Meg kell becsülni szépkorú társainkat – vallja Forró Krisztán, a Megbecsültek Társaságának elnöke. Rendezvények, jogi segítség, jó társaság – ezzel a három jelzővel jellemezték Galánta környéki ismerőseim a Megbecsültek Társaságát, majd hozzátették, egy fantasztikus kezdeményezésről van szó. Az idősebbek talán ki sem mozdulnának otthonukból, ha nem lennének ezek a kirándulások. A rendezvények nem ingyenesek, de ez az érintetteket nem riasztja el a lehetőségtől, éppen ellenkezőleg, egyre több az érdeklődő. A részletekről Forró Krisztiánt kérdeztük.
Milyen céllal alakult meg a Megbecsültek Társasága?
Azzal a céllal hoztuk létre a szervezetet, hogy a szépkorúakat támogassuk. Azokat, akik elérték a nyugdíjas kort, illetve a rokkantnyugdíjasoknak szintén szeretnénk segíteni. Ingyenes jogsegélyszolgálatot indítottunk, tisztában voltunk ugyanis azzal, hogy sok nyugdíjasnak vannak elintézetlen jogi ügyei, mivel nem tudnak ügyvédet fizetni, ezért a felmerült problémákat sem tudják megoldani. Mindezek mellett kirándulásokat és kulturális rendezvényeket szervezünk, hogy közösségi élményt nyújtsunk ennek a korosztálynak.
Miért hoz létre egy fiatalember egy idősebb korosztályt megszólító szervezetet?
A megyei választások előtt fogalmaztam meg először, hogy segíteni kell a szépkorúakat. Ez szerepelt a választási programomban is, azt ígértem, hogy megyei képviselőként jobban odafigyelek majd az ő igényeikre. Ha már megígértem, illett betartani, ezért megválasztásom után megalapítottuk a Megbecsültek Társaságát. Azóta működik a szervezet, tehát lassan három éve.
Korábban egy rendezvényen elhangzott, hogy országossá válhat a kezdeményezés. Elindult már ez a folyamat?
A kezdetekkor csak a Galántai járásban működtünk. Mára a Vágsellyei járásból is többen csatlakoztak és érdeklődtek már más járásokból is. Jelenleg nyolcszáz tagunk van, de bízom benne, hogy ez a létszám tovább nő majd. Keressük a partnereket Szlovákiában és Magyarországon, de más országok nyugdíjasokat tömörítő szervezeteivel szintén szeretnénk felvenni a kapcsolatot.
A Megbecsültek Társasága csatlakozik a Konföderációhoz. A képen Orbán István, Forró Krisztián és Bauer Edit (Fotó: Neszméri Tünde)
A Megbecsültek Társasága május 25-én csatlakozott a Civil Szervezetek Nemzetközi Konföderációjához. Mi várható ettől az együttműködéstől?
Az elnök, Orbán István megkeresett, hogy olyan szervezetek csatlakozását várja, amelyeknek fontos a család. Természetesnek vettem, hogy éljünk a lehetőséggel. Ekkor csatlakozott egyébként a Femine Fortis is a konföderációhoz. Azért is tartottam fontosnak, mert nemcsak szépkorúaknak szervezzünk programot, hanem családoknak is. Például az Alma Együttes koncertjére, amelyre februárban került sor Galántán, a nagyszülőkön kívül elsősorban az unokákat vártuk. Ezen a napon egy kellemes családi délutánt tölthetett el mindenki, aki eljött. Ahogy az előbb említettem, keresünk magyarországi és más országbeli partnereket is, mivel a Civil Szervezetek Nemzetközi Konföderációja nemcsak anyaországi szervezeteket tudhat a tagjai között, hanem az egész Kárpát-medencéből csatlakozókat, ezért ez lehet az első lépés ahhoz, hogy egy jó kapcsolati rendszert alakítsunk ki. Számunkra fontosak a szépkorúak és a családok.
Hány éves a szervezet legidősebb aktív tagja?
Többen vannak, akik már betöltötték a nyolcvanötödik életévüket, és aktívan segítik a munkánkat. Eljárnak a kirándulásokra, sőt hívják a szomszédokat, ismerősöket is, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak.
Pogrányban (Fotó: a társaság archívuma)
A kirándulások alkalmával több kedves élményt is átélnek a résztvevők. Melyek a legemlékezetesebbek?
Minden egyes rendezvény egyedi, és nagyon sok kedves emlékünk van, amelyek örökre megmaradnak a szívünkben. A legutóbb a malonyai arborétumban a fákat ölelgették a csapat tagjai, így gyűjtötték a pozitív energiát, megható volt ezt látni. Majd Pogrányban, a tájházban a régi tárgyakat nézve nekem az jutott eszembe, hogy ezek régiségek, a velünk kiránduló korábban születettek pedig nosztalgiáztak. Nekik az ott látottak a gyermekkorukat idézték fel, hiszen ilyen házakban éltek, ilyen kemencéjük volt, ilyen bútorok vették őket körül. Sokuknak könnybe lábadt a szeme, ahogy visszaidézték a gyermekkorukat. Minden kiránduláson vannak új tagok is, akiknek óriási élmény, ha egy több évtizede nem látott volt kollégával újra találkozhatnak. Vagy egy régi szomszéddal, iskolatárssal, és ilyenkor régi barátságok elevenednek újra, ezért hiszem, hogy van közösségépítő szerepe szintén a Megbecsültek Társaságának.
