A Východoslovenská Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja kelet-szlovákiai napilapja, 1945. június 24-ei, vasárnapi száma a 3. oldalon a következő tudósítást jelentette meg, melyet Szlovákia Hírügynökségétől vett át [ZAS – Zpravodajské agentúra Slovenska]. A tendenciózus cikk így szól:
„A kassai szlovákok veszett üldözője,
Csatáry letartóztatva
kassai népbíróság elé kell állítani
ZAS – Kassa, június 23.
A magyarországi biztonsági szervek Veszprémben letartóztatták Csatáry rendőrkapitányt, az ismert nyilast, akit a szlovák közvélemény keleten jól ismer, kegyetlen kassai magyar uralma idejéből.
Mivel a kassai és környékbeli szlovákok ismert üldözőjéről, közismert kollaboránsról van szó, a kassai szlovák közvélemény joggal követeli, hogy Csatáry kapitányt szlávellenes és fasiszta tevékenysége miatt, Kassán állítsák népbíróság elé.”
Ha most eltekintünk attól, hogy Kassán még akkor nem létezett szlovák közvélemény, s nyilván az antiszemita és nacionalista hullám miatt, a magyar zsidók üldőzéséről egy szó sem esik a cikkben, akkor mindenképpen figyelemreméltó, hogy Szlovákia hivatalos hírügynöksége ezt a hírt közzétette. Nyilvánvalóan hivatalos magyar forrásokból kellett merítenie. De ez nem lehetett az MTI, mert korabeli híranyagában egy halvány utalást sem találtam Csatáryra.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2012/8/35201b.JPG” width=”160″ height=”106″ title=”A kassai zsidóság tragédiája” }A kassai zsidóság tragédiája{/japopup} Görög Artúrnak, a kassai Zsidó Tanács tagjának, volt „szerencséje” Csatáryt közelebbről ismernie. Visszaemlékezései, melyek egy részét kéziratban, illetve sokszorosítva terjesztette és valamikor az 1960-as években vethette azokat papirosra, a következőket írja Csatáryról: „S legyen megörökítve az emberbőrbe bújt bestiák neve. A megpróbáltatások és a tovatűnő viharzó idők elfeledtették a legtöbb gonosztevőt, de kitörölhetetlenül megmaradt a két legfőbb véreb neve. Horváth rendőrigazgató [helyesen: rendőrkapitány-helyettes – BZ] az egyik és Csatáry fogalmazó a másik. Úgy tudjuk, az igazság sujtókarja utolérte mindkettőt. Az első Budapesten hóhérkézre került [Horváthot valóban halálra ítélték, de kegyelem folytán, életfogytiglani börtönbüntetést kapott – BZ], és a másik Pécsett 20 évi fegyházra lett ítélve. De felér ez a sok fájdalommal és szenvedéssel, amit okoztak?!” (A kassai zsidóság tragédiája, é.n., Kassa, 10. oldal). 1991-ben Izraelben Görög munkája megjelent egy kötetben magyarul, héberül és angolul. Címe: „A kassai zsidóság története és gallériája” [!]. Ebben a munkájában a 271. oldalon szó szerint megismétli az elébb idézett szöveget. Csatáryról a 197. oldalon is megemlékezik: „Ezekben az aljas embertelenségekben elöl járt Horváth rendőrigazgató és legszorosabb munkatársa, a magas csizmájában peckesen lépegető és horpadt mellű Csatáry fogalmazó. Az utóbbi gyakran keresett fel bennünket és folytonos rikoltozásával és korbácsa hadonászásával rémítgette a szegény porig süllyedt áldozatokat. Ha pedig úri kedvtelése úgy tartotta, akkor még rájuk is sújtott és a bestia nem tett különbséget férfi és nő között.”
Összefoglalva. Csatáryt 1945 júniusában Veszprémben letartóztatták, és ha Görög értesülése helytálló, akkor Pécsett húsz évre ítélték. Tehát a veszprémi rendőrségen ebből az időből valamilyen erre vonatkozó iratnak léteznie kell ugyanúgy, mint a pécsi bíróságon, illetve levéltárban.
Hogy azután miképpen sikerült Csatárynak megszöknie, azt egyelőre homály fedi. Mindenképpen önleleplező, hogy az egykori rendőrfogalmazó és gettó-parancsnok mielőtt hazatelepült volna, komoly nyomozást folytatott, hogy kiderítse, nem kell-e tartania bármiféle megtorlástól. Ha lelkiismerete tiszta lett volna, akkor erre nem lett volna szükség.
Kassán 1994. május 19-én konferenciát tartottak „Kassa és a zsidók deportálása 1944-ben” címmel. Ekkor Štefan Eliáš, kassai levéltáros is előadást tartott „A kassai zsidók tragédiája a faji üldöztetés keretén belül 1938 – 1945 között” címmel. Az előadásokat még ugyanabban az évben kötetben is kiadták. A kötet címe azonos a konferenciáéval. Akkor Eliáš a következőket mondotta: „Öreg korára azonban a kanadai rendőrség kezén fennakadt L. Csatári [!], akinek új büntetőeljárása Kassa antifasiszta közvéleményét érdekelhetné…” (Júrová Anna – Salamon Pál /szerk./: Košice a deportácia Židov v roku 1944, 119. o.) Érdekes módon erre a megjegyzésre akkor senki sem figyelt föl és feledésbe merült. Pedig nyilvánvaló, hogy Szlovákiában jó néhányan – hivatalból – ismerték Csatáry tartózkodási helyét s arról is volt tudomásuk, eljárás indult ellene. Mégis 17 év telt el, mintha mi sem történt volna. Érthetetlen ugyanúgy, mint az előbbi eset.
A fentiek nyomán feltételezhető, a magyarországi levéltárak választ adhatnak arra a kérdésre, közvetlenül a háború után, mi történt Csatáryval.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35003,34967,34956,34882,33980″}
