Párkányban és környékén nem kis felháborodást váltott ki, hogy a polgármester önkényesen tárgyalt és belement egy olyan üzem létrehozásába, amelyről neki nem volt joga egyedül dönteni.
Hogy ezzel valaki ne legyen tisztában, aki (igaz csak) két éve ül a polgármesteri székben, enyhén szólva is olyan hiányosság, amiért már komoly felelősségre vonás járna. A lakossággal (s egyben választóival) való kapcsolatot, a tájékoztatást megoldja egyetlen hirdetőtáblával, amit egy tízezer lakosú városban elolvasni a lakosok legalább 50 %-nak sem egyszerű egy behatárolt időn belül. S ha netán tanulmányozni is akarná valaki – akár egy hozzáértő ember – a 120 oldalas dokumentumot haza kellene vinnie.
S mindez éppen olyan üzem létrehozásáról szól, amelynek hallatán nem csoda, hogy felkapják a fejüket. Egy gumiégető (a polgármester ugyan erre a szóra allergiás, de ő sem tudott jobb kifejezést használni a vele készített videóban) üzemről lenne szó, ahol évente több ezer tonna gumit dolgoznak fel hulladékanyaggá, amelynek füstje azért csak elszáll a levegőbe.
Na és ez a probléma, hiszen a párkányiaknak és a környékbelieknek, na meg az esztergomiaknak is van jócskán negatív tapasztalatuk az egykori (alig negyven éve) erőszakos iparosítás által létrehozott papírgyár működése kapcsán. Igaz, hogy háromezer ember számára létesült munkahely, de arról nem készült statisztika, hogy hányan haltak meg fiatalon (feltűnően sokan) különböző rákbetegségekben, melyek közül a legnagyobb számban a tüdőrák fordult elő e tájon (melyről állítólag van orvosi kimutatás is). Ezek a munkahelyek megvoltak vagy harminc évig – aztán megszűntek.
S most ugyanide újabb levegőt szennyező üzemet kínál a bárhonnan érkező befektető, és negyven munkahellyel kecsegteti a polgármestert – mert más nem ájul el már az ilyen ajánlattól.
Aki ismeri ezt a csodálatos földrajzi, történelmi kincsekben gazdag tájat (sajnos a mezőgazdaságáról már nem szólhatunk, mert azt még a gyárépítéssel tönkretették), az tudja, hogy itt folyók, vizek találkoznak, hegyek és dombok kínálják még a természet szépségeit, apró falvak várják a lakókat, a történelmi, szellemi érték még ott lappang a kövekben, házakban, folyókban, az esztergomi bazilika csodálatos látványában, egyáltalán a levegőben. Szőlőtermesztése, borkultúrája kialakulóban van, sportturizmusra nyitottak a vizek, a kovácspataki erdők, hegyoldalak, és sorolhatnám még hosszan. Mennyi lehetőség, s mi mindenre!
S erre ez az egyetlen ember nem tárgyal, nem kommunikál sem a helyiekkel, sem a Duna jobb partján lévő testvérvárossal, hogy mindezt a tájat, a kincset, amit kaptunk, hogyan lehetne élhetővé tenni akár közösen, összefogva a térség településeivel, végre már nem ipari parkokban, panelgyárban (a közelmúltban ez is épült itt) gondolkodva, hanem a természet rendjével kiegyezve gazdaggá tenni.
A városban az ismert kitűnő gyógyforrás, fürdő több mint harminc éve működik. Hosszú ideig nyugat-szlovákiai viszonylatban a leglátogatottabb fürdőhely volt, éppen a fenti értékek miatt is. Most végre eljutottak oda, hogy bővítik, hogy wellness lehetőséget ugyancsak kapjanak a látogatók. Ezt a város vállalta. Erre ezzel párhuzamosan pár száz méterrel odébb gumiégető üzemet akar létesíteni a város vezetője! Ez ellenkezik minden logikával és józan ésszel.
