Érdekes és tanulságos kiállítás nyílt május 7-én a komáromi Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében, amely az iskola, az oktatás mintegy másfél évszázadra visszanyúló történetét tárja a látogatók elé. A kiállított tárgyak, tankönyvek, osztálykönyvek, bizonyítványok, fényképek, órarendek és tanszerek a lévai Barsi Múzeum, az érsekújvári Thain János Múzeum és a Duna Menti Múzeum gyűjteményéből származnak.
Különös érzés tölti el a terembe belépőt, akinek a lelki szemei előtt a múlt ködén át óhatatlanul felsejlik a jóságos tekintetű néhai Tanító úr „nemzet lámpásává” magasztosult alakja, amint a betűvetés, olvasás és a számok tudományára oktatja a nemzedékek által elnyűtt padokban feszengő nebulókat, akiknek a súgása-búgása rögvest elhal és ültükben feszesen kihúzzák magukat, amikor a félve tisztelt pedagógus olykor a nádpálcájával a levegőbe suhintva ad némi nyomatékot mondanivalójának. Szinte látni véljük a fehérre meszelt falú iskolát hívogató ablakaival, érezzük az olajozott fekete padló semmihez sem fogható különös szagát, halljuk a katedra nyikorgását, és szívesen megsimogatnánk Nyilas Misi, Bicebóca, Nemecsek Ernő és társaik által koptatott padokat.
A merengésből Mácza Mihály történész, a kiállítás kurátorának a szavai röppentenek vissza a mai valóságba: „A kiállítás anyagát történelmi időszakok szerint rendeztük, hiszen a mindenkori társadalmi-politikai változások kihatottak az ifjúság oktatásának módjára és tartalmára” – magyarázza, majd így folytatja: „Az első ilyen időszak az 1868-ban elfogadott, az általános tankötelezettségről szóló törvény és az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban bekövetkezett összeomlása közötti időszakot öleli fel. Ezt követik az impériumváltástól a bécsi döntésig terjedő évtizedek, azaz az első Csehszlovák Köztársaság kora, majd a Felvidék visszacsatolásától 1945-ig terjedő időszak, illetve a magyarok jogfosztottságát követő éveket követően az 1989-es rendszerváltásig tartó időszak.”
Már egy évvel az 1868-ban hozott, általános tankötelezettségről szóló törvény elfogadását követően Komáromban megalakult a községi elemi iskola, majd 1870-ben a római katolikus iskola is külön fiú- és lányosztályokkal. Hét évvel később a római katolikus, úgynevezett Simor-zárdával bővült a város iskolahálózata, amelyet lányok részére nyitottak. Az elemi fiúiskola a Majláth Gusztáv által építtetett épületben folytatta működését. Említést érdemel továbbá, hogy már 1861 óta zeneiskola is működött a városban. További előrelépést jelentett az oktatás terén, amikor 1883-ban tanonciskola létesült a községi iskola keretében, majd 1892-ben megalakult a polgári leányiskola és négy évvel később a polgári fiúiskola is. Számottevő változás következett be Komáromban 1908-ban, amikor az addigi bencés algimnázium nyolcosztályos gimnáziummá bővült és impozáns saját épületet kapott. A közigazgatásilag a városhoz tartozó Gadócon a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján létrejött a mezőgazdasági szaktanintézet. A trianoni békediktátumot követően megalakult Csehszlovákiában Komárom iskolahálózata is szlovák tannyelvű elemi és polgári iskolával bővült, majd a harmincas években megnyitotta kapuit a szlovák tannyelvű gimnázium és a magyar tanítási nyelvű református tanítóképző. A bécsi döntést követően a szlovák iskolák megszűntek, ám 1945 után ismét felújították működésüket, miközben megszüntették a magyar iskolákat, amelyekben a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején indult meg ismét az anyanyelven folyó oktatás. Az „Iskola a múltban” című kiállítás utolsó korszaka az 1989-es rendszerváltással zárul, amikor megszűnt a totalitárius társadalmi rendszernek és ideológiának alávetett oktatás iskoláinkon.
A Duna Menti Múzeumban megnyílt kiállítás anyagát vándorkiállítás formájában Nyitra megye több városában is bemutatják. A nyár folyamán elsőként a tapolcsányi múzeumban lesz látható.
A további kapcsolódó fényképek fotógalériában megtekinthetőek ITT.
Németh István, Felvidék.ma
(A szerző felvételei){iarelatednews articleid=”53471,53588,53464,53345,53249,53187,53208″}
