A kassai magyar főkonzulátus élére mától új ember kerül Haraszti Attila személyében. Másfél év után Szesztay Ádám kénytelen volt távozni posztjáról. Ezt azért furcsálljuk, mert mindössze fele annyi időt töltött el ezen a poszton, mint szokásos. Elődje is idő előtt távozott.
Bármi is legyen ennek az oka, fölösleges találgatásokra ad lehetőséget, ami árt Magyarország presztízsének. Pusmogásra adott okot az is, hogy 2000 óta, amióta létezik magyar főkonzulátus Kassán, ő volt az első, aki nagyon sikeres és szerteágazó tevékenységet fejtett ki. Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy munkatársakat is kapott, akik szívvel-lélekkel végezték ezt a munkát mindannyiunk megelégedésére.
Ahogy felidézem emlékezetemben a korábbi főkonzulokat, sok minden eszembe jut. Volt, aki csak parkolóhelynek tekintette ezt a posztot és semmilyen tevékenységet sem folytatott. Érdekes módon, mégis kitöltötte hivatali idejét. Ezzel éles ellentétben áll Szesztay tevékenysége. Neki is váratlanul kellett Kassára jönnie, de kellő ismeretekkel rendelkezett.
Ugyanis korábban Pozsonyban teljesített szolgálatot, de apja révén Kassához is kötődött. Szesztay András Pozsgay Imre megbízásából járt számos alkalommal Kassán a rendszerváltás előtt. Mivel édesanyja lengyel, így a terület lengyel vonatkozásait is kellő empátiával tudta kezelni, ami Rákóczi vonatkozásában külön érték. Előfordult, hogy három nyelven tartotta beszédeit és mindez a kapcsolatépítés területén is előnyére vált.
Külön értékeltük, hogy szakított időt rá, hogy különböző baráti társaságok összejövetelein vegyen részt, ahol tájékozódhatott az emberek véleményéről. Hiszen ebben a közegben általában nem készül közvélemény-kutatás. Egy politikus és diplomata megkerülhetetlen tájékozódási lehetősége nyílt meg ezáltal számára.
Főkonzuli munkája keretében a szlovákok és ruszinok által lakott területet is bekapcsolta a kulturális vérkeringésbe, aminek külön örültünk. Előadásai, nyilatkozatai egy nagy formátumú elme gondolatai voltak. Ezek után meglepett, amikor arról szereztem tudomást, hogy azzal igyekeztek őt lejáratni, nem lehet együttműködni vele.
Ám most hagyjuk figyelmen kívül ezeket a kicsinyes áskálódásokat. A tét sokkal nagyobb. Sikerül-e minden ellentét és nyitott feladat ellenére Szlovákiát és Magyarországot olyan pályára állítani, amikor végre a történelemszemlélet egymáshoz simul és a Käfer István professzor által vallott tejtestvériség manifesztálódik a legfelsőbb és legalsóbb szinteken is?
Ennek élharcosát tiszteljük és szeretjük Szesztay Ádámban és azért búcsúzunk tőle nehezen.
Szesztay távozása előtt, augusztus 31-én elhelyezte az emlékezés virágait Esterházy János mellszobránál és köszönetet mondott az Úristennek a Kassán eltöltött másfél évért.
Végezetül csak két kívánságunk maradhat. Egyrészt Szesztaynak kívánjuk, hogy régi-új posztján mindannyiunk, vagyis Közép-Európa érdekében minél sikeresebb munkát végezhessen és utódja, Haraszti Attila méltó módon folytassa elődje munkásságát Kassán!