Íme, a laza, öt részből álló sorozat második része. Ezúttal összpontosítsunk a párkányi választási körzetre.
Ezt az írásomat nem akartam közreadni a választások előtt és között, nem akartam ezzel befolyásolni a megyei választás kimenetelét a párkányi választási körzetben. A megyei választások, a választási kampány tanulságait azonban le lehet, sőt le kell vonnunk.
2010-ben, a parlamenti választást megelőző választási kampányban az MKP helyenként konfrontatív, agresszív, támadó hangot ütött meg. Nem aratott ezzel osztatlan sikert. Nem jött be a taktika, részben ennek következtében búcsúzott el a párt a törvényhozástól.
Az okos ember mások kárából tanul. Nem így a Most-Híd megyei képviselőjelöltjei a párkányi választási körzetben. Esetenként agresszíven támadtak, személyeskedtek. Miközben meg voltak arról győződve, hogy a választók többségében új arcokra szavaznak majd, hiszen ezt mondta nekik a szociológus. Nekik sem jött be, rossz, agresszív stratégiát választottak és keveset kampányoltak.
A FB-bejegyzésben leírt reakcióban egyikük azt hangoztatta, hogy a taps nem való a templomba. Való igaz, a szentmisén nem szabad tapsolni. Ám egy keresztény együttes templomi hangversenyén – amely minden bizonnyal a templomba kívánkozik – a hallottakat illik megtapsolni, amennyiben a gyönyörű zenei élmény magával ragadja a résztvevőket. Így tesznek Rómában, Bécsben, de Bényben és Barton is. A Hajnalvándor keresztény együttes mennyei ihletésű zenéje egyértelműen templomba való. Szövegeiről, üzeneteiről nem is beszélve.
Az ügy pikantériája, hogy a FB-bejegyzésben leírt kritika megfogalmazója, a Most-Híd képviselőjelöltje saját községében, Bényben jelen volt a keresztény együttes hangversenyén és a hallottak, a gyönyörű templomi muzsika őt is magával ragadta, tapsra késztette. Csakúgy, mint jelölt-kollégáját, aki csakugyan elfogadta meghívásunkat. Saját községében, Barton ő is részt vett a templomi hangversenyen és a hallottakat ő is tapssal jutalmazta. Miről szólt tehát a reakció, a polgármesternő kampánybejegyzése, mely szerint a taps nem a templomba való?
Választási kampányunk során a képviselőválasztást illetően nem foglalkoztunk másokkal, a Most-Híddal sem, ki sem ejtettük pártjuk és jelöltjeik nevét a szánkon. Mi őszintén, tisztelettel hívtuk meg ellenjelöltjeinket a templomi hangversenyekre, kinyújtottuk a baráti jobbot. Kampánygyűléseikről azonban azok a hírek jöttek vissza, hogy nem fogadták el azt, acsarkodtak és személyeskedtek. A Most-Híd bényi kampánygyűlésével kapcsolatban volt némi értelmezési vita, azonban a csúzi acsarkodást bevallották sőt, Szőgyénben még rátettek volna egy lapáttal, ha lett volna közönségük. Mivel nem volt, a hidas jelöltek csalódva hazamentek. A szőgyéniek már nem voltak vevők a személyeskedésre, az acsarkodásra.
A választás eredményének sajátos következménye van Bényben. A polgármesternő, a hidas megyei képviselőjelölt felszólította az MKP helyi szervezetének elnökét, aki egyben a Csemadok helyi szervezetének is az elnöke (előfordul ez, kisebb településeken kevesen vállalják a nyilvános kiállást, különböző szervezetek vezetését, gyakran „halmozottan áldozza fel” magát ugyanaz a személy) hagyja abba a politizálást, máskülönben az általa vezetett Csemadok szervezet nem kap többé támogatást a község kasszájából. Figyelem, nem a polgármesternő egyéni anyagi támogatásáról van szó, hanem a bényi lakosok közös költségvetéséről! Amennyiben ő a Híd helyi elnöke volna, az rendben lenne? A felszólítás egyébként nehezen értelmezhető, hisz a polgármesternő a falujában toronymagasan megnyerte a megyei választást.
A második fordulóban a körzeti választási bizottság fokozott ellenőrzést tartott Barton és Bényben, mivel e községekben a körzeti átlag feletti, kimagasló részvétel volt (pontosabban kimagasló számú szavazócédula került az urnába) a választás első fordulójában és a helyi hidas polgármesterek, megyei képviselőjelöltek falvaikban a többi jelöltet utcahosszal lekörözték. Bizonyára megvolt a körzeti választási bizottság tagjainak indoka, miért tettek fokozott ellenőrzést a két településen a választás második fordulójában. Bár az első fordulóban tették volna!
Kampányrendezvényeinkre szép számmal eljött a nagyérdemű, azonban a fiatal korosztály gyéren vett részt a rendezvényeken. Tisztelet a kivételnek! Pedig a kampányzáróra a fiatal, 17 éves, pacsirtahanggal megáldott, potenciálisan világsztár énekesnőt, Radics Gigit hívtuk meg, aki igazán becsalogathatta volna korosztálya képviselőit a rendezvényre.
A párkányi kultúrház megtelt, nem ezzel volt a baj, sőt. A fiatal korosztályt hiányoltam. Nem tudom, mivel járhatnánk kedvükre, mi tudná kicsalogatni a fiatalokat sajátos, magukba zárkózó világukból. Mivel érhetnénk el, hogy jelentősebben vállaljanak szerepet a közügyekben? A jövő nemzedéke nem lehet ennyire passzív. Nem lesz, aki a társadalmi folyamatok élére álljon a jövőben, aki a közügyekben jelentős szerepet vállaljon a következő években.
Végül, mindebből levonva a tanulságot: az embereknek elegük van az örökös egymásnak feszülésből, az acsarkodásból és a sárdobálásból. A korrekt kampány, a fej-fej melletti küzdelem helyett bizony esetenként megjelent ez a jelenség is a megyei választási kampányban. Máshol pedig a vízipóló. Rettentően káros, hogy ennyire megosztott a szlovákiai magyarság politikai képviselete. Ami megadatik a többségi nemzetnek (politikai pluralizmus), az hihetetlenül káros a magyarságnak. Arra sarkalljon bennünket mindez, hogy találjuk meg az egymáshoz vezető utat! Minél hamarább.
Politikai megosztottságunk csupán egyvalakiknek tetszhet, akik bizonyára gyakran tapsolnak ennek a helyzetnek: a szlovák pártoknak. A kiürült politikai teret vígan elfoglalják! Meddig fogjuk ezt tűrni? Meddig hagyjuk, hogy megosztottságunk végett a magyar szavazatok fele továbbra is a kosárban végezzen? Teljesen mindegy, melyik térfélről. Hisz közösségünk jövője, régiónk fejlődése a tét. Aki ezt nem érti meg, aki ez ellen tesz, azt bizonyára más célok vezérlik, nem közösségünk és régiónk erős érdekképviseletének elérése.
Farkas Iván, az MKP alelnöke{iarelatednews articleid=”42838″}
