Az emberek életében, de még inkább egy szórványban élő közösség életében különösen fontos szerepet játszik a társasági élet, melynek közösségmegtartó és formáló hatása van – vallják a pozsonyligetfalusiak, akik idén Sopron és környékén kirándultak.
Ennek érdekében (is) rendezte meg 2012. június 16-án a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete a már hagyományos tanulmányi kirándulását. Idei kirándulásunk útvonala Sopron és környéke volt. Az időjárást illetően nagy szerencsénk volt, mivel az egész heti esős, hideg, borongós időjárást szombatra egy verőfényes, forró, de remek nap váltotta fel.
Kirándulásunk első megállója Eisenstadt (Kismarton, Želiezno) – Burgenland székhelye volt. Német és horvát neve vasvárost jelent, ami az egykori virágzó vaskereskedelemre enged utalni. Eisenstadt temérdek látnivalót kínált. Fő nevezetessége az Esterházy-kastély és a hozzá tartozó hatalmas „angolkert”, melyet 1797-től kezdtek kiépíteni és ez lett az első magyar tájképi kert. Érdekessége, hogy eredeti állapotában megmaradt, gondozzák, ápolják és térítésmentesen látogatható. A híres narancsház pedig különböző rendezvényeknek ad otthont. Ott jártunkkor éppen esküvői szertartáshoz és lakodalmas ebédhez készülődtek. A parkban található térképen meg volt jelölve, hogy a környéken hol található még angolkert. Nagy meglepetésünkre a táblán Oroszvár, Malacka és Máriatölgyes (Dubnica nad Váhom) helységek neveit olvashattuk. Máriatölgyesen annak idején, az akkori tulajdonosok, az Illésházyak, szintén létesítettek narancsházat. Sajnos, a felsorolt angolkertek egyike se maradt meg az utókornak, romokban állnak, vagy teljes egészében megsemmisültek.
Eisenstadt után Fraknó (Forchenstein) várát látogattuk meg, mely a 17. század eleje óta szintén az Esterházy család tulajdonát képezte. Itt található a titokzatos családi kincstár, mely az eredeti helyén, eredeti állapotában látható Európában.
Állomásunk következő helye Lockenhaus (Léka) vára volt, melyet Közép-Burgenland egyik legszebb várának tartanak. Egy ideig a Nádasdyak birtokolták, de miután Nádasdy Ferenc országbírót a Wesselényi-féle összeesküvésben történő részvételéért megfosztották vagyonától, majd kivégezték, az elkobzott birtokot Esterházy Pál vette meg és egészen a 20. század elejéig a család tulajdonát képezte. 1956-ban a várat Paul Anton Keller író megvásárolta, majd múzeumot és szállodát létesített benne.
Lékánál elhagytuk Ausztria területét és utunkat már Magyarországon folytattuk, Kőszeg irányába. Kőszeget az ország ékszerdobozának tartják, mely elsőként nyerte el „Az év települése” megtisztelő címet. A Jurisics-vár elővárában található Főnix-házban megtekintettük Európa legszebb marcipán kiállítását, a Szamos Marcipán Mesegalériát, ahol marcipánszobor formában szinte életre kelnek a meseirodalom ismert alakjai. A pincehelyiségben pedig megtekintettük a 14 magyar borvidéket bemutató érdekes galériát.
Kirándulásunk következő állomása Sopron, a hűség városa volt. Nagy érdeklődéssel tekintettük meg többek között a város legújabb nevezetességét, a Hűség – kútját, melyet 2003. június 20-án avattak fel, emléket állítva ezzel az 1921. évi népszavazásnak, amikor Sopron és még nyolc község fejezte ki Magyarországhoz tartozásukat. Hazaindulásunk előtt a tikkasztó melegben jól esett megpihenni a Generális Étterem, az egykori Tábornok – ház szépen megterített, óriási leanderekkel körülövezett nyári teraszán. A Tábornok-házban egy ideig Mátyás királyunk is vendégeskedett, amiről az egyik emléktábla tanúskodik. Maga az épület középkori eredetű, de a 17. században Lackner Kristóf polgármester tulajdona volt, aki a házat a városra hagyta. A kapu felett a mai napig látható Lackner Kristóf címere és jelmondata: „FIAT VOLUNTAS TUA” (Legyen meg a te akaratod).
Zsidek Veronika, Felvidék.ma