beszélhetnek magyarul.
– De ez mindig angolon vagy szlovákórán volt, amikor helyettesítettem.
És ha földrajzórán történik, akkor hogyan reagált volna?
– Nem tudom.
Akkor van itt egy bizonyos elv, vagy nincs?
– Van. Azért, mert ez egy szlovák iskola. Tudom, hogy sok gyerek, a többség magyarul is beszél…
Magyarul „is”? Ezek magyar anyanyelvű gyerekek, és jóval kevesebb diákjuk lenne, ha ezek a magyar gyerekek nem járnának ide.
– Itt vannak szlovák gyerekek is, akik nem értik, amit a többiek mondanak.
Szokják meg, hogy olyan városban élnek, ahol magyarok is vannak. Épp itt tanulhatnának toleranciát.
– Én igyekszem nekik mindent tolerálni. Nem csinálom ezt mindig. Csak ha zavarják az órát.
Önnel is büntetést írattak az iskolában, ha magyarul beszélt a társaival?
-Én nem beszéltem magyarul az iskolában. Az ugyanis szintén szlovák iskola volt.
Peter Gajdoš igazgató:
„Iskolánk filozófiája nem büntetni a gyerekeket a magyar nyelv használatáért. Ha viszont a magyar szülők megbíztak az iskolánkban és hozzánk adták a gyerekeiket, ezt azért tették, hogy jobban megtanuljanak szlovákul, ezen a nyelven konverzáljanak, kommunikáljanak. Hogy ne féljenek beszélni szlovákul. És ez pont a szlovákórán történt. De a szünetekben és más órákon nem büntetjük, nem is tiltjuk, korlátozzuk a magyar nyelv használatát. Ez kivételes eset volt. A tanítónő a szlovákórán többször kérte a gyerekeket, hogy ne beszéljenek magyarul, és hibát követett el, amikor büntetést íratott velük. Ezért bocsánatot kér, figyelmeztetve lett arra, hogy ilyet nem lehet csinálni, ezek régi módszerek, hogy büntetésből valamit ötvenszer leírat. A tanítónő tudatosította, hogy hibát követett el. Ez egy fiatal, tapasztalatlan pedagógus. Ismétlem: mi nem tiltjuk a gyerekeknek, hogy a szünetekben vagy például a testnevelési órán egymás között magyarul beszéljenek.
Nagyon rossz iskola lennénk, ha tiltanánk. Ez itt , ahol vagy 87 százalékot tesz ki a magyar nemzetiségű lakosság aránya, nagyon érzékeny téma. Nagyon örülünk, hogy a magyar szülők megbíznak az iskolánkban. Ezért nem engedhetjük meg, hogy büntessük a gyerekeket az anyanyelvük használatáért. És ez el van mondva a pedagógusoknak is. Nem lehet azt követelni, hogy a gyerekek csak szlovákul beszéljenek, ezt ostobaságnak tartom. Ez hiba volt, a tanítónő rosszul fogalmazott, nem azt kellett volna íratnia, hogy az iskolában, hanem hogy a szlovákórán nem beszélünk magyarul.”
A tolerancia ellenpéldája
Peter Gajdoš igazgatónak a tanulók egymás közti magyar beszélgetése iránt tanúsított megengedő magatartása rokonszenves, de igazgató csak egy van, és nem állhat ott folyton minden beosztottja mellett. Ráadásul ő olyan vidéken nőtt fel, ahol az iskolában nem okoztak gondot a szlovákul nem tudó magyar nebulók. A tanító néni viszont több kollégájával együtt olyan iskolában szocializálódott, ahol finoman szólva változatos módszerekkel igyekeztek a magyar gyerekekkel elsajátíttatni a felsőbbrendű nyelvi normaként kezelt szlovák nyelvet. Neki ez a természetes, ebben nőtt fel, pedagógusként is ezt adja tovább. Eszébe sem jut elgondolkodni azon, vajon hogy viszonyulnak majd a tiltott nyelvhez és beszélőihez a tanítványai? Amit tiltanak és büntetnek, az nem lehet jó. Ezt szűri le a gyerek, aki még feltétlenül hisz a tanító néninek, és tapasztalatok híján hajlamos fehérnek vagy feketének látni a dolgokat. De milyen lesz a magyar gyerek önbecsülése, ha azt tapasztalja, hogy az államnyelvet beszélő társaiéval ellentétben az ő nyelve nem érték? Vajon hogy nevelődik toleránssá a szlovák gyerek, ha nem tanulja meg elfogadni a kisebbség nyelvét? És hogy valósítják
meg a Jilemnický utcai pedagógusok az iskola egyik fő feladatát, a harmonikus személyiségfejlődés elősegítését?”
Dunaszerdahelyi Hírnök, Vojtek Katalin
