Első alkalommal tartottak egésznapos konferenciát Veszprémben a magyarországi nemzetpolitikai és nemzetstratégiai intézetek június 11-én. Tegnap az összefoglaló első részét bocsátottuk olvasóink rendelkezésére. Íme a második.
A veszprémi vendéglátók után Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke tartott bevezetőt, majd Duray Miklós, Maleczki József nyelvész és a szintén felvidéki Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke beszélt arról, hogyan lett a státusztörvényből – kedvezménytörvény. Ezt követően kaptak szót a többiek.
Rákóczi Krisztián, a 2011 végén megalakított Nemzetpolitikai Intézet munkatársa azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy nemzetstratégiát csak kormány alkothat és ő is fogadhat el. Szerinte a legfontosabb most nemcsak a számbeli, hanem a szellemi gyarapodás szükségességét tudatosítani. Pillanatnyilag az autonómiák elérése tűnik annak a keretnek, amely a leginkább képes a külhoni magyarság fennmaradását biztosítani. Ennek és mellette az intézményteremtésnek azért van rendkívüli jelentősége, mivel a magyar nemzet határai addig terjednek, ameddig magyar intézmények vannak.
Rákóczi Krisztián elmondta azt is, hogy büszke arra a Nemzetpolitikai alapismeretek című tankönyvre, amelyet nem egészen két éve mutattak be Budapesten a Közszolgálati Egyetemen. Egyébként ez az első ilyen jellegű kiadvány, amely a közigazgatásban elhelyezkedni kívánó diákok számára ma Magyarországon kötelező.
Hasonló tantárgyat sikerült Garaczi Imrének, a Veszprémi Magyarságtudományi Kutatások Műhely vezetőjének az akkreditációs bizottsággal már 2005-ben elfogadtatnia. A tantárgyat azóta oktatják a Pannon Egyetemen – tudhattuk meg tőle.
A délvidéki Korhecz Tamás szerint a magyar nemzetpolitikának az elmúlt 25 évben legfeljebb részsikerei voltak. A belgrádi Union Egyetem tanára úgy látja, kifejezetten üdvözlendő, hogy a magyar alaptörvény célkitűzése az: a külhoni magyarok a szülőföldjükön gyarapodjanak! A Délvidéken viszont az elmúlt negyedszázadban hatványozottan folytatódott a magyarság számbeli csökkenése, sokkal jobban, mint a Kárpát-medence bármely más magyarlakta régiójában. Korhecz szerint ez alatt az idő alatt mindvégig hiányzott a magyar nemzetpolitikából a stratégiai tervezés. Egy stratégia egyébként is csak akkor tud sikeres lenni, ha tartalmát illetően a társadalomban konszenzus van – amit Korhecz a stratégiák „társadalmasításának” nevezett. Az is fontos, hogy e stratégiáknak felelősei legyenek – állapította meg.
Az is hiányzott továbbá – folytatta Korhecz –, hogy e stratégiák hasznosulását mértük volna! El kell ismernünk, hogy nem éltünk a stratégiai tervezés adta lehetőségekkel! A külhoni területek közül az egyetlen régió a Délvidék, ahol 2010 és 2014 között 8 ágazati stratégiát alkottak. Fontos lett volna, hogy e stratégiák ne csak a magyarországi, hanem az erdélyi és más külhoni stratégiákkal is legalább beszélő viszonyban legyenek! További probléma – és ez „rímelt” a Szász Jenő bevezetőjében említett példára –, hogy a humán erőforrások nem mindig adottak. Hiányoznak – ezen kívül – az irányított nemzetpolitikai kutatások is. Korhecz nem győzte hangsúlyozni, hogy náluk különösen katasztrofális a demográfiai helyzet. Általában az asszimilációt, elvándorlást és a népszaporulatot szokás ezért okolni, pedig a sorrend fordított! A népességcsökkenésnek a népszaporulat visszaesése a fő oka!
Kapcsolódási és stratégiai pontok az oktatás és a kultúr-diplomácia területeiről – a 2007-ben alakult Balassi Bálint Intézet részéről Zsámboki Marcell oktatási és tudományos igazgató elmondta, hogy a főként nyugati szórványként jellemezhető diaszpóra számára magyar nyelvi és magyarságismereti képzésük igen népszerű. És itt nemcsak az egyetemistákat, hanem az egyetemre készülőket is említette! Szólt az intézet immár hagyományosnak tekinthető programjaikról, az e-magyar iskoláról, a Márton Áron szakkollégiumi rendszerről, a Julianus testvériskola-programról. A magyar külképviseletekkel együttműködve oktatói állomáshelyek létesítésébe fogtak. 2012 óta igen népszerű a Reconnect Hungary Program, amelyet New York állam kormányzójával és amerikai magyar alapítványokkal együttműködve annak érdekében kezdtek el szervezni, hogy az Egyesült Államokban élő, tízen-huszonéves fiatalok megismerhessék családjuk múltját és gyökereiket.
A hagyományos mellett egy teljesen új magyar közösséggel szembesült a Londoni Magyar Kulturális Központ, hiszen a Közép-Európából Nagy-Britanniába kiáramlott magyarság száma mintegy százezres nagyságúra becsülhető. 2012-ben szervezték meg társadalmi szervezeteik számára először az úgynevezett Magyar Csúcstalálkozót. Zsámboki Marcell Nyugat-Európából két további magyar intézetet említett: a brüsszelit és a stuttgartit. Utóbbiban a magyar, mint idegen nyelv elismertetése ma a legaktuálisabb feladat.
A Kolozsvárról érkező Vetési László szórványkutató egy hatalmas értékrend váltásra hívta fel a figyelmet. Egyre kevésbé igaz, hogy az a magyar, aki magyarul beszél, illetve magyar kultúrát fogyaszt, közben pedig az átlag-színvonal folyamatosan romlik. Ez azt jelenti, hogy hiába Rákóczi valakinek a neve, ha egy szót sem tud magyarul. Megváltoztak a migrációs irányok is. A nagyvárosi magyar szórvány pedig – magára van hagyatva. A politikai szféra átengedte az ügy kezelését az egyháznak. A kettős állampolgárság intézménye pedig – tapasztalata szerint – a szórvány esetében inkább felgyorsította annak felszívódását.
Vetési szerint, ami az autonómia kérdését illeti, nagymértékű az elbeszélés egymás mellett, ami a szórványokban kizárólag a szorongást növeli. A Balassi Bálint Intézet anyagai pedig nincsenek a „szórvány nyelvére” lefordítva, így el sem jut hozzá. Megoldást a lokális társadalom szintjéig való leereszkedés jelenthetné – állította az erdélyi szórványgondozó.
„A Kárpát-haza gazdasági és geostratégiai pozíciói és perspektívái” című előadásában Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese kijelentette, hogy van alapja annak a megállapításnak, miszerint 1930-hoz képest szinte semmit sem változott a magyarság megmaradása – térben; ugyanott él, ahol eddig is, most is, sőt majdnem ugyanannyi közülük a magyar. E kijelentés persze a szórvány tekintetében nem igaz, hiszen az felszívódott vagy most szívódik fel. Hiteles adatokkal a települési szintről rendelkezhetnénk, ám makrogazdasági szinten ezzel sokra nem megyünk. Önálló egyetlen magyar sziget-régióként továbbra is csak a Székelyföldről beszélhetünk – állapította meg Péti Márton.
Nagy Egon, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Földrajzi Karának intézetigazgatója Péti előadásához kapcsolódva a romániai magyarlakta megyék helyzetét elemezve megállapította, hogy azok a középmezőnyben helyezkednek el, ám Erdélyen belül helyzetük inkább periférikusként jellemezhető. Románián belül a prosperáló Brassó-Bukarest tengely mellett létezik egy kelet-nyugati Brassó-Nagyszeben-Arad tengely is, amelyet az új autópálya nyomvonala is követ. (Az előző autópálya-nyomvonala közelebb helyezkedett el Erdély magyarlakta területeihez.)
Bár az egy főre számított fajlagos GDP tekintetében Erdély pozíciói nem kiugróak, ugyanakkor el kell azt is ismerni, hogy – Románia többi területétől eltérően – a mélyszegénység itt, különösen Románia többi megyéjével összehasonlítva elhanyagolható. Ami a korábbi közvetlen külföldi tőkebefektetéseket illeti, ma már Székelyudvarhelyé nem kiugróan magas, Bihar megye erőteljesen előretört, egyébként ebben a tekintetben is inkább román megyék vezetnek.
„Magyar nemzeti integrációs törekvések a 20. században: a trianoni trauma feloldásának lehetséges útjai” c. előadásában Orosz László, a Veritas Történetkutató Intézet főmunkatársa kijelentette, hogy az 1947-ben érvénybe lépő párizsi békeszerződés a pozsonyi hídfő elvesztésén túl azért is volt rosszabb, mint a trianoni, mert a határon túli magyar nemzeti közösségek számára nem biztosított nemzetközi kisebbségvédelmi garanciákat, ráadásul aláírását követően még a trauma kibeszélését sem hagyták. Pont ellenkezőleg, azt hirdették széltében-hosszában, hogy ennek bekövetkezése „szükségszerű volt, hiszen azt kapta a népnyúzó rendszer Trianonban, amit megérdemelt”.
Orosz László Grósz Károly aradi látogatását emelte ki, mint az önfeladó nemzetpolitika ékes bizonyítékát, amelynek 1990 után Antall József kormánypolitikája véget vetett.
Ez, valamint Antall híres bejelentése egy új típusú magyar nemzetpolitika kezdetét jelezte. Konkrét testet öltésének tekinthető a Határon Túli Magyarok Hivatalának, valamint a Duna Televíziónak a létrehozása, az alapszerződés-politika viszont csak részben. Mindennek a Horn-korszak, amikor a nemzetpolitika kifejezést is igyekeztek kerülni – legalábbis ideiglenesen – véget vetett.
Orosz szerint a második Orbán-kormány beiktatása után, 1998-ban a magyar közvélemény még továbbra sem volt kellően érett a magyar állampolgári jog kiterjesztésére, ezért is „tellett” pusztán egy státusztörvényre, amelyet a baloldali politika aztán 2002-t követően „kiüresített”. A legjobban ezt az MVSZ népszavazási kezdeményezésére adott 2004. december 5-i válasz szemléltette, amelyet Orosz László a tartós árokpolitika mélypontjának tart, amelyből a kiutat 2010-et követően a magyar állampolgársági törvény elfogadása mutatott.
A révkomáromi Selye János egyetem tanára, Vajda Barnabás a nemzetközi politika demisztifikálásával indította előadását. Egy nemzeti politikának vagy stratégiának mindig adott nemzetközi környezetben kell érvényesülnie. Az alkupozíció kialakítása, a nyomásgyakorlás és erőfitogtatás ugyanúgy, ahogy a megtévesztés, sőt a zsarolás a nemzetközi diplomácia ma is naponta alkalmazott eszközei, még akkor is, ha a modern hatalmi politika tagadja, hogy erő- vagy hatalmi alapú lenne: ehelyett kül- és biztonságpolitikáról beszél.
Nem árt azt sem tisztázni, hogy a nemzetközi politika mögött esetlegesen milyen nemzeti érdekek húzódhatnak meg. Mit jelent például az európai, euro-atlanti érdek? Csak ennek ismeretében helyezhető sikeresen egy ország kül- és biztonságpolitikája nemzeti alapokra. Fontos az is, hogy megkülönböztessük a reálpolitikát és a realista politikát! – hangsúlyozta Vajda.
Utalva Vajda Barnabás előadására Duray Miklós feltette a kérdést: vajon mikor fog a versailles-i rendszer átalakulni?
Kérdésére M. Kiss Sándor, a RETÖRKI, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese sem tudott megnyugtató választ adni, ám a fogalmak átértékelődésére néhány érzékletes példát említett.
A magyar történelemben összesen két forradalom és szabadságharc volt: az 1848/49-es és az 1956-os. Az összes többi vagy felkelés, vagy átalakulás, amelynek során, mint például 1867-et követően ugyanúgy elveszhet az elit, mint a közvetlen harc alkalmával. Igen izgalmas kérdés például, hogy mikor volt Magyarországon a szó szoros értelmében vett diktatúra? Csak egy nagyon rövid ideig – válaszolta meg a kérdést M. Kiss –: 1949 és 1953 között.
A következő kérdés, hogy egypártrendszeren belül lehet-e többpártrendszer. M. Kiss Sándor meggyőződése szerint e fogalmi tisztázás nélkül nehezen érthető meg napjaink története, hiszen a rendszer átalakulása a mögöttes társadalmi mozgások és kvázi-pártok aktivizálódása nélkül elképzelhetetlen lett volna.
Bodó Barna, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója azt hangsúlyozta, hogy ő említhetne más negatív csúcsokat is, mint amiről eddig hallott a két nemzet, de a két ország kapcsolatában is. Hiába volt ott ő is például személyesen 1989 decemberében Temesvár utcáin, hiába kaptak – vele együtt – nagyon sokan lehetőséget a cselekvésre, miután elszoktatták őket tőle, sok fogalmuk nem volt a demokráciáról, és a kapkodásnak köszönhetően számtalan rossz döntést is hoztak. Közülük, az erdélyi magyar nemzeti közösség tagjai közül pedig még többen közben látványosan felül is bírálták korábbi álláspontjukat. Ami a nemzetpolitikát illeti, az Bodó Barna szerint kormányzati nemzetépítés. Őt egyébként a nacionalista kifejezés sem zavarja, még akkor sem, ha sokak számára ez irritáló.
A magyar nyelvstratégia fogalmáról tartott előadásában Bencze Lóránt, a 2014-ben alakított Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója ugyan nem tért ki Bodó Barna iménti szómagyarázatára, viszont a stratégiáról szólva arról beszélt, hogy abban szerinte mi a legfontosabb. Bencze Lóránt úgy látja, hogy a stratégiával teremtjük meg a győzelem lehetőségét. Vagyis a csatát nem a harcmezőn, hanem már előtte megnyerem. Más a magyarok és más a tőle nyugatabbra élő népek kérdésben vallott hozzáállása. A magyarok megoldás-, míg a nyugatiak inkább folyamat-központúak. Az intézet igazgatója szerint száz éve visszaszoruló félben van a magyar nyelvhasználat. Szerinte a legsürgetőbb feladat: hosszú távú stratégiát kialakítani a magyar nyelv térvesztésének a megállítására és az idegen hatások visszaszorítására. Teljes tömegkommunikációs tér áll a rendelkezésünkre, és ha világos fogalmakat tudunk alkotni, akkor nem lesz baj, hiszen a tudás igazi ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.
Bencze Lóránt előadásához kapcsolódva a Pannon Egyetem tanárának, H. Tóth Tibornak a nyelvhelyesség és a nyelvi norma körüli vitákról szóló beszámolója volt a leginkább gondolatébresztő. Korántsem biztos ugyanis, állította H. Tóth Tibor, hogy attól, hogy egy társadalom nagyobbik, tehát 50 százalékát meghaladó része használ egy szót, az pusztán ettől normává emelkedne, nyelvileg helyes lenne. A kérdésnek azért van a Kárpát-medencében élő magyar közösségek szempontjából óriási jelentősége, mert az idegen nyelvi környezet befolyása alatt deformálódhat a magyar nyelv, tehát a magyar nyelvőrző intézményeknek ezért fokozott szerepük van.
Duray Miklós zárszavában üdvözölte, hogy a mostani veszprémi konferencián e hat intézet végre első ízben találkozott. Fontos, hogy sok mindenben azonos a véleményünk, van, amiben nem, de meg kell találni a továbblépés lehetőségét, ő például a tematikus rendezvények híve, mire Szász Jenő arra kérte Duray Miklóst, hogy a következő decemberi rendezvényt Duray Miklós készítse elő. A társrendező Garaczi Imre pedig kijelentette, hogy örömmel venné, ha a következő találkozóra is Veszprémben kerülne sor.
Szász Jenővel, Duray Miklóssal, Garaczi Imrével és Vajda Barnabással is készítettünk interjút, amelyeket hamarosan megosztunk a Felvidék.ma olvasóival.
További képek megtekinthetőek a Képgalériánkban ITT>>>.
Gecse Géza, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54333″}
