Igen, jól tippelnek olvasóim, az idézet Kálmán Imre Csárdáskirálynő című világhírű operettjéből való, amely bemutatásának a centenáriumát épp az idén ünnepeljük.
Mégsem erről akarok én írni, hanem ennek az idézetnek az apropóján. Mostanában ugyanis egyre gyakrabban jut az eszembe ez a butuska operett betét, kivált március 5., pontosabban az MKP választási eredménye után.
Mint azt már egy korábbi publicisztikában kifejtettem, az MKP-választó immár harmadszor kénytelen azzal a kínos ténnyel szembesülni, hogy a szavazataiból olyan pártok profitáltak, akikre eszük ágában se lett volna szavazni. És most nem egy futottak még pártról beszélünk, pár ezer, maximum tízezer szavazattal, hanem egy százezret is meghaladó szavazóbázisról. És ezért a politikai felelősséget vállalni kell!
Most azonban nem elég egy olyan megoldás, mint aminek eddig a tanúi voltunk, hogy csak a kirakatot rendezzük át, de a kirakati bábuk lényegében a helyükön maradnak. Ezért aztán az MKP-nak most egy jó nagyot kell lépni, hogy megtalálja azt az új arcot, aki a címben jelzett új műsort hitelesen képviselni tudja.
És most nem véletlenül nem írtam többes számban. Mert szép dolog a kollektív vezetés, de a választó már csak olyan egyszerűen gondolkozik, hogy szereti az adott pártot egyetlen arccal azonosítani.
Hogy a fociból hozzak hasonlatot: játszhat a Barcelonában világsztárok egész sora, akik ugyanolyan fontos részei a csapatnak, a mezei szurkolónak mégis Messi az, aki beugrik, ha a Barcelona nevet hallja.
Mert, kérem, az ember az vizuális típus.
Ezért hát tessék gyorsan megtalálni azt a férfit!
