A népszerű komáromi pszichológus, volt országgyűlési képviselő, Dr. Bajnok István 69. születésnapjára Diagnózisok címmel könyvet adott ki, barátja Batta György segítségével.
A könyvben a szerző saját versein kívül a vele készült interjúk is megtalálhatóak, valamint számos olyan fontos gondolat, írás amelyet másokkal is szeretne megosztani, főleg az anyanyelvi oktatás területén. Bajnok István könyve Tamási Áron „Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.” idézettel kezdődik.
A szerző a könyv előszavában, amelyet „szerecsen-mosdatásnak” nevez, így fogalmaz:„Mint Karinthy egyszeri kisdiákja, én is megpróbálom megmagyarázni a bizonyítványom. Hosszú, (42 éves) orvosi gyakorlatom alatt megtanultam a dolgoknak, állapotoknak a pontos, precíz és rövid megnevezését. Ez a diagnózis. Az íráskényszer egy olyan, már-már beteges állapot, amikor az ember kényszert érez leírni – ha nem tudja másképp közölni – gondolatait, anélkül, hogy önkritikát gyakorolna. Másik forrása az íráskényszernek, ha megkérik az embert, mondjon mar véleményt erről-arról; s a baráti kérés nekem parancs. Minden embernek van diagnózisa, ha tud róla, ha nem. Néha több is. A következő fejezetek egy-egy diagnózist jelentenek. Ezúton kérek elnézést minden érzékeny lelkű és műértő olvasómtól, amiért ezt a kiadványt „elkövettem”. Védelmemre csak a választott mottót tudom felhozni.”
Neves írónk, a szintén komáromi Batta György a következőképpen jellemzi Bajnok Istvánt: „Dr. Bajnok István orvos (pszichiáter, gyermekpszichiáter és addiktológus). Életkísérő tünetek: szenvedélyesen szereti a szülőföldjét és az unokáit; nagy szakértelemmel és lelkesedéssel segíti feleséget a főzés egyes fázisaiban: szikrázó tehetséggel megáldott közösségszervező: az anyanyelvi oktatás védelmezője a társadalmi berendezésektől függetlenül; mint házigazda vagy vendég ragaszkodik az evés-ivás szertartása időpontjainak rögzítéséhez forgatókönyvben, s annak betartását folyamatosan ellenőrzi zsebóráján: a sportesemények állandó nézője fotelből, képernyőn – a magyar versenyzők heves buzdítása közepette: az orvoslást hivatásnak tekinti és lelkiismeretességgel gyakorolja; mint a mindenkori társadalom torzulásainak bírálója nem retten meg a vizsgálati fogságtól sem; ha kell, parlamenti képviselő vagy országos alelnök a Csemadokban; boldogan beszélget hajnalig a barátaival; olykor verset, vezércikket, aforizmát ír, illetve felkérésre őrült témákról elmélkedik; felelősséget érez a közösségért akkor is, amikor az éppen nem divat; gyakran vezet gépkocsit, de a motor gyertyájáról még mindig azt hiszi, hogy az azonos a születésnapi tortan pislákoló kanócos rudacskával; minden értelmesnek látszó, mások épülését szolgáló kezdeményezés támogatója, illetve résztvevője, stb.
A diagnózis felállítása idején a páciens ugyan visszavonultan él, de közben még több olvasással és elmélkedéssel múlatja idejét és tölti fel megfáradt akkumulátorát. Igy hát, függetlenül mai állapotától bizton állítható, hogy a diagnózis: egy hősiesen küzdő, sokoldalúan tehetséges, becsületes ember munkálkodik a magyar jövő építésén most is. Igazolásul álljon itt ez az akár laboratóriumi adathalmaznak is tekinthető könyvecske.”
Bajnok István az Együttélés prágai parlamenti képviselőjeként is szolgálta a szlovákiai magyar közösséget. A Csemadokban elvégzett több évtizedes munkája örökre emlékezetessé teszi személyét a jövő számára. Gyermekpszichiáterként sokat tett a szülők meggyőzése érdekében, hogy csemetéiket anyanyelvű iskolákba írassák. Munkásságát Komárom Város Önkormányzata a Pro Urbe díjjal jutalmazta 2001-ben. A Csemadok részéről pedig Életmű Díjban részesült 2010-ben, a Magyar Kultúra Napján több évtizedes eredményes közművelődés szervezői tevékenységéért.
Felvidék Ma
